A rendszer hazaárulója – Puskás Ferenc második felemelkedése

Egy ilyen címet kapó cikket talán 1956. október 23-án a legérdemesebb elkezdeni. Ugyanis ekkor forradalom tört ki Magyarországon, ami ha nincs, valószínűleg Puskás Ferenc sose lesz a Real Madrid játékosa. A forradalom leverése után Magyarország szovjet megszállás alá került. A Kádár-rendszerben a disszidánsokra, külföldről hazatérőkre (ilyen volt Puskás és a Honvéd játékosai is) komoly megtorlások vártak, hiszen a rendszer szemében ők megbízhatatlanok, árulók voltak.

Erre még rátett egy lapáttal, hogy Puskás nem egy „átlagos” disszidáns volt, hanem az ország egyik legismertebb és legkedveltebb sportolója. Ezért példája a politikai berendezkedés számára meglehetősen kellemetlen volt, hiszen ezzel másokat is az ország elhagyására ösztönözhetett. Ennek fényében talán még komolyabb büntetésre számíthatott volna, tehát a legkevésbé sem meglepő, hogy nem tért vissza Magyarországra. Azonban ennyire ne szaladjunk előre…

1957 januárjában a Budapest Honvéd – a hazai labdarúgó-szövetség és később a FIFA tiltása ellenére – Dél-Amerikába utazott edzőtáborba, melynek következtében a kommunista rezsim fenyegetésként tekintett a játékosokra. A dél-amerikai túráról ideje korán, a tervezett tíz helyett, mindössze hét mérkőzés után hazaindulni kényszerült a sztárokkal teletűzdelt csapat. Ennek oka, hogy a forradalmat időközben leverték, így a csapatra és a játékosokra politikai nyomás nehezedett, illetve pénzügyi problémák is jelentkeztek a klubnál, amely nem tudta biztosítani külföldi tartózkodást.

A hazafelé igyekvő játékosok úton-útfélen akadályokba ütköztek. Az ingatag politikai viszonyok miatt a nagykövetségek nem voltak hajlandóak megadni a vízumot a magyaroknak. Végül komoly nehézségek árán, két turnusban érkeztek meg Európába, ahol Bécsben egyesültek újra. Ekkor vált „megosztottá” a Honvéd, csak négyen – Puskás, Grosics Gyula és a legendás barcelonai magyarok, Kocsis Sándor, valamint Czibor Zoltán – maradtak nyugaton, a többiek mind a hazatérés mellett döntöttek. Később gyötrő honvágya miatt az Aranycsapat kapusa visszatért Magyarországra, habár tudta, súlyos büntetés vár rá.
Puskás ellenben nem így tett, több olasz klub és a Rapid Wien szintén szerződtette volna a magyar válogatott játékost, azonban a kommunista rendszer „akciózásának” köszönhetően minden üzlet kútba esett. A hazai hatóságok ugyanis feljelentették a magyar támadót a FIFA-nál, amiért nem tért haza, a Nemzetközi Labdarúgó-szövetség pedig 18 hónapos eltiltást szabott ki, ezzel az Aranycsapat csapatkapitányát egy jó időre ellehetetlenítették.
Ez az időszak igencsak megviselte, depresszióba esett, nem mellesleg anyagi nehézségekkel is küzdött. Próbálta ebben a helyzetben sem feladni a reményt, edzett, valamint barátságos mérkőzéseken szerepelt, ezzel tartotta szinten magát, hogy készen álljon a visszatérésre, amint az lehetségessé válik.

A menekültcsapatból a Los Blancosig

Az ekkori helyzetét, a Magyarországon hagyott szerettei hiányát a legjobban Puskás egy korabeli levelével lehet érzékeltetni. Idézet a legendás labdarúgó egy barátjának, Zabolay Tibornak írt leveléből: „Kedves Tibikém, nehogy azt hidd, hogy engem a pénz érdekel és azért maradtam kint, nem, én sokkal többet hagytam otthon, mint itt tudnának fizetni. A szüleimet, testvérem, barátaimat, otthonomat és a házamat, azt hiszem, hogy ezt semmiféle összeggel nem lehet megfizetni.” Puskás Öcsi levele önmagáért beszél, nem is kell mondani, milyen egzisztenciális és anyagi bizonytalanság, kilátástalanság jellemezte akkoriban.

Ez idő tájt egy magyar menekültekből alakult kiscsapatban szerepelt időnként, vagy alkalmi „fellépéseket” tartott eltiltott társaival együtt Ausztriában, illetve Athénban Kocsis Sándor és Grosics Gyula társaságában. Utóbbi éppen nem sokkal később újból magyar földön volt. Mivel az emigráns játékosok ekkor 18 hónapos futballtól való eltiltásukat töltötték (Puskás mellett őket ugyancsak megbüntették), a FIFA utólag az osztrákokra és a görögökre szintén büntetést szabott ki, amiért támogatták a menekültcsapat szereplését. A Száguldó Őrnagy fellebbezést kért az eltiltását illetően, erről egy levelében is ír: „Kedves haverom, én csak megvagyok valahogy, nagyon várom a február közepét, ugyanis ekkor tárgyalják újból a mi ügyünket, és lehet, hogy megadják a játékengedélyt, biztos van fogalmad arról, hogy mennyire szeretem a focit és arról is, hogy mennyire hiányzik.” – írja Puskás. A levél címzettje pedig nem akárki volt. A Real Madrid frissen kinevezett technikai igazgatója, Östreicher Emil, aki már korábban is sokat segített Öcsinek a bécsi tartózkodása alatt, illetve korábban a Honvéd sportigazgatójaként szintén tevékenykedett. Fontos hozzátenni, hogy a levél további részében Östreicher segítségét kérte, hogy amennyiben az lehetséges, csatlakozhasson a Real Madridhoz.

Ezt a levelezést egy Östreicher és a legendás Santiago Bérnabeu (a Real akkori elnöke) közötti beszélgetés követte. A megbeszélés témája pedig mi más lett volna, mint Puskás. Habár Bérnabeu tudta, ki a szóban forgó támadó, és mindig a legjobb játékosokat akarta a klubjában tudni, erre a beszélgetésre mindenképpen szükség volt. Östreicher felvázolta a Real elnökének a magyar sztár akkori helyzetét. Emellett ekkoriban Spanyolországban erős szimpátiát éreztek – a forradalom miatt – a magyarok iránt, így részben azzal érvelt a sportigazgató, hogy Puskás érkezését a szurkolók szintén nagyra értékelnék. A megbeszélés végül pozitív eredménnyel zárult, Bérnabeut sikerült meggyőzni, hogy szerződtesse csapatába a balösszekötőt.

A magyar csatár így emlékezett vissza arra a telefonhívásra, amikor Östreicher közölte vele e fejleményeket: „Azt kérdezte tőlem a telefonban, hogy volna-e kedvem a Real Madridhoz menni játszani – először azt hittem, viccel. Mondta, hogy nem vicc, a Real Madrid elnöke, Don Santiago Bérnabeu akarja, hogy menjek oda játszani.” A többi meg már maga a történelem… Puskás Ferencet a mai napig a Királyi Gárda legendás játékosaként tartják számon.

A Real Madrid játékosaként nyert öt La Ligát, valamint háromszoros BEK- és egyszeres Interkontinentális Kupa-győztesnek mondhatja magát. Ami az egyéni statisztikákat illeti, a legendás magyar csatár 180 madridi mérkőzésén 156 gólt szerzett. Íme, egy kis anekdota Puskás Madridba érkezéséről: A Száguldó Őrnagy jelentős túlsúllyal érkezett meg Madridba, melyet Luis Carniglia edző szóvá is tett a klub elnökének, aki erre azt felelte: „A fenébe is, hát hozza formába! Hiszen ez a dolga.”

Nem csak a szurkolók örültek a magyar balösszekötő érkezésének, a kor egyik legnagyobb futball-legendája, Alfredo Di Stefano így nyilatkozott humorosan a Panchóról: „A dagi ügyesebben viszi a labdát a bal lábával, mint én a kezemmel.

Ezzel a kis köpcössel még rá is fogunk unni a góllövésre.”

Szerző: Harcsa Máté

Megjelent a Foci Java Magazin második számában. A magazin megrendelhető a Foci Java Instagram-oldalán.

Forrás: puskas.com, puskasferenc.hu, NSO, Büntető; fotó: Getty Images