Elemzés: Efraín Juárez eredményközpontú felfogása okozta az ETO vesztét – 2. rész

Az ETO FC játékát ugyanaz a kettősség jellemezte a lett Riga FC ellen a Konferencialiga harmadik selejtezőkörében, mint az első két párharc során. Amikor csak egygólos volt a lettek előnye vagy hosszabbításra állt a párharc, Efraín Juárez vezetőedző rögtön kisebb agresszivitást kért védekezésben. Ezzel szemben a labdás játékot a túl kockázatos passzok nehezítették, de az egyéni adottságok és teljesítmények egyaránt hozzájárultak a kieséshez. Elemzésünk 2. része.

Cikkünk első része IDE KATTINTVA érhető el.

Konferencialiga-selejtező (3. kör)
Riga FC 1–0 ETO FC (odavágó)
ETO FC 1–1 Riga FC (visszavágó)

Oly közeli, mégis távoli play-off-kör

Odavágó

Ekkorra Tóth Rajmund és Vitális Milán egyaránt távozott az ETO-tól, és a két labdabiztos alapemberének hiánya bizony nagyban rányomta a bélyegét a csapat játékára. Labdakihozatalt ritkán láthattunk az ETO-tól, hiszen a helyükön szereplő Décsy Ádám és Szép Márton kevésbé nyomástűrő játékos.

Ugyan Claudiu Bumba rendszeresen visszalépett harmadik középpályásnak egy 3-3-4-es felállást kialakítva, a Riga labdaközpontúan sikeresen letolódta ezt. A belső védők ezért többnyire a felíveléshez vagy a támadósorba való felpasszhoz folyamodtak, de mindkét esetében sok hiba csúszott a kivitelezésbe, vagy olyan agresszívan követték a lettek a labdát kapó játékost, hogy megszerezték a játékszert.

Egy védelemből indított hosszanti átadás, amit Djukanovicsnak nem sikerült megtartania.

Támadásépítésnél szintén folyamatosan kihagyták a középpályát a belső védők, akik rögtön elsőszándékból a támadósort igyekezték megjátszani. Az Atert Bissen elleni visszavágó után hiányoltuk a kockázatos átadásokat, de a Riga elleni első találkozón e tekintetben átesett a ló túloldalára az ETO.

Összesen nyolc alkalommal is egy pontatlan azonnali felpassz vagy magas labda miatt nem jutott el a támadóharmadba, és elvesztette a játékszert, így esélye sem volt arra, hogy átvegye a mérkőzés irányítását. Több oldalpasszal, valamint kevesebb azonnali felfelé irányuló átadással talán több esély lehetett volna erre.

Alább Umathum Ádám hiába lett volna üresen, és terelte az ő irányába a játékot a hazai csapat, Urblík Norbert ehelyett egy felpassz mellett tette le a voksát. Igaz, ez végül pontatlan lett.

A korábbi találkozókon rengetegszer látott harmadik emberes kombinációkat alig-alig sikerült végrehajtaniuk a Rába-partiaknak. Ennek oka, hogy a csatár Viktor Djukanovic kapta ezen felpasszok nagy részét, ám a lett védőkkel szemben már kiütközött, hogy nem a labda megtartása az erőssége, sokkal inkább a területbe való beindulás.

Amellett, hogy a légi párharcok 56%-át nyerte meg a Riga az első mérkőzésen, kiemelendő, hogy a győriek hosszú labdáinak csak 38%-a volt pontos. Mindkét statisztikában közrejátszottak a pontatlan ívelések, Djukanovics gyengesége, illetve a második labdák be nem gyűjtése. Ugyan a földön megvívott párharcokban fej fej mellett végzett a két gárda, a lecsorgóknál mégis az ETO húzta általában a rövidebbet.

Sőt, mi több, ahogyan az első részben már felhívtuk a figyelmet, a magas labdák hátránya, hogy amilyen gyorsan felér, olyan sebességgel vissza is jöhet a kapu elé, ha nem sikerül úrrá lenni a káoszon.

Egy elvesztett fejpárbaj után a rendezetlen ETO védelem mögé került a Riga…

…amely beadásig és ziccerig jutott pillanatok alatt.

Noha az ETO visszatámadását és labdaközpontú letámadását most sem érhette panasz, a középmagas védekezés újfent túl passzív volt, akárcsak az Atert Bissen elleni odavágón.

Ilyenkor elengedhetetlen, hogy ne adjanak végtelen mennyiségű időt a középhátvédeknek arra, hogy kigondolják a következő passzukat. Megannyiszor nem helyezett nyomást a labdát birtokló belső védőre a Djukanovics, Nfansu Njie, Bumba csatárhármas.

Amikor pedig Djukanovics éppen megpróbálta volna az egyik szél felé terelni a játékot azzal, hogy beállt a belső védők közé, akkor Njie, illetve Décsy is távol állt a középpályástól, aki egy harmadik emberes kombinációval megjátszotta a másik belső védőt.

Ugyanakkor középmagas védekezéskor jól ügyeltek arra, hogy lezárják a pálya közepét az 5-2-3-as felállással. Ebből 5-4-1-et alakítottak ki, ha szélre került a labda, ennélfogva azt a területet is le tudták védekezni.

A fent felsoroltak összessége vezetett oda, hogy a csak egygólos előny ellenére az történt a pályán, amit a Riga szeretett volna.

Visszavágó

Az ETO hasonló gondokkal küzdött a második felvonásban, mint az odavágón. A labdakihozatalok során szintén rossz arányban tartották meg a fellőtt labdákat, illetve megmaradtak a pontatlanok a felpasszok.

Ezúttal különösen látszódott, hogy a Rába-partiak vajmi keveset tettek a felívelések begyűjtéséért. Kirúgásoknál bevett szokás, hogy a támadó fél játékosai egy területre húzódnak, így vagy a lefejelt labdát, vagy a lecsorgó játékszert könnyebben be tudják gyűjteni. A pálya egy szegletébe tolódás ugyan megvalósult, de a fejpárbajért felugró játékos rendre elszigetelt maradt a társaktól.

Ennek köszönhetően ritkán jutott egy fázissal följebb, a támadásépítés szakaszába a győri együttes. Amikor a pálya közepén birtokolta a labdát, megint csak felpasszokkal és harmadik emberes kombinációkkal próbált előre jutni. Igaz, ezekbe változatlanul sok hiba csúszott, mint ahogyan az ilyen direkt támadásvezetéseknél benne van a pakliban.

Ezek rögtön nagyban hozzájárultak ahhoz, hogy az első 15 percet követően folymaatosan átvette az irányítást a Riga.

Ugyanakkor akadt még egy lépés, amivel beütötte a saját koporsójába az utolsó szöget az ETO. Annak ellenére, hogy kezdetben sikeres visszatámadásokkal és a lecsorgók megszerzésével fenn tudta tartani a nyomást a győri csapat az első 15 percben, az egyenlítés után tudatosan egyre passzívabban védekezett az ETO középmagas blokkban. Változatlanul hiba volt, hogy a támadók túl sok időt engedtek a lett belső védőknek, amint kedvezővé vált a magyar bajnok számára az eredmény.

Bár az odavágón a pálya közepét legalább levédekezte, az ETO Parkban ezzel szintén akadtak problémák. A magyar bajnok ezúttal 4-4-2-ben védekezett középmagasan. Mivel az ellenfél három középpályással játszott, ezért a pálya közepén létszámhátrányba került az ETO, amit orvosolt azzal, hogy az egyik csatár zárta a passzsávot a védekező középpályás felé. Csakhogy a középpályások számtalanszor lemaradtak az emberükről, ennélfogva a Riga játékosa szabadon tudott középen fordulni.

Ebből csak azért nem lett jelentősebb gondja az ETO-nak, mert a belső védői agresszívan fölléptek a passzokat kapó támadókra.

Akkor sem tolta föl a védekezését az ETO, amikor lehetősége lett volna rá, hogy kijöjjön a mély védekezésből, különösen a vezető gól megszerzése után. Ebből fakadóan összesen 36%-ban a magyarok védekező harmadában folyt a játék.

Mint a selejtező többségében, úgy ezúttal is egy-egy középpályás vagy szélső visszazárásával alakította ki az öt védőt, reagálva arra, amikor az ellenfél alakított ki öt fős támadósort. Ennek az az árnyoldala, hogy visszafutni nehezebb, mint már az ötös védőlánc tagjaként várni a támadást. A Riga folyamatosan a balszélen, avagy Njie oldalán vezette a támadásait, ezért kellett javarészt Njie-nek visszaérnie. Igen ám, csakhogy a balhátvéd Zalazar felfutásairól rendre lemaradt a kameruni, az utolsó négy percben már négyszer.

Ez vezetett a Riga továbbjutást érő góljához is. A 4-4-2-ben betöltött pozíciójából Njie lassan ért vissza a jobb oldali szárnyvédő helyére, lemaradva a felmozgó Zalazarról.

Ugyan végül Urblík kisegítette Njie-t, és kettő a kettő elleni szituáció alakult ki a bal oldalon, ekkor már túl veszélyes helyről adhatott be Zalazar. A labdáját végül egy csapattára bepofozta a kapuba, a sokadik centerezést már nem úszták meg Juárez tanítványai.

Egyensúlykeresés

Összességében kijelenthető, hogy Juárez elképzelései, így a hátul plusz egy embert hagyó letámadás, a direkt támadásvezetés, a harmadik emberes kombinációk (ha nem alkalmazzák mindenáron), összességében működnek. Illetve esetenként a kockázatvállalástól sem riad vissza (például hat játékost is alkalmazott a támadósorban).

Ám amikor a kedvező eredmény esetén a tréner kevesebb kockázatot kért a csapatától, az rendre a visszájára sült el. Amint megtalálja a megfelelő egyensúlyt a reaktív és a kedvezményező futball között, valamint a bajnokságban is többet irányítja majd az ETO a mérkőzéseit, komolyan kell majd számolni vele a dobogóért folytatott harcban.

Cikkünk első része IDE KATTINTVA érhető el.

Szerző: Bózsik Tamás Pál

Kapcsolódó

Elemzés: Efraín Juárez eredményközpontú felfogása okozta az ETO vesztét – 1. rész
Elemzés: kiszámíthatatlan elődöntősök a világbajnokságon
Hogyan nézzünk meccset? Taktikai gyorstalpaló – 1. rész

Kiemelt kép: ETO/Facebook

Fotók: M4 Sport