Taktikai múltidéző: A Ferencváros a 2004-05-ös UEFA-kupában

2025 őszén volt harminc éve, hogy a Ferencváros első magyar csapatként szerepelt a Bajnokok Ligája csoportkörében. Ezen jeles alkalomból elindítottuk a Taktikai múltidéző sorozatunkat, amelyben az 1995 és 2020 között európai főtáblára jutott összes magyar klubcsapat játékát kielemezzük.

Sorozatunk második részében a 2004-05-ös, UEFA-kupa-csoportkörbe jutó FTC taktikáját vesszük górcső alá. Bár labdával kevésbé tudott mit kezdeni jelentősen erősebb ellenfeleivel, a Schalke otthonában így is alakított ki nagy helyzeteket. Eközben védekezésben egyértelműen felvette a versenyt az elittel, elég csak a Feyenoord elleni agresszív visszatámadásaira vagy a Hearts magas labdáinak a levédekezésére gondolni. Mutatjuk, miért szolgált rá a továbbjutásra a 2004-es magyar bajnok.

A Ferencváros UEFA-kupa kerete a 2004-05-ös szezonban

Szűcs Lajos, Dragan Vukmir, Gyepes Gábor, Sorin Botis, Balog Zoltán., Zavadszky Gábor, Adem Kapic, Rósa Dénes, Tőzsér Dániel, Lipcsei Péter, Alekszandar Bajevszki, Sowunmi Thomas, Robert Vágner, Marek Penksa, Leandro de Almeida, Zováth, Huszti Szabolcs, Takács Ákos,

Vezetőedző: László Csaba

Eredmények:
FTC–Feyenoord 1–1
Schalke 04–FTC 2–0
FTC–Basel 2–1
FTC–Heart Of Midlothian 0–1

Cikksorozatunk első része: Taktikai múltidéző: a Ferencváros az 1995-96-os Bajnokok Ligájában

Labda nélkül

Mély védekezés

Ha mély védekezésre szorult a Ferencváros, akkor 5-3-2-es felállást vett föl az összes mérkőzésén. A Feyenoorddal szemben különösen látványos volt, ahogyan a két csatár, Sowunmi Thomas, illetve Robert Vágner is aktívan kivette a részét a védekezésből, visszazárt a labda mögé, és a szélekre kisegített a szárnyvédőknek, Huszti Szabolcsnak és Balog Zoltánnak.

A Schalkéval szemben lescsapdát próbált alkalmazni az FTC, de ennek kivitelezésébe kétszer is hiba csúszott az első félidőben, így a magas védelmi vonalat könnyedén ki tudták használni a németek csatárai.

A harmadik találkozón mind a zöld-fehérek, mind a Basel sok átmenetet vezethetett, ezért egyik csapat sem tartotta meg huzamosabb ideig a labdát. Emiatt csak a 76. percben szorult először mélyre László Csaba csapata.

Végül az utolsó csoportmeccsen, a Hearts ellen szintén 5-3-2-ben védekezett mélyen a zöld-fehér együttes. E 90 perc során volt talán a legnehezebb dolga a védelemnek, ugyanis megannyi skót felívelést, beadást, nagybedobást és szögletet kellett hatástalanítania. Tette mindezt sikerrel, és ennek köszönhetően nem is szorult be huzamosabb időre a saját kapuja elé az FTC.

Középmagas védekezés

Kezdetben középmagas védekezéskor is ebben az 5-3-2-es hadrendben védekezett a Ferencváros a Feyenoord ellen.

Csakhogy idővel 5-4-1-re váltott, Sowunmi balszélső lett ekkor, ezáltal könnyebben vissza tudott zárni a felfutó jobbhátvéddel, Songgal, illetve a jobbszélső Romeo Castelelent is gyorsabban tudta megkettőzni a zöld-fehér együttes.

Máskor bevett tolódás volt a Ferencváros részéről, hogy az ellenfél szélső védőjére az azon az oldalon szereplő szárnyvédő lépett föl, így ilyenkor ideiglenesen csak négy védő maradt hátul. A Schalke és a Basel ellen a jobb szélen Zavadszky Gáboré, míg a túloldalon előbb Leandróé, majd Huszti Szabolcsé volt ez a feladat. A kilépő szárnyvédő oldalán lévő szélső támadóra pedig a legközelebbi belső védő mozgott ki.

Ez többnyire jól működött, ám László vezetőedző is kiemelte a Basel elleni összecsapás utáni nyilatkozatában, hogy Huszti többször késve lépett föl az emberére. Ennek ellenére a Basel csak az utolsó 20 percen belül tudta huzamosabb ideig mély védekezésre késztetni az FTC-t.

Csakhogy a Schalke ellen középmagas védekezéskor is magasan húzta meg a védelmi vonalát a Ferencváros, miközben rendszeresen későn helyezte nyomás az ellenfél labdás belső védőjét az egyik vendég csatár. Ez a kettő együttesen eredményezte, hogy a Schalke csatárai lubickoltak a hosszú labdáknál, csak a nagy mentéseken és Szűcs bravúrjain múlott, hogy ebből nem kaptak gólt a zöld-fehérek.

A Hearts ellen végig az 5-3-2-t alkalmazta a Ferencváros, amely ezúttal váltogatta, hogy mikor helyezi nyomás alá a belső védőket, és mikor hagyja őket adogatni. Mindezt megtehette, mivel a skót együttes nem bővelkedett olyan középhátvédekben, mint a Schalke, akik hajszálpontosan beívelték volna védelem mögé a játékszert.

Magas védekezés

Elvétve akadt olyan alkalom, amikor a Ferencváros megkísérelte magasra feltolni a védekezését a csoportkör során.

Amikor a Schalke és a Basel ellen megtette, akkor labdaközpontúan támadott le. A szárnyvédők a szélsővédőkre léptek fel, de mindig csak az egyikük, éppen azon az oldalon, ahol az ellenfél tartotta a labdát. A Schalke otthonában Marek Penksa gyakran visszább lépett, és a pálya közepe felé zárta a passzsávokat.

A Heartscal szemben szintén labdaközpontúan támadott le a Ferencváros, amely kezdetben a pálya közepét fogta, majd amelyik szélre kipasszolták a labdát, oda tolódtak át a magyar bajnok csatárai. A szárnyvédők letámadáskor ezúttal nem léptek föl az ellenfél szélsővédőire.

Labdával

Labdakihozatal

A Feyenoord elleni első meccsen ritkán láttunk erre példát, hiszen Szűcs Lajos egy kipassz kivételével a felívelést választotta a kirúgásoknál, miután az ellenfél elkezdett letámadni.

Amikor azonban mégis labdakihozatalra került sor, akkor az FTC három belső védővel tette mindezt, akik előtt Lipcsei Péter helyezkedett. Ugyanakkor sokszor kihagyták a középső védők a középpályát, és rögtön a támadósorba passzoltak föl a labdát. Lipcsei hasonlóan sok kockázatos passzt vállalt be, amelyek azonban mindig magukban hordozták azt a veszélyt, hogy hamar elhalnak a Ferencváros támadásai.

A Ferencváros a Schalke otthonában sem erőltette a labdakihozatalokat, de ha elkezdte, akkor változatlanul három középhátvéddel és mélyen helyezkedő szárnyvédőkkel állt fel.

Hasonló volt a helyzet a Basel elleni harmadik csoporttalálkozón is, Szűcs rendre kirúgta a labdát. Igaz, ekkor már nagyobb tudatosság jellemezte ezeket a felíveléseket. Rendre a pálya bal oldalára tolódott a Ferencváros, és Szűcs is ezt a területet célozta meg.

Szintén nem hozott változást e tekintetben a Heartscal vívott találkozó, Szűcs kizárólag a hosszú labdák mellett tette le a voksát. Csakhogy ekkor kis híján ráfázott a Ferencváros a magas kirúgások árnyoldalára: amilyen gyorsan felmegy ilyenkor a labda, olyan gyorsan képes visszajutni, ha az ellenfél megnyeri az első légipárbajt vagy megszerzi a lecsorgót. Éppen ez történt az 51. percben, amikor a magyar kapus hatalmas védéssel őrizte meg csapata előnyét.

Egy bedobás után viszont sikerült laposan kihoznia a labdát a Ferencvárosnak, és az akció végén meg is szerezte a győzelmet jelentő gólt. Három Hearts-játékos is a labdát birtokló Leandrót támadta le, aki továbtette Tőzsér Dánielnek, végül pedig a teljesen üresen maradó Lipcsei kapott átadást, és vezethette át a másik térfélre a labdát.

A külsős keresztpassza után visszakapta a játékszert, és továbbra is zavartalanul hozhatta föl azt, mivel a skót együttes teljesen szétszakadt.

Egy olyan kaliberű játékosnak, mint ő, ennyi idő és terület elégnek bizonyult ahhoz, hogy egy a védelem mögé tett passzal megtalálja Rósát, aki értékesítette a ziccert.

Támadásépítés

Egy fázissal feljebb 3-2-5-ben játszott a Ferencváros, így próbálta meg építeni a támadásait.

Ekkor már a szélekre koncentrált: a Feyenoord ellen vezetett első támadás során rögtön kimozgott középről a jobbszélre Sowunmi Thomas, később Robert Vágner vagy Tőzsér ugyanezt tette. A Basel ellen is az volt a cél, hogy a szárnyvédő melletti félterületben mindig legyen egy beinduló, így a fellépő szárnyvédő nem maradt elszigetelt.

Kijelenthető, hogy a legtöbbször a Schalke otthonában tudott támadásokat felépíteni a Ferencváros. Remekül tolódott egy oldalra több vendégjátékos is, amivel ugyan nem tudott mindig létszámfölényt kialakítani, de elmozgásokkal és felpasszokkal megbontotta a német védelmet.

Az alábbi szituációnál éppen Bajevszki és Marek Penksa mozgékonysága figyelhető meg. A labdát birtokló Zavadszky Gáborra kilépett a Schalke balhátvédje, az általa üresen hagyott szélre mozgott ki a félterületből Bajevszki. Az észak-macedón center így a jobb oldali félterületet tette szabaddá, ahol az előbb visszamozgó, majd beinduló Penksa kapott labdát. Bár kiszorult helyzetben ért oda a kapuhoz, mégiscsak eljutottak odáig a kilencedik kerületiek.

Egy szűk tíz perccel később Leandro de Almeida, Rósa és Huszti volt egy oldalon, és utóbbi kettő játszott össze. Egy felpassz-visszapassz után Huszti lefordult az emberéről, így területbe kaphatta ismét vissza a játékszert.

A második félidőben már valóban létszámfölénnyel párosult az egyik oldal túltöltése. Négyen húzódtak ki a jobbszélre, amit a Schalke csak három játékossal követett le – el is jutott egy beadásig az FTC.

A három belső védős felállás a Schalke és a Basel 4-4-2-jével szemben különösen jól jött. A németek és a svájciak középmagas védekezéskor is két csatárral álltak föl, akikkel szemben ugyanis létszámfölényben volt a három középhátvéd. Ennélfogva az egyikük előtt rendre hatalmas üres terület tátongott, amibe felvezethette a labdát.

A Hearts is két csatárral 5-3-2-ben védekezett középmagasan, így a zöld-fehérek védői ezen a mérkőzésen szintén létszámfölényben találták magukat. Az más kérdés, hogy annyi átmenetet tartogatott ez a 90 perc, hogy labdás fázisok alig-alig alakultak ki, amikor pedig támadást építhetett volna a Ferencváros, akkor inkább a felíveléseket választotta.

Támadóharmad

Kidolgozott akcióból ritkán találta magát ellenfel kapuja előtt az FTC az első találkozóján, ott főként visszatámadás során szerzett labdákból volt veszélyes.

Később a 3-2-5-ös felállást alkalmazta a Schalke kapuja előtt az FTC, amelyben az öt csatár közül a két szárnyvédő adta a szélességet. A bal oldali szárnyvédőként kezdő Leandro hamar cserélt a túloldalon ugyanebben a szerepkörben kezdő Zavadszky. Leandro összességében keveset helyezkedett magasan, főként korai beadásokkal operált. Emiatt Zavadszky oldalán vezetett több támadást László csapata.

A Basellel szemben már valamivel többet tartózkodott a támadóharmadban a magyar együttes. Ekkor szintén 3-2-5-ös felállásban játszott a támadóharmadban, de ezúttal a két center és a két szárnyvédő mellé főként Rósa Dániel tolódott föl az egyik félterületbe.

Tekintve, hogy mind a Hearts, mind az FTC gyorsan, direkten, ívelésekkel játszott, egyik fél sem tudta megvetni a lábát a támadóharmadban. Amennyiben ez egyszer-egyszer összejött Lászlóéknak, akkor ugyanúgy öt támadóval szállták meg a kapu előterét.

Átmenet támadásba

Természetesen próbálta minél hamarabb kihasználni a megnyíló üres területeket a Ferencváros. Ha Szűcs Lajos kezében kötött ki a Feyenoord valamely támadása, akkor rögtön kirúgta Bajevszki fejét keresve vagy épp területbe. Sowunmi visszalépésére is láthattunk példát, aki ezzel segítette a kontratámadás elindulását. Az embere nem lépett vele, így szabadon fordulhatott, majd ő is egy azonnali felpasszal szerette volna indítani a társakat.

Egy-egy ellentámadással általában a két csatár, Bajevszki és Sowunmi, illetve Tőzsér ment fel első hullámban. Ők hárman kevesek voltak létszámban ahhoz, hogy valódi veszélyt teremtsenek, ehhez pedig társult a már fentebb említett, megannyi direkt átadás, amelyek több esetben is pontatlanok voltak.

Ami a Schalke elleni összecsapást illeti, ebben a tekintetben képes volt fejlődni az FTC, és már négy-öt játékos is rendszeresen kísérte az ellentámadásokat az első félidőben – az más kérdés, hogy nagy helyzeteket így sem tudott kialakítani. A fordulást követően pedig már ritkábban kísérték az ellencsapásokat a szárnyvédők.

Bár rengeteg átmenet jellemezte az Üllői útiak és a Basel mérkőzését, mindkét fél megannyiszor kontratámadásnál eladta a labdát. Vágner futószalagon kapta a felíveléseket, de többségük célt tévesztett. A földön is sok elkapkodott átadás jellemezte a zöld-fehérek ellencsapásait, ráadásul ezúttal is csak négyen értek föl ezekkel, ami szintén kevés volt ahhoz, hogy helyzetet tudjanak kialakítani. Összességében a nyolcadik, a tizedik, a 13., a 15. és a 33. percben is hamar elhaltak ezek az akciók.

Javarészt átmenetből tudott felérni a Hearts kapuja elé az FTC, noha a korábbi találkozókhoz hasonlóan számos kontratámadásába hiba csúszott a túl kockázatos passzok miatt. Ettől függetlenül megvolt a lehetősége, hogy két-három ilyen támadásból eldöntse a három pont sorsát, amiben elévülhetetlen érdemei voltak Lipcseinek és Bajevszkinek. Előbbi azzal, hogy a védelem előtt játszott, könnyebben tudta elindítani a kontratákat, míg a macedón játékos hol visszalépéseivel, hol a félterületbe való kimozgásaival tette magát megjátszhatóvá.

Átmenet védekezésbe

A zöld-fehérek Feyenoord elleni pontszerzésének oka az egész összecsapás során jellemző visszatámadásokban keresendő. A labdavesztések után azonnal szerették volna visszaszerezni a labdát a hazaiak, amivel láthatóan nem tudtak megbirkózni a hollandok, így az egész első félidőben sikerült a távol tartani őket a támadóharmaduktól.

Egy másik esetben Tőzsér Dániel remekül bemutatta, hogy milyen agresszívan támadott vissza a Ferencváros. A Feyenoord jobbhátvédjére javarészt Huszti lépett föl, ám mivel ennél a szituációnál Tőzsér közelebb volt Songhoz, ő helyezte nyomás alá. Egy rossz ívelésre kényszerítette ezzel az ellenfelet, a visszaemelt labdából pedig Sowunmi egy az egyben vezethette rá a védőjére a játékszert a kapu előterében.

Végül nem lett belőle semmi, de tökéletesen illusztrálta, hogy a visszatámadásokkal ellehetetleníti a Frank Rijkaard csapatának játékát az FTC, sőt, adott esetben támadást is vezethet az ellenfél térfelén szerzett labdából.

László Csaba a labdavesztés utáni azonnali visszarendeződés helyett ezt kérte csapatától. Hiába volt sztárokkal teletűzdelve az ellenfél, ez a kockázatos húzás egy pontot hozott a konyhára (1-1).

Ezt az elképesztő intenzitást nem meglepő módon képtelen volt megismételni az FTC. A Schalke ellen már jóval óvatosabb volt az FTC ebből a szempontból, és főleg a gyors visszarendeződést helyezte előtérbe, ellentétben a labda azonnali visszaszerzésével. Igaz, ez azt is jelentette, hogy ha elég gyorsak voltak a németek, akkor zavartalanul vezethettek kontrát.

A Basellel szemben ugyan már valamivel többször támadt vissza a Ferencváros, ám az több esetben nem volt hatékony. Ráadásul ugyanúgy előfordult, hogy épp nem próbálta visszaszerezni a labdát az ellenfél térfelén. A Basel ilyenkor könnyedén tudta elkezdeni a kontratámadásait, egyedül a svájciaknak volt köszönhető, hogy rendre belehibáztak, így nem tudtak ellentámadásból veszélyeztetni.

Az alábbi példán az látható, hogy a Ferencváros a visszarendezést helyezi előtérbe a visszatámadás helyett.

Összességében nem lehetett panasz a magyar csapat védekezésbe való átmeneteiről a Hearts otthonában sem. Ha az ellenfél térfelén vesztett labdát, akkor a labdás játékosra nyomást helyezve igyekezett visszaszerezni azt, vagy, ha máshogy nem ment, akkor szabálytalansággal megállítani a skótokat. Amikor átjátszotta a visszatámadást a hazai gárda, akkor a magyarok hátrahagyott védelme is remekül működött. A hajrához közeledve, 1-0-s előnynél külön figyeltek arra, hogy az egyik szárnyvédő maradjon hátul a védelemben, így a skótoknak eggyel több ember ellen kellett kontráznia.

Szerző: Bózsik Tamás Pál

Fotók: Sport TV

Kiemelt kép: Getty Images