Elemzés: Efraín Juárez eredményközpontú felfogása okozta az ETO vesztét – 1. rész

A magyar bajnoki címvédő ETO FC a Konferencialiga-selejtező harmadik körében búcsúzott a nemzetközi porondtól. Bár mindenképpen hátráltatta a csapatot az, hogy Efraín Juárez vezetőedzőnek alig több mint két hete volt felkészíteni csapatát az első selejtezőre, és ennek ellenére látszódott, hogy mit szeretne majd játszani a Győr, a mexikói tréner kockázatkerülő húzásai végül a kieséshez vezettek. Elemzés.

Túl sokba került az első mérkőzés

Bajnokok Ligája-selejtező (1. kör)
Vikingur Reykjavík 1–0 ETO FC
ETO FC 2–2 Vikingur Reykjavík

Odavágó

A Bajnokok Ligája-selejtező első fordulójában az izlandi Vikingur Reykjavíkkal mérkőzött meg az ETO, amely idegenben kezdte a párharcot. Amellett, hogy Juárez nem sokkal ezelőtt állt munkába, több hiányzó, a műfüves pálya és a magyarországinál jóval hidegebb időjárás is nehezítette a Rába-partiak dolgát. Ennek ellenére végzetesnek bizonyult úgy belemenniük ebbe a találkozóba, hogy teljes passzivitás jellemezte a labda nélküli játékukat.

Lényegében teljesen feladták a letámadásokat, ezzel a Reykjavík szabadon hozhatta ki a labdát, és máris a pálya közepén birtokolta a labdát.

Ezt a jelenetet már megelőzte egy zavartalanul elvégzett kipassz a kapus részéről, amit követően a belső védő nyugodtan felvezethette a labdát. Az ETO meg sem próbálta megakadályozni a labdakihozatalt, és bár valamelyest feltolta a védekezését, inkább csak a pálya közepét igyekezett lezárni, mintsem nyomást gyakorolni.

Emellett az ETO egy-egy félresikerült átadásnál vagy hátrapassznál sem tolta föl egyből a védekezését, hanem megelégedett a középmagas védelmi blokkal.

Az alább éppen ez történt. A belső védő hazaadta a kapusnak.

Csakhogy nem élt azzal a lehetőséggel az ETO, hogy elkezdjen letámadni, a támadók nem helyezték nyomás alá a középhátvédeket.

A labdát birtokló játékos így könnyedén kipasszolhatta oldalra a játékszert, amivel megindult a balhátvéd. Magas labdaszerzés helyett már az ETO térfelén zajlott a játék.

Ez megintcsak azt eredményezte, hogy a Reykjavík irányíthatta a mérkőzést.

Ellenben az izlandiak közel sem tettek le a magas labdaszerzésekről és a védekezésük feltolásáról. Az egész pályán emberfogó letámadást alkalmaztak, ráadásul mindezt kellően agresszívan tették, amire a vendégeknek nem volt ellenszere.

Maradtak a felívelések, amelyeknek többségét a Vikingur gyűjtötte be. Nem csoda, hogy több mint 30 percet kellett várni arra, hogy az ETO először először kezdjen támadásépítésbe a pálya közepén – addig ugyanis nem jutott el odáig labdával.

Ekkor azonban rendre visszaszorította a magyar együttest a Vikingur azzal, hogy középmagas védekezésből felugrottak nyomást helyezni az ellenfélre.

Egy hátrapasszt követően…

…megtette azt a Vikingur, amit az ETO nem.

Mindössze egyetlen fázis akadt, amelyben pozitívumot írhattunk föl Juárez és csapat mellé. Ez a visszatámadás volt, amiben szállította azt az intenzitást ez ETO, ami az előrefele védekezésből hiányzott.

Ekkor éppen négy vendég játékos is megtámadta a labdást egy labdavesztést követően.

Igaz, ezek önmagukban kevésnek bizonyultak ahhoz, hogy megforduljon a találkozó képe. Ha nincs Samuel Petras, akkor könnyedén négy-öt góllal is nyerhetett volna Vikingur.

Visszavágó

Az odavágón tehát megúszta a kiadósabb vereséget az ETO, amit ki is használt, és sokkal bátrabban játszott labda nélkül. Juárez letámadáskor plusz egy embert – vagy akár többet is – hagyott hátul a védelemben, míg ugyanannyival kevesebben, labdaközpontúan tolódva próbált labdát szerezni magasan. Ez a fajta magas védekezés sokkal kockázatkerülőbb, mint az emberfogás, hiszen a letámadó fél védelme emberelőnyben van a támadókkal szemben.

Ugyanakkor hatékonyan csinálta ezt az ETO, ennélfogva nem csoda, hogy a labdaszerzések és a kikényszerített rossz passzok miatt ezen az összecsapáson többet birtokolta a labdát. Ehhez társult az első öszecsapáson is jól működő visszatámadás, amiből például az egyenlítő gólt hozó büntetőt is kiharcolták a győriek. A nagyobb kontrollhoz viszont arra is szükség volt, hogy a Vikingur ezúttal kevésbé tolta föl agresszívan a védekezését.

Támadásépítéskor Vitális Milán vagy Tóth Rajmund lépett vissza harmadik belső védőnek, így kialakítva egy 3-2-5-ös felállást. Azért volt szükség a 3 belső védőre, mert amíg a Vikingur nem ugrott fel az 5-4-1-es vagy 5-3-2-es középmagas védekezéséből, addig a győri védők számára több idő állt rendelkezésre egy vagy két csatárral szemben.

Emellett az már hamar kirajzolódott, hogy Juárez a direkt, gyors támadásvezetések híve. Ez persze nem azt jelentette, hogy időnként ne tartaná a labdát oldalpasszokkal a magyar címvédő, de az ellenfelet inkább felpasszokkal szeretné megbontani. Az első tíz perc leforgása alatt négyszer is beívelte a labdát a védelem mögé az ETO, majd a későbbiekben is rendre alakított ki ily módon helyzetet.

Igaz, a középpálya átrúgása magában hordozza azt a veszélyt, hogy a labda ugyanolyan gyorsan visszajön, mint amilyen hirtelen előre került. A hosszú labdákban ugyanis mindig benne van a pontatlanság vagy egy rosszul sikerült átvétel. A 72. percben éppen egy ilyen elvesztett felpassz után…

…rúgta vissza a labdát a Vikingur, amiből betalált, de a győriek szerencséjére les miatt nem adták meg a gólt.

Összességében egyik bekapott góljukra sem szolgáltak rá Juárez fiai, mindkettőt a semmiből szerezte a Vikingur. Igaz, ez kiküszöbölhető lett volna abban az esetben, ha az ETO az első találkozón is több kockázatot vállal.

Megint hatalmas volt a kontraszt

Odavágó

Konferencialiga-selejtező (2. kör)
Atert Bissen 2–6 ETO FC (odavágó)
ETO FC 1–1 Atert Bissen (visszavágó)

A BL-ből tehát a Konferencialiga selejtezőjébe esett ki az ETO, amely a luxemburgi Atert Bisennel csapott össze a harmadik körbe kerülésért. Az itteni odavágón mutatkoztak meg leginkább a mexikói tréner elképzelései.

Támadásépítéskor az ETO ezúttal is átállt három középhátvédre azzal, hogy vagy Tóth Rajmund, vagy Vitális Milán visszalépett a védelembe. Az Atert kevésbé volt agresszív a Vikingurhoz képest, így a 3 védős szisztéma előnye ezen a találkozón jött ki igazán.

Kezdetben a két szélső védő közül az egyik maradt a védelemben, azonban Tóth vagy Vitális visszalépésével később mindkét szélen egyszerre léptek föl a támadósorba, így olykor 3-1-6-os felállást kialakítva. Ezzel nagy kockázatot vállalt az ETO, hiszen egyszerre hatan helyezkedtek veszélyes pozícióban, így nehezebben tudott védekezni az esteleges kontrákkal szemben, Igaz, mint azt később taglaljuk, ez mégis sikerült.

Az egyik középppályás védelembe való betagozódása hozott egy másik fontos tényezőt. A három belső védő növelhette az egymás közötti passztávolságokat, jobban széthúzva az ellenfél két csatárát.

A három a kettő elleni létszámfölény azt jelentette, hogy az egyik középhátvédnek mindig volt ideje arra, hogy belépjen az előtte megnyíló üres területbe. Amikor ezt megtette, azon az oldalon létszámfölényt alakított ki az ETO.

A Juárez által elvárt direkt támadójáték Luxemburgban egy újabb játékelemben mutatkozott meg, méghozzá a keresztlabdákban. Ezek kiosztásában kulcsszerep jutott Vitálisnak vagy Tóthnak, akik ezeket a forgatásokat a védelemből elvégezték, rendre pontosan. Az ETO ennek köszönhetően jól tudta forgatni a játékot, illetve rögtön a támadósor birtokolta a labdát.

Akárcsak a két korábbi találkozón, úgy a Bissen elleni odavágón szintén magas intenzitással támadtak vissza a magyarok, aminek köszönhetően sorra folytották el a hazaiak kontratámadásait.

Emellett az ETO letámadása újfent eredményesen működött. A magasan megszerzett labdákat ráadásul jó arányban váltotta gólra, hiszen a hat szerzett találatából négy ilyen szituációból vagy visszatámadásból született. Ezen a találkozón ugyan vegyesen váltogatták a győriek az emberfogást és a hátul plusz egy embert hagyó letámadást, a selejtezősorozatban utóbbit alkalmazták többet.

Ennek kulcsa az volt, hogy Nfansu Njie beállt a két belső védő közé, ezzel az egyik szél fele terelve a játékot, ide tolódott ki a teljes ETO.

Ugyanakkor a félidei 4–1-es vezetés tudatában érezhetően visszavett az ETO, és egyre többet időzött passzívan középmagas blokkban. Ez abban nyilvánult meg, hogy a két csatár nem helyezte nyomás alá a középső védőket, akik így szabadon építhették a Bissen akcióit. Ennek köszönhetően akadt egy szorosabb periódusa a második félidőnek – állt 2–4 is az eredményjelzőn -, mielőtt az ETO két kapu közelében megkaparintott labdából lezárta az összecsapást.

Visszavágó

Talán a visszavágó második félideje volt a legtökéletesebb példa arra, hogy Juárez a megfelelő eredmény esetén visszafogja a csapatát.

Az első 45 percben ennek nyoma sem volt, ugyanis egy újabb játékelemmel, a harmadik emberes kombinációval próbálkozott az ETO. Ennek lényege, hogy a passzt kapó játékos rögtön továbbjátssza a labdát egy harmadik embernek. Ez egy gyors és hatékony módja az előrejutásnak.

Ezt labdakihozatalkor korábban is alkalmazták a Rába-partiak, de ezen a találkozón már támadásépítéskor is rendre előkerült. Alább Krpic egy előrefele irányuló (progresszív) labdavezetéssel fellépett a középpályára, kihasználva az előtte lévő üres folyosót.

Ezt követően egy felpasszal megjátszotta Viktor Djukanovicsot, aki azonnal lekészített egy üres harmadik társnak, kialakítva egy harmadik emberes kombinációt.

Csakhogy az ETO-ra eddig jellemző hosszú labdákat, harmadik emberes kombinációkat és a belső védők előre történő labdavezetéseit nagyítóval kellett keresni második félidőben. Ezeket nagyrészt felváltották az oldalpasszok.

Hiába vágott tehát neki négygólos előnyből a visszavágónak a Rába-parti alakulat, majd került már a 30. percben emberelőnybe, a visszafogottság miatt nem lett gála ez ETO Parkban.

Az alábbi képen például az látható, hogy Umathum Ádám előtt hatalmas üres terület tátong, ahová bevezethetné a labdát, mint azt az odavágón és az első 45 minutumban rendszeresen tette. Megindulásával létszámfölénybe kerülhetett volna Jáurez alakulata a jobbszélen. Ehelyett indokolatlanul hamar felpasszolta a labdát Bíró Barnabásnak, aki így kevésbé magasan került játékba.

Mindezt tetézte, hogy Umathum a visszapasszt követően sem használta ki az üres területet, helyette azonnal forgatta a játékot, holott nem volt nyomás alatt. Hasonló kockázatkerülő megoldásokkal teli s teli volt a második játékrész.

Emellett a támadásoknál szélességet tartó szélsők vagy szélső védők ritkán vállalták fel az egy az egy elleni párharcokat, illetve szintén elvétve tolták le a labdát az oldalvonal mentén. Helyette inkább a pálya közepe felé vagy visszafelé passzoltak.

Vége az első résznek.

Cikkünk második része IDE ATTINTVA olvasható el.

Szerző: Bózsik Tamás Pál

Kapcsolódó

Elemzés: kiszámíthatatlan elődöntősök a világbajnokságon
Hogyan nézzünk meccset? Taktikai gyorstalpaló – 1. rész
Taktikai múltidéző: A Ferencváros a 2004-05-ös UEFA-kupában

Kiemelt kép: ETO/Facebook

Fotók: M4 Sport