Elemzés: még mindig tudta hova fokozni a letámadását a Ferencváros
„Tudom, hogy nagy koncentrációra volt szükség az emberfogáshoz, és ez fárasztó” – mondta Robbie Keane, a Ferencváros vezetőedzője csapatának, miután az 2-0-ra legyőzte a Bragát az Európa-liga-nyolcaddöntő odavágóján. Hiába az egyéni különbségek a portugálok javára és Braga-játékosok megannyi helycseréje, az FTC mégis tökéletesen védekezett magasan. Mutatjuk, hogy miért. Elemzés.

Azt a Foci Java egy korábbi cikkében már kielemezte, hogy a Ferencváros letámadásban az élmezőnybe tartozott két mérkőzéssel az El-alapszakasz vége előtt. Azt is megírtuk, hogy Robbie Keane két játékelemből, köztük az emberfogó letámadásból olykor még a Nottingham Forest ellen sem engedett.
A Braga elleni hazai mérkőzésen ez különösen igaz volt.
Kezdeti hiba
Az első szituációnál még plusz egy embert hagyott hátul a védelemben a magyar bajnok, mert bár Mariano Gomez föllépett a visszamozgó emberével, Ibrahim Cissé nem tette meg ezt. Így Gavriel Kanikovszkinak két embere maradt, a Baraga át tudta játszani az FTC nyomásgyakorlását.

Agresszív belső védők
Innentől kezdve azonban szinte lehetetlen volt hibát találni a Ferencváros magas védekezésében, ugyanis a belső védők követték az emberüket – ahogyan alább Cissé esetében is látható.
A Braga három belső védővel hozta ki a labdát, ennélfogva a hazaiaknál a két csatár, Bamidele Yusuf és Lenny Joseph mellé egy harmadiknak is fel kellett lépnie. Ő volt Mohamed Abu Fani.

A Braga 3-2-5-ös felállást alkalmazott labdakihozatalkor, két magasan helyezkedő szárnyvédővel. Ugyanakkor ebben volt egy kis csavar. A portugáloknak megvolt a tervük arra, hogyan játsszák ki a zöld-fehérek letámadását: a támadók sokszor mozogtak vissza, ezzel a belső védőket messze elvitték a saját posztjuktól. Ezzel együtt pedig kiürítették a pálya közepét.
Alább Cissé oldalán zajlott a játék, és az embere, Ricardo Horta kapta a passzt, ezért agresszíven fellépett vele. Közben látható volt, hogy a másik félterületben Rodrigo Zalazar szintén visszamozgott, de Gomeznek fölösleges lett volna követnie, mert a túloldalon tartotta a labdát a Braga.

De amikor a jobbszélen próbálta kihozni a játékszert a Braga, és Zalazar lépett a labda felé, akkor Gomez is agresszívan követte őt.

Ezúttal a jobb oldali védő pozíciójába lépett ki, de Gomez ide is követte.

Mindkét esetben megszerezte a labdát Robbie Keane együttese.
Kommunikáció
Ahhoz azonban, hogy ezt hatékonyan végrehajtotta a magyar rekordbajnok, szükség volt a játékosok közti folyamatos kommunikációra.
Az ötödik percben éppen azon volt az FTC, hogy feltolja a védekezését, Kristoffer Zachariassen rögtön mutatta is Kanikovszkinak, hogy lépjen föl a Braga másik védekező középpályására.

Ezután a norvég középpályás már Cissének mutatta, hogy ugorjon följebb, amit egyébként már akkor elkezdett a francia védő, amikor Kanikovszki is megtette ezt. Ebből látszódik, hogy milyen gördülékenyen támadtak le az Üllői útiak.

Az ellenfél játékosainak gyakori helycseréit kétféleképpen védekezte le az FTC. Vagy úgy, hogy mindenki ugyanazt a játékost követte, akár a pálya másik felére is, vagy a játékosok inkább tartották a posztjukat, és átvették egymástól az ellenfelet.
Előbbi módszernél megesett, hogy Cissé embere visszalépett, míg Kanikovszkié az ő helyét vette át a pályán. A két ferencvárosi ekkor úgy döntött, hogy átveszik egymás párját, és nem hagyják el a posztjukat.
Később már a másik esetre láthattunk példát: az izraeli játékos és Zachariassen kitartott az embere mellett.

A portugálok két középpályása egymás helyére mozgott, és így tettek a ferencvárosiak is.

Ennél a szituációnál Callum O’Dowda ellenfele, a Braga jobb oldali szárnyvédője, Mario Dorgeles futott át a másik oldalra. Az ír labdarúgó ugyanúgy nem adta át senkinek, emiatt tűnt fel ekkor a jobb oldalon, holott bal oldali szárnyvédőként szerepelt.

Nagy nyereség, nagy kockázat
Az emberfogó letámadást tartják a legkockázatosabbnak, hiszen elég egyetlen párharcot is elveszíteni, és máris létszámfölényt alakíthat ki az ellenfél. Ennek különösen nagy az esélye, ha egy egyénileg jobb játékosokból álló csapattal szemben próbálják meg alkalmazni. A zöld-fehérek éppen ezt tették. Ebből kifolyólag természetesen megesett, hogy egy az egyben megverték őket a portugál játékosok.
A fentebb említett visszalépéssel Gomezt feljebb csalta Zalazar, és az így keletkezett üres területbe futott be a Braga bal oldali szárnyvédője.

A kilencedik percben az FTC ugyanúgy kialakította a párokat a pálya egész területén.

A labdát középen birtokló Florian Grillitsch azonban egy megtévesztő csel után lefordult Kanikovszkiról, és lendületből vezethette a másik térfélre a játékszert.

Megérte
Igaz, összességében el tudta tüntetni a minőségbeli hátrányt a Ferencváros, és sokkal többször vált be az emberfogó magas védekezés, mint amennyiszer a visszájára sült el.
Csak az első nyolc percben öt alkalommal szerezte meg a labdát a Ferencváros a letámadásának köszönhetően, és akkor még a visszatámadások útján megkaparintott játékszerekről még nem is beszéltünk. A Braga javarészt képtelen volt a földön kijátszani a nyomásgyakorlást, így idővel egyre többször választotta a felívelést Lukáš Horníček kapus.
Ezt jól mutatja, hogy az egész első félidőben a játék 40%-a a Braga védekező harmadában zajlott, azaz ott tartotta ellenfelét az FTC.

Ami pedig az egész első félidőt illeti, a portugál együttes 27 alkalommal vesztett labdát a saját védekezőharmadában,
szemben a Ferencváros 13 ilyen esetével szemben – mérte meg az Opta. Emiatt került előnybe az első félidőben, miközben távol tartotta a saját kapujától az ellenfelét a magyar bajnok.
Az egész első játékrészben mutatott nyomásgyakorlást Kanikovszki gólja koronázta meg.
Kiemelendő, hogy Carlos Vicens csapata rendszeresen bevonta a kapusát is a labda felhozatalába, ezzel létszámfölényt teremtve a Fradi csatáraival szemben. Ilyenkor az egyikük mindig ívesen futva támadta meg a hálóőrt, amivel zárták az egyik középső hátvéd felé vezető passzsávot. Joseph pontosan ezt tette a 32. minutumban. Horníček csak az ívelést tudta választani.

Toon Raemaekers nagyszerűen megelőzte a csatárt, Pau Victort…

…majd egy felpasszal megjátszotta a védőjétől ellépő Josephet.

Így az egyik középpályással szemben létszámfölénybe került Joseph és Kanikovszki. Ezután a belső védőre, Sikou Niakatéra is ők ketten jutottak, az izraeli játékos pedig kihasználta a lehetőséget.
A folytatásban természetesen visszább esett a Ferencváros letámadásának intenzitása, ezzel együtt folyamatosan egyre több időt töltött középmagas vagy mély védelmi blokkban. Az első 45 percben mutatott letámadás viszont meghatározónak bizonyult – akár a továbbjutás szempontjából is.
Szerző: Bózsik Tamás Pál
Kapcsolódó
Elemzés: két pozitívum, amit továbbvihet a Ferencváros a Nottingham elleni vereségből
Elemzés: letámadásban is az Európa-liga élmezőnyében a Ferencváros
Taktikai múltidéző: a Ferencváros az 1995-96-os Bajnokok Ligájában
Fotók: M4 Sport
Kiemelt kép: Getty Images
Forrás: Ferencváros/YouTube
