Elemzés: ezzel a húzással ütötte ki az Aston Villa a Newcastle Unitedot
A Bajnokok Ligáját érő helyezésekért folyó harcban kulcsfontosságú mérkőzést rendeztek a Villa Parkban. A kiegyenlített első félidő után azonban az Aston Villa felülkerekedett a hatmeccses győzelmi szériában lévő Szarkákon, és megérdemelten nyert 4-1-re. Elemzésünkben elmondjuk, hogyan.
Unai Emery irányítása alatt sokoldalúság jellemzi az Aston Villa támadójátékát, hiszen hatékonyan tud váltani a direkt és a lassabb támadások közt. A Newcastle Uniteddal együtt a passzok számát és az akció sebességét nézve egyértelműen a Premier League középmezőnyében helyezkedik el.
Nos, a hétvégi rangadón már az első percben bemutatott egy villámgyors támadást a hazai csapat, ami góllal párosult. Morgan Rogers és Ollie Watkins a labdaszerzést követően rögtön beindultak a Newcastle védelme mögé, amely ugyan visszarendeződött, de Sandro Tonali beragadt a felszabadítás után. Watkins ekkor újból támadta a hátvédsor mögötti területet, és megpattanó lövéséből megszerezte a vezetést csapatának. Emery csapata valósággal nekiesett az ellenfelének. 1-0.
Magas védekezés
Már a találkozó elején sor került arra, hogy az Aston Villa feltolta a védekezését, amely többnyire nem fogott embert a pálya egész területén, hanem plusz egy játékost hagyott hátul a nagyobb biztonság érdekében.
Annak ellenére, hogy a Newcastle hat az öt elleni szituációban hozhatta ki a labdát, ez ritkán sikerült a Szarkáknak. Ennek oka az volt, hogy a két csatár, Watkins és Rogers közül az egyik mindig a labdát birtokló középhátvédet támadta, míg a másikuk visszalépett, és Sandro Tonali felé zárta a passzsávot.
Képünkön látható, hogy abban a pillanatban, amint Dan Burn átjátszotta a labdát Fabian Scharnek, Rogers már hátranézett, hogy kivegye a játékból az olasz középpályást, míg Watkins megtámadta a labdát kapó svájci játékost. Nem maradt más megoldása tehát a Szarkáknak, mint felívelni a labdát.
Eközben hátul öt védő biztosított, amire azért is lehetett szükség, mert Alexander Isak mellé labdakihozatalkor fellépett az a Joelinton, aki szintén hatékony a fejpárbajokban. Ezzel Eddie Howe gárdája egy 4-2-4-es felállást alakított ki labdakihozatalkor.
Középmagas és mély védekezés
Eggyel visszább állva, középmagas védekezésben ugyanezt a rendszert követték a birminghamiek. Az egyik támadó visszalépett Tonalival, így hiába védekeztek 4-4-2-ben, nem kerültek létszámhátrányba a Newcastle három középpályásával szemben.
Alább épp az látható, amint a vendégek megbontották az említett védekezést egy, a három középpályásra egész szezonban jellemző helycserével. Igaz, a szombati találkozón ritkábban találkozhattunk Tonali, Bruno Guimaraes és Joelinton rotációjával.
Ami a mély védekezést illeti, a Villa megint az ötvédős rendszerhez folyamodott, mert a fekete-fehérek öt támadóval voltak jelen a támadóharmadban, ahogyan a csapatok többsége. A visszalépő ötödik hátvéd legtöbbször Boubacar Kamara volt (akárcsak magas letámadásnál), de valamelyik szélső, alább John Mcginn vagy éppen Rogers is fegyelmezetten zárt vissza.
A kialakuló 5-4-1-es hadrendben kevés területet hagytak Unai Emery fiai a védelmi és a középpályás vonal között. Egy ilyen felállt védelmet nehéz feltörni – ahogyan a Szarkáknak sem sikerült, legalábbis akcióból.
A 18. percben ugyanis egy pontrúgást követően Schar maradt ott a kapu előterében, és komolyabb helyzet nélkül visszahozta csapatát a mérkőzésbe. 1-1. Ezenkívül az első játékrészben javarészt veszélytelennek bizonyult Emiliano Martínez kapujára a friss Ligakupa-győztes, amely ha el is jutott a támadóharmadba, pontatlan védelem mögé belőtt labdákkal fejezte be támadásait. Az első 20 percben három ilyet is láthattunk.
Labdakihozatal
Akárcsak az ellenfél, az Aston Villa is négy védővel, 4-2-4-ben próbálta kihozni a játékszert a tizenhatosa előteréből. A Newcastle fölvette ezt a felállást, és 4-2-4-ben a pálya egész területén emberfogással támadott le, ami bár eltért a hazaiak magas védekezésétől, ugyanannyira hatékony volt. Martínez csak két alkalommal passzolt a belső védőknek, ehelyett a középpályára és a védelem vonalába való felpasszokat, valamint íveléseket választotta (összesen 23-szor), mert erre kényszerítette Howe együttese.
Igen ám, csakhogy erre volt válasza az Aston Villának, méghozzá a támadók visszalépése. Unai Emeryék a kirúgásoknál sokszor 4-4-2-ről 4-2-2-2-re váltottak. A két szélső nem a szélen helyezkedett, hanem befele húzódva visszalépett a középpályára, míg a félterületekben Watkins és támadótársa várta, mikor indulhat be a védelem mögötti üres területekbe.
Azzal, hogy egy úgynevezett box (négyzetalakú) középpályát vett fel a Villa, létszámfölénybe került a vendégek három középpályásával szemben. Ez pedig döntéskényszerbe hozta a belső védőket: vagy szorosan fellépnek az egyikükkel, hogy négy a négy elleni játékhelyzet alakuljon ki, de felkínálják a hosszú indításokat, vagy maradnak a helyükön, viszont a hazaiak könnyedén felépítik a támadásaikat. Nos, láthatóan az egész mérkőzésen küszködött ezzel a dilemmával a Szarkák hátvédsora.
Hiába fogott embert a Newcastle, Dan Burn az alábbi szituációnál bizonytalan volt azt illetően, hogy kövesse-e ellenfelét. Végül úgy érezte, túl nagy kockázatot vállalna azzal, ha olyan magasan visszalép Marco Asensióval. Az eredmény? A spanyol támadó könnyedén kapu felé fordulhatott.
Támadásépítés
A labdabirtoklás egy későbbi szakaszában, támadásépítéskor az Oroszlánok szintén 4-4-2-ben vagy a szélsők befelemozgásával 4-2-2-2-ben futballoztak. A félpályánál is négy a három elleni játékhelyzetet szerettek volna teremteni, igaz, Burn ezúttal hamarabb döntött, és követte az emberét. Ugyanakkor Watkins és Mcginn ott ólálkodott egy esetleges indításra várva.
Támadóharmad
Viszonylag ritkán tartózkodott huzamosabb ideig a támadóharmadban a Villa, de megfigyelhető volt, hogy ilyenkor már öt támadójuk helyezkedik egy vonalban. Az első félidőben túlnyomórészt az együttes bal oldala bizonyult aktívabbnak, így a balhátvéd, Ian Maatsen lett ilyenkor az ötödik csatár. Jóllehet a Newcastle ezt úgy ellensúlyozta, hogy Jacob Murphy behúzódott ötödik embernek a védőláncba.
Emellett az ellenfél kapujának előterében Asensio, Mcginn és Rogers egyaránt előszeretettel tolódott át a balszélre, ezáltal létszámfölényt kialakítva ott. Ezzel az lehetett Emery célja, hogy amíg túltöltik a pálya egyik oldalát, addig a megüresedett másik szélen kialakulhat egy egy az egy elleni párharc, így egy oldalálváltással könnyebben tudnak majd a kapu közelébe férkőzni.
A játékrész végéhez közeledve a bal oldalon tartották a labdát Maatsenék. Ám miután a Newcastle odatolódott, Youri Tielemans, észlelve az üres területet, egy remek keresztlabdával megjátszotta a felfutó Matty Casht. Végül azonban nem alakult ki belőle veszélyes helyzet.
Mi döntött?
Az első félidő összességében kiegyenlített játékot hozott, mégis csak idő kérdése volt, mikor fog gólt szerezni a középpályán kialakított emberfölényéből az Aston Villa. Nos, erre a 64. percig kellett várni.
Az alábbi kirúgásnál szintén szorosan embert fogtak a Szarkák, kivéve Trippiert (fehér karikával jelölve), aki ugyan követte a félterületbe bemozgó emberét, azonban messze állt Rogerstől. Emellett a két védekező középpályás, Kamara is Tielemans visszafele mozgott, azért, hogy minél nagyobb távolságok legyenek a csapatrészek között, így széthúzták a Szarkák letámadását.
Az angol válogatott támadó tehát zavartalanul átvehette a kirúgást, majd lendületből indult a kapu felé, és megjátszotta Asensiót.
Ezt követően Watkins kapott labdát, ám még ezelőtt beindult a szélen Maatsen, aki egészen a kapuig gyalogolt a labdával. A két szélső belépése egyrészt a középpályás létszámfölény miatt volt fontos, másrészt azért, mert az így üresen maradt oldalsó területeket támadhatta a két szélsővédő. 2-1.
A harmadik találat hasonló kaptafára épült, mint a második. Ezúttal a négy fős középpályáját 4-2-4-es felállásban alakította ki az Aston Villa, vagyis a szélsők helyett a két támadó ugrott vissza a pálya közepére. A vonalak közt rengeteg helye állt Watkins rendelkezésére, ugyanis Fabian Schar és az egész védelmi vonal mélyen ragadt.
Watkins kitette Ramseynek a játékszert, akinek a beadásába beleért Dan Burn. 3-1.
A kegyelemdöfés két perccel később érkezett, amikor a birminghamiek az egész mérkőzésen alkalmazott letámadásból megszerezték a negyedik góljukat. A Tonali fele vezető passzsávot ekkor már Tielemans és a Burn felé vezető passzsávot pedig Watkins zárta, miután a jobbszél felé terelték az északiak labdakihozatalát. A labdaszerzést követően egy kipattanóból Amadou Onana köszönt be. 4-1.
A hátralévő negyedórára mélyen visszahúzódtak Emery tanítványai. Annak ellenére, hogy a Newcastle 59%-ban birtokolta a támadóharmadban a labdát (field tilt), még a hajrában sem alakított ki valódi helyzeteket. Ez nagyrészt annak köszönhető, hogy a hazaiak védekezése nemcsak rendszerszinten, hanem egyénileg is működött. Szerelési kísérleteik 79%-a sikeres volt, illetve a földön megvívott párharcaikat 56%-ban nyerték meg.
Összegzés
Megérdemelten mattolta négyszer Nick Pope kapust az Aston Villa: bár a játék több elemében egy szinten volt a két fél, a támadók rugalmas helyezkedésével meggyűlt a baja a feket-fehéreknek.
Szerző: Bózsik Tamás Pál – főszerkesztő
Olvass további cikkeket nálunk!
Kövess minket Instagramon!
Forrás: Fbref, Sofascore, Mark Stats
