Taktikai múltidéző: a Ferencváros az 1995-96-os Bajnokok Ligájában

Idén ősszel lesz harminc éve, hogy a Ferencváros első magyar csapatként szerepelt a Bajnokok Ligája csoportkörében. Ezen jeles alkalomból elindítjuk a Taktikai múltidéző sorozatunkat, amelyben az 1995 és 2020 között európai főtáblára jutott összes magyar klubcsapat játékát kielemezzük.

Sorozatunk első részében az ’95-ös FTC taktikáját vesszük górcső alá. Vajon hogyan tudták több mint egy óráig tartani az 1-1-es eredményt a zöld-fehérek a BL-címvédő Ajax ellen, illetve miként sikerült pontot szerezniük a Real Madriddal szemben? Emellett azt is megválaszoljuk, hogy miért az Ajax elleni idegenbeli találkozón volt a legtöbb helyzete a Ferencvárosnak.

Labda nélkül

Ahogyan a Grashoppers elleni első csoportmeccset (i), úgy a többi találkozót is középmagas védekezéssel (a két csatár a félpályánál helyezkedett) kezdte az FTC. Az ilyenkor fölvett 5-3-2-es formációban a két csatár hagyta, hogy az ellenfél belső védői hátul adogassanak.

Igaz, ha a svájciak betörtek a vendég térfélre, akkor már a két center is több alkalommal végzett labda nélkül futásokat, hogy visszazárjon a széleken. Erre az egyik legjobb példa volt, amikor a 74. percben Babatunde Fatusi egészen a saját térfele közepéig követte a labdával belépő belső védőt, Ramon Vegát, majd becsúszva szerelte.

A mezőnymunkájuk miatt a középpályásokat szintén legalább ekkora dicséret illeti. Annak ellenére, hogy csak hárman voltak, igyekeztek áttolódni a pálya egyik oldaláról a másikra. Ennek a szervezettségnek hála a Szöcskék javarészt csak a felívelt labdák után kialakult egy az egy elleni párharcokból tudtak veszélyeztetni.

Ellenféltő függően természetesen megesett, hogy kisebb-nagyobb periódusokat mélyen védekezve töltött a Ferencváros, de letámadással és magasra feltolt védővonallal – az erőviszonyoknak megfelelően – csak elvétve próbálkozott.

Alább mély védelmi blokkban, 5-3-2-ben őrzi kapuját az Ajax ellen hazai pályán az FTC – sajnos a korabeli képarányok miatt a két csatár nem látszódott.

Egyedüli kivételt a Real Madrid elleni idegenbeli mérkőzés jelentett. Már az 54. percben ötgólos hátrányban volt a Ferencváros, amely a hajrához közeledve igyekezett több kockázatot vállalni védekezésben azzal, hogy labda nélkül 4-4-2-ben játszott. Ezzel adott esetben a két szélső hamarabb tudta nyomás alá helyezni a két szélső védőt. Nem mellesleg pedig a kontratámadásokkal több ember fel tudott érni vendég részről.

Ezt tökéletesen alátámasztotta az alábbi ritka jelenet, amikor az FTC magasan letámadott: a négy támadó fellépett emberfogással a Real négy védőjére, így a labdás játékost kénytelen volt középre felpasszolni a játékszert. Ott sikerült labdát szereznie a Fradinak, igaz, helyzet nem született belőle.

Azt ugyanakkor megmutatta, hogy Novák Dezső csapata képes volt váltani a felállások és a különböző védelmi blokkok között.

Az Ajax és a Real Madrid is megszenvedett az Üllői úton (2. és 4. forduló)

Taktikai szempontból érdemes azt is vizsgálni, hogyan volt képes az FTC hazai pályán 67 percig őrizni az 1-1-es eredményt az Ajax ellen, illetve ugyanezzel az eredménnyel kihúzni a Real Madrid ellen.

Fontos leszögezni, hogy az Ajax már az első félidőben több ziccert is gólra válthatott volna, noha ez nem von le semmit a zöld-fehérek érdemeiből. A kulcs az volt, hogy folyamatosan megkettőzték az amszterdamiak szélsőit. Belső védőként hol Simon Tibor segített ki valamelyik szélre, vagy az ezen a találkozón középpályásként szereplő Vincze Ottó is rendre visszazárt a bal szélen, hogy Kecskés Zoltánnak segítsen védekezni George Finidivel szemben.

Ugyanez igaz volt Lisztes Krisztiánra, aki szintén igyekezett hatástalanítani az ellenfél gyors szélsőit.

A Real Madriddal szemben hasonló szisztéma szerint próbálták megakadályozni, hogy a széleken épüljenek veszélyes támadások. Ott ismételten fontos szerepet töltött be a labda nélküli játékban Kopunovics, és a második félidőben már rendre ő vette föl az addig is bátran meginduló jobb oldali belső védőt, Miguel Solert.

Mindkét ellenfélre igaz volt, hogy a támadók előszeretettel léptek vissza a két védelmi vonal közé vagy olykor egészen a középpályára. A Ferencváros belső védői azonban agresszívan követték őket, amivel láthatóan ki tudták zökkenteni még ezeket a klasszis támadókat is. Ezt illusztrálja, hogy az Ajax támadóit folyamatosan technikai hibákra kényszerítették, az első játékrészben különösen.

Külön kiemelendő Simon játéka, aki az Ajax ellen Jari Litmanent őrizte, de mint fentebb említettük, a pálya több pontján is igyekezett labdát szerezni.

Talán a Real Madridot erősítő Michael Laudrup okozta a legtöbb fejfájást a hazaiaknak, hiszen ő annyira elszakadt az eredeti pozíciójától, hogy túl nagy kockázattal járt volna, ha követi őt a védője. Emellett nemcsak, hogy bőven visszalépett a saját térfelére, hanem még oldalra, a félterületekbe is kimozgott labdákért, hogy onnan lendületből indulhasson meg.

Az Ajax ellen egészen az 57. percig érintetlen marad a Ferencváros kapuja, és még a bekapott gólnál is sikerült megkettőzni a szélsőt játékost, ráadásul megvoltak létszámban a védők. Jóllehet a minőségbeli különbség már kijött, a hollandok bejátszották a labdát a védelem mögé, majd Jari Litmanen köszönt be. Sajnálhatták a zöld-fehérek, hogy szétestek a hajrára, és végül ötöt rúgtak nekik az amszterdamiak.

Ugyancsak egy egyéni megmozdulásnak köszönhették az egy pontot a madridiak, nem pedig egy szépen kidolgozott akciónak. Manuel Sanchis beívelte a labdát a tizenhatoson belülre, amivel átrúgta az egész Ferencvárost, erre a labdára pedig tökéletesen érkezett Raúl, aki nem hibázott.

Mindezek mellett természetesen szükség volt önfeláldozó mentésekre és a szerencsére is, hogy két ilyen remek védelmi teljesítményt tegyen le az asztalra a magyar gárda.

Átmenet védekezésből támadásba

Természetesen a kontratámadásokból volt a legnagyobb esélye betalálni az FTC-nek. Ezek kialakításában pedig elévülhetetlen érdemei voltak a legtöbbet szerepelt két támadónak, Zoran Kunticsnak és Goran Kopunovicsnak. Ők ugyanis a szélen történtő labdaszerzéseknél rögtön kitolódtak arra az oldalra, hogy azonnali passzopcióval tudják segíteni csapattársaikat.

A Grashoppers elleni két találkozón, főként a hazain, nagyobb szabadságot kaptak a szárnyvédők az előrefele játékban. Igaz, többnyire egyszerre csak az egyikük kísért végig egy ellentámadást, ketten egyszerre ritkán tartózkodtak a támadóharmadban. A stabilitásra tehát még a svájciak ellen is figyelt Novák, annak ellenére, hogy több kockázatot vállaltak, mint a Real vagy az Ajax ellen.

Csakhogy az első összecsapáson ez hiányzott a középpályáról. Az alábbi képsorokon jól látható, hogy egy labdaszerzést követően hatalmas lelkesedéssel indult meg egyszerre mindhárom középpályás.

Ám miután hamar elhalt a ferencvárosi kontra, az üres középső területen keresztül zavartalanul vezethették rá a svájciak az öt védőre a labdát. Bár az úgynevezett hátrahagyott védelemre figyelt az együttes, a középpályások még az akció kezdetleges szakaszában felfutottak.

Összességében viszont az emberelőnyben játszó FTC bírta jobban a folyamatos átmeneteket, és beőrölte a svájci ellenfelét.

Emellett pedig kijelenthető, hogy talán túl direkt volt a Ferencváros ezeknél az ellentámadásoknál, és feleslegesen gyorsan akarta bejátszani a labdát a védelem mögé. Emiatt megannyi akció elhalt. Az elkapkodott átmenetekre legjobb példa volt talán a Grashoppers elleni hazai találkozó. Itt akadt néhány olyan szituáció, ahol az FTC-ből öten is felértek a négy védővel szemben, ennélfogva egy-egy jobb döntéssel könnyedén ki lehetett volna használni a létszámfölényt.

A kontratámadások kifejezetten feküdtek a fiatal Lisztes Krisztiánnak, aki megannyi előrefele történő labdavezetést mutatott be, ha volt előtte szabad terület. Természetesen az ekkor 19 éves játékos is több alkalommal túl korán szerette volna kiugratni egy-egy csapattársát, de ez mondhatni, velejárója is a kockázatos passzoknak, amelyek a játékát jellemezték.

Összességében a csoportkörben szerzett kilenc gólból öt (Grashoppers ellen (i), mindhárom; Real Madrid ellen (i) és (o)) gól átmenetből született. Ezekben egyaránt közös volt, hogy egyszerre öt vagy négy játékos is felért az akcióval, akik így nagyobb eséllyel tudtak létszámfölényt kialakítani az ellenfél hátvédjeivel szemben.

A Real elleni Üllői úti összecsapáson szerzett kontragólnál ugyan megvoltak létszámban a spanyolok, de a hosszú oldalon egy védőre jutott két támadó. Ha Nyilas elképesztő labdáját nem érte volna el ifj. Albert Flórián, akkor is ott lett volna a mögötte üresen érkező csapattárs.

Mindez jól mutatja, hogy a pontatlanságok ellenére is nagy szerepet játszottak a kontrák az FTC sikerességében.

Átmenet támadásból védekezésbe

Labdavesztést követően a stabilitást helyezte előtérbe az FTC, ennek megfelelően többnyire rögtön visszahúzódott, amint az ellenfélhez került a játékszer. Ellenben, ha a helyzet megkívánta, akkor láthattunk egy-egy sikeres visszatámadást a ferencvárosi játékosoktól.

Az Ajaxszal szembeni hazai mérkőzésen az első percekben például Kuntics és Kopunovics támadt vissza egy labdavesztést követően, amivel zavarba is hozták Winston Bogardét, aki inkább felívelte a játékszert.

Labdával

Labdakihozatalt meglehetősen ritkán láttunk a Fraditól, hiszen Hajdu Attila kivétel nélkül felívelte a kirúgásokat. Ezzel azonban az volt a probléma, hogy nem akadt olyan játékos, aki megnyerje a fejpárbajokat, ezért még a Grashoppers ellen is keveset birtokolták a labdát a zöld-fehérek. A legtöbb esetben, amilyen gyorsan felment a játékszer, olyan gyorsan került vissza a saját térfelükre.

Jóllehet az Ajax elleni hazai összecsapás első félidejében egy-egy alkalommal próbálták a földön kihozni labdát. Ilyenkor mindkét szárnyvédő visszább maradva kérte el a labdát, ezáltal csökkentve a védők közötti passztávolságokat.

Ezzel párhuzamosan – akárcsak az ellentámadásoknál – Kopunovics és Kuntics is kimozgott az egyik szélre, hogy a szélen tudjon támadást vezetni az FTC. Arra is láttunk példát, hogy az egyik csatár innen visszalépve próbálta kimozgatni a védőjét, akinek a helyén megnyíló üres területbe beindulhatott az egyik csapattárs.

6. forduló, Ajax, idegenben

A csoportkör utolsó mérkőzésére nemcsak az előzetes kiírás szerint változtatott a felálláson Novák, hanem a gyakorlatban is. Ezúttal csak akkor játszott öt védővel a Ferencváros, ha nagyon mélyre szorult, helyette inkább egy 4-1-4-1-es vagy egy 4-4-2-es felállás rajzolódott ki védekezéskor. Kulcsszerep jutott Szergej Kuznyecovnak, aki a védelem előtt helyezkedett. Az ő feladata volt, hogy átvegye azokat a támadókat, akik annyira visszaléptek, hogy a belső védők már nem követhették őket tovább biztonságosan.

Ha pedig az FTC középmagas védekezésben valamivel nagyobb elánnal szeretett volna labdát szerezni, akkor Lisztes vagy Vincze fellépett Kuntics mellé, így nagyobb volt az esélye annak, hogy megzavarják a három belső védőt. Ilyenkor természetesen Kuznyecov is feljebb lépett egy sorral, és kialakult a 4-4-2-es hadrend.

A helyzetkialakítás kulcsa

Ezekre a váltásokra részben azért lehetett szükség, mert az Ajaxből Jari Litmanen és Patrick Kluivert is folyamatosan visszalépett labdákért. Kuznyecov mellett Szűcs Mihálynak is elévülhetetlen érdemei voltak abban, hogy a két klasszis támadói mozgásait számtalanszor sikerült semlegesíteni. Szűcs ugyanis általában Litmanent őrizte, aki még inkább előszeretettel próbált elszakadni emberétől, de a magyar belső védő agresszívan követte, sőt, három-négy megelőző szereléssel a labdát is megkaparintotta.

Mindez pedig hozzájárult ahhoz, hogy az Üllői útiak rengeteg veszélyes ellentámadást tudtak vezetni. Novák úgy fogalmazott a mérkőzést követően, hogy egyik találkozón sem dolgoztak ki annyi lehetőséget, mint az amszterdamin.

Ennek másik oka az volt, hogy az Ajax két nyolcasa, Ronald de Boer és Finidi magasan, a tizenhatos előterében helyezkedett támadásoknál, ám labdavesztések után így a három belső védő előtt helyezkedő Frank de Boernak hatalmas területet kellett volna levédekeznie középen.

Ezt használta ki remekül a Ferencváros, amely Lisztes vezetésével lendületből vezethetett kontrákat.

Amennyiben négyen is felértek a vendégjátékosok közül, akkor már nagyobb lehetőségig is eljutottak a vendégek. Csak a befejezéseken és Edwin van der Sar bravúrjain múlott, hogy éppen ezen a találkozón marad gólképtelen az FTC. Pontosan ez történt az alábbi képen:

az Ajax teljesen szétszakadt, és a behátráló, illetve a pálya közepét lezáró négy hátsó emberre könnyedén vezethetett támadást az FTC. Az üres félterületbe kapott Albert egy remek labdát, ám már túl közel volt a holland kapus, aki hárítani tudott.

Összegzés

Összességében a Ferencváros méltóképpen képviselte hazánkat első magyar csapatként a Bajnokok Ligája csoportkörében. Hiába látszódott a pályán is a csoportellenfelek jelentős minőségbeli fölénye, taktikailag igenis felvették a kesztyűt Európa elitjével a zöld-fehérek.

Szerző: Bózsik Tamás Pál

Fotók: Telesport