Elemzés: Marcelo Bielsa taktikai érzéke és Uruguay történelmi sikere
Idén Uruguay 2011 után először jutott be az elődöntőbe egy Copa Américán, ami jól mutatja, hogy mekkora eredményt ért el Marcelo Bielsa válogatottja. A szövetségi kapitány nagy bátorsággal levezényelt egy generációváltást, majd átültette a korábbi csapatainál megszokott taktikai elemeket az uruguayi nemzeti tizenegybe, amely klubcsapatokat megszégyenítő intenzitással támadott le, gólratörően, de egyben sokoldalúan játszott. Elemzés.
2023 szeptemberében Bielsa bátor lépésre szánta el magát, ugyanis kihagyta a világbajnoki selejtezőkre kihirdetett keretéből a két uruguayi legendát, Edinson Cavanit és Luis Suárezt. Bielsa döntése nagy felháborodást okozott a hazai sajtóban, amivel egyértelműen jelezte, hogy egy új, az idősebb sztárjátékosokra kevésbé támaszkodó válogatottat akar építeni. Ugyanakkor a Copa América remek példaként szolgált arra, hogy az argentin szakvezető nemcsak a pályán kívül, hanem Uruguay futballjában is drasztikus változásokat hozott.
Labdával
Labdakihozatal
Uruguay már a labdakihozataloknál is visszatükrözte Bielsa csapatainak jegyeit. Sergio Rochet kapus – a simán megnyert Bolívia és a Kolumbia elleni mérkőzést leszámítva – minden 90 perc alkalmával többször folyamodott felívelésekhez, mint kispasszokhoz. Ha pedig nem egy hosszú átadás mellett döntött, akkor a védők egyaránt a vertikális felpasszokat részesítették előnyben az oldalpasszokkal szemben.
A kolumbiaiakkal szemben vívott elődöntő azért hozott ilyen kiugró adatot, mert Rochet nem volt rákényszerítve arra, hogy kirúgja a labdát, ki is passzolhatta azt az egyik védőnek. Az ellenfél labdaközpontú letámadást alkalmazott, nem mentek föl emberig James Rodríguezék, helyette inkább hátul hagytak plusz egy embert.
A labdakihozatal azonban a megszokott módon, hosszanti átadásokkal történt ezen a találkozón is. A 16. percben például egy uruguayi támadó kapott labdát, amit visszapasszolt a középpályára,…
…majd gyönyörűen sikerült megtalálni a harmadik embert, Nicolas de la Cruzt egy felpasszal, amivel kijátszotta Bielsa csapata Kolumbia letámadását.
Emellett a védelmi vonal mögé való ívelésekkel szintén megpróbálta kijátszani Kolumbia letámadását Uruguay.
Támadásépítés
Fentebb, a félpályánál egy 2-3-5-ös felállást alkalmazott Bielsa válogatottja, de ezt nem a megszokott módon alakította ki.
A két szárnyvédő magasan és a pálya szélén helyezkedett, ezzel széthúzva az ellenfelet: nem véletlen, hogy az első csoportmérkőzés után mindig a pálya egyik oldalán támadott többet Uruguay. Matías Vina és Nahitan Nández gyakran csinált váltásokat a szélső támadókkal, és indult be a védelem mögé üres területbe. Középen Manuel Ugarte vette föl a labdákat, de Federico Valverde sokat mozgott vissza a vonalak közül, ilyenkor 2-4-4-re alakult a hadrend.
Uruguay az egész torna során direkten játszott, és folyamatosan próbált helyzeteket kialakítani, bevállalva a kockázatos passzokat. A teljes mezőnyt figyelembe véve a legtöbb védelem mögé adott labdát osztotta ki (24-et), magasan a legtöbb oldalváltást (37) és a legtöbb beadást (114) hajtotta végre a 2011-es bajnok. Igaz, ennek a játéknak megvolt az ára, méghozzá a sok rontott átadás, hiszen a 77%-os passzpontosság csak a középmezőnyre volt elég ebben a tekintetben. Összességében viszont a 9,5-ös xG-mutató a négy elődöntős között a második legjobbnak számít, így kijelenthető, hogy Bielsa taktikája a helyzetkialakítást tekintve hatékony volt.
Abban, hogy első szándékból voltak passzopciói az uruguayi középpályásoknak, nagy szerepet játszott Darwin Núnez. A csatártól megszokhattuk a Liverpoolban, hogy testi erejét és gyorsaságát használva képes saját magát helyzetbe hozni – ebben a Copa Américán is jeleskedett. Leginkább a félterületeket támadta Núnez, ahonnan indításokkal szöktették a társak.
Erre remek példa volt a Bolívia elleni csoportmeccs, itt ugyanis kétszer egymás után került ajtó-ablak helyzetbe egy ilyen szituációt követően. A kulcs mindkét esetben egy úgynevezett „blind side run” volt, amelynek lényege, hogy a csatár az épp a labdát figyelő védő háta mögül lép ki üres területbe.
Núnez pár percen belül ismét a védő mögül lódul meg – ezt már sikerült gólra váltania.
Emellett a Liverpool-csatár a beadások fókuszpontját jelentette, a szélsők a lehető leggyorsabban centereztek, hogy minél kevesebb ideje maradjon a védelemnek rendeződni. Noha a beadás nem egyszer olyan korán érkezett, hogy Núnez magára maradt a védőkkel szemben a tizenhatoson belül, mert senki nem ért föl mellé, más esetben viszont az egész csapat tudatosan segítette az ék dolgát. Szintén visszatérő játékelemnek bizonyult az egyik oldal túltöltése, amivel megosztotta az ellenfelet Uruguay, nem lehetett tudni, hogy kitől érkezik a beadás. Az alábbi szituációban de la Cruz (leghátul), Nández, majd Facundo Pellistri helyezkedett a pálya jobb oldalán. Brazília láthatóan sok emberrel ide tolódott, ám passzívan védekeztek, ennélfogva Nández zavartalanul beadhatott, ráadásul Pellistri is tett azért, hogy mozgásával elvigyen egy embert.
A kapu előtti terület kiürült, ennek köszönhetően Núneznek csak egy embert kellett lebirkóznia a beadásnál – csakhogy végül a keresztléc mentett.
A pontrúgások csak még kiszámíthatatlanabbá tették Uruguayt, amely 11 találatból négyet rögzített helyzetből szerzett.
Átmenetek
Védekezésből támadásba
Látva azt, hogy a lehető legkevesebb passzból igyekezett feljuttatni a labdát Uruguay, ha birtokolta azt, nem meglepő, hogy egy-egy ellenfél térfelén történő labdaszerzésnél is a minél gyorsabb felfejlődés volt a cél, elsősorban valamelyik szélen. Három-négy játékos azonnal támadta az üres területeket, ennélfogva néhány húzásból végigvitték a kontráikat Pellistriék.
Támadásból védekezésbe
Labdavesztést követően a legközelebb álló spílerek azonnal visszatámadtak, ez az agresszivitás pedig a La Celeste teljes védekezését jellemezte.
Labda nélkül
Felemelő érzés volt egy olyan magas intenzitással védekező válogatottat látni, mint Bielsáé, főleg úgy, hogy a Copával egyidőben zajló Európa-bajnokságon elvétve találkozhattunk letámadással. Az ellenfelek támadásainak elfojtására már csak azért is szükség volt, mert Uruguay sok labdát vesztette direkt támadásai során, ebből fakadóan nem tudta labdabirtoklás útján dominálni az összecsapásait. A letámadással ellenben igen.
Ami a labda nélküli játékot illeti, az argentin szakvezető a „mínusz egy, plusz egy” szabály híve, ami azt jelenti, hogy feltolt védekezésnél elöl bevállalja a létszámhátrányt (pl egy csatár két belső védővel szemben) annak érdekében, hogy a hátul eggyel több játékosa legyen, mint az ellenfélnek.
Magasan
Ezzel szemben magas védelmi blokknál Valverdéék emberfogást alkalmaztak a pálya teljes területén, és minden játékos agresszívan lépett föl az emberéig. Ahogyan az alábbi képkockák mutatják, már a kirúgásnál nyomást gyakoroltak, ilyenkor Pellistri lépett fel Núnez mellé. Érdemes megfigyelni utóbbi mozgását, aki ívesen fut a kapus felé, ezzel végképp megakadályozta azt, hogy megjátsza a középső védőt. Brazília például 2-4-4-ben építkezett, így ezt fölvéve 4-4-2-ben védekezett Uruguay.
90 percekre lebontva Urugay követte el a negyedik legtöbb szabálytalanságot a Copa Américán. A dél-amerikai futballban mindennapi, hogy majdnem percenként áll a játék a belépők miatt, csakhogy Uruguay főként a labda nélküli játékából fakadóan volt ennyiszer szabálytalan, általában az ellenfél térfelén, és nem csupán a vérmérsékletük miatt.
Természetesen ennek a védekezésnek megvan a maga hátulütője, mégpedig hogy elég egyetlen párharcot veszteni, és könnyen gólt kaphat az együttes – mint Brazíliával szemben. Núnez ívesen fut, felrúgatja a játékszert Allisonnal.
A brazilok nyernek egy fejpárbajt.
Ezután Raphinha lépéselőnybe kerül védőjével szemben, ám Rochet nagyot védett.
Középmagasan
Ugyanakkor ha a La Celeste hátrébb szorult középmagas védekezésbe, akkor már hagyta a hátvédeket létszámfölényben adogatni, míg hátul a plusz egy ember nagyobb biztonságot adott. Ugartéval öt fősre módosult a hátvédsor, ha éppen energiatakarékosabban, kevésbé magasan védekezett a válogatott.
Miért nem jutott döntőbe Uruguay?
Részben Núnez helyzetkihasználása miatt. Igazságtalan lenne az ő nyakába varrni a kiesést, hiszen az egész torna ideje alatt hasznosan játszott, megcsinálta magának a lövőhelyzeteket, ezt támasztja alá, hogy a várható gól statisztikája (büntetőket nem számítva) 78%-os értékű volt a többi Copán szereplő csatárhoz képest – az Fbref statisztikái szerint. Ehhez képest 90 percenként átlagosan a lövéseinek kevesebb, mint a negyede (24%) talált kaput, ami rossz helyzetkihasználásra utal.
Noha egyik helyzete sem minősült ziccernek, az elődöntőben két ígéretes szituációból még a kaput sem sikerült eltalálnia (az egyik kapufa volt) – ez pedig nem fér bele, ha egy csapat a döntőbejutásért lép pályára. Hasonló problémával akadt gondja a kontinensbajnokságon, mint klubszinten.
Jóllehet azt sem szabad elfelejteni, hogy az uruguayi nemzeti tizenegy egy teljes félidőt játszott emberelőnyben, mégsem sikerült egyenlítenie. A fordulást követően a későbbi döntős 4-4-1-ben védekezett, ami azt jelentette, hogy Ugartéék öt csatárral létszámfölényt alakítottak ki a kapu előtt. Ezt azonban nem tudták kihasználni, ugyanis a védelem mögé belőtt labdák és a kockázatos átadások rendre pontatlanok voltak. Az első kísérletre a második 45 percben egészen a 68. percig kellett várni. Egy fokkal türelmesebb játékkal, kevesebb labdát elszórva, talán több ideig tudta volna beszorítani Kolumbiát a La Celeste.
Bielsa becserélte a hajrára a rutinos Suárezt, ám az ő lábában is benne maradt a gól. Cristian Olivera (labdával) és Valverde szép váltása révén végre kamatoztatni tudták létszámbeli előnyüket a fehér mezesek. A centerezést követően Suárez lövése a kapufán csattant.
Csakhogy reagált Nestor Lorenzo szövetségi kapitány, és csapata átállt 5-3-1-re, innentől pedig elveszett az uruguayi csatárok előnye. Minden dicséret megilleti Kolumbiát, aminek a három középpályása agresszívan védekezett, ezáltal kevés időt hagyott a másik fél középpályásainak, akik hiába próbáltak meg sok helycserével elszakadni az őrzőjüktől. Az utolsó minutumokra már hat támadóval rohamoztak Bielsa fiai, eredménytelenül.
Ahhoz képest, hogy nem hozott folyamatos játékot egyik Copa Amércia-mérkőzés sem, Uruguay könyörtelen kontratámadásait, letámadását és gólgazdag meccseit igenis lehetett élvezni. A bronzérem szépen csillog, folytatás a vb-selejtezőkön!
Szerző: Bózsik Tamás Pál – főszerkesztő
Olvass további cikkeket nálunk!
Kövess minket Instagramon!
Kiemelt kép: Getty Images
Forrás: Fbref, Fbref 2, The Athletic, Sofascore
