Felidézve: Amikor a Roma lefocizta és kiütötte a Barcát

Foci Java

Folytatjuk Felidézve sorozatunkat, amelyben felidézzük a labdarúgás egy-egy ikonikus pillanatát, időszakát. Luka Jovics után a Roma elképesztő, Barca elleni feltámadására esett a választásunk. Kitérünk arra, hogy miért voltak az akkori Romák a klub történelmének legjobbjai, arra is, hogy a Farkasok elképesztő tűzzel és szenvedéllyel játszottak, illetve hogy di Franceso álmatlan éjszakája végül megtérült.
Jó nosztalgiázást!

Roma
A Manolas-gól (fotó: Claudio Pasquazi/Anadolu Agency/Getty Images; Lluis Gene/AFP/Getty Images)

Micsoda Romák voltak azok!

Ha a 3-4-5 évvel ezelőtti Romáról beszélünk, joggal tarthatjuk azt nosztalgiázásnak, mivel akkoriban egy sokkal erősebb súlycsoportot képviseltek a Farkasok. Mégis a 2010-es években nehezen tudta felvenni a versenyt igazán a legnagyobbakkal, a bajnoki cím végső sorsába nem tudtak általában érdemben beleszólni. Azonban Rudi Garcia kezei alatt elkezdett megformálódni egy új, minden idők talán legjobb Romája – keretre mindenképpen a legjobb volt. A De Rossi, Nainggolan, Pjanic középpálya, kiegészülve olyanokkal, mint Florenzi, Manolas, Strootman, illetve Salah. Az Ibarbo, Doumbia, Gervinho trióról nem is beszélve. Különleges volt.

Ebből az alapból építkezett az egy szezon erejéig a nagy visszatérő, mindent helyre állító Luciano Spalletti, illetve később Eusebio di Francesco, aki nem mellesleg tagja volt a legutóbbi, ’01-es bajnokcsapatnak. Hasonlóan nyomot sikerült hagynia a 2010-es években, mint Spallettinak, de di Francesco nem a Serie A-ban, hanem a BL-ben tudott nagyot húzni a Farkasokkal. Ami emlékezetesebbre is sikeredett, mint a két olasz bajnoki második hely.

Eusebio di Francesco nagy tettet vitt véghez (fotó: PATRICIA DE MELO MOREIRA/AFP/Getty Images)

Előkészület a la Remontadához, római módra.

A Barcelona egy évvel korábbi, PSG elleni 6-1-es fordítása La Remontada (a visszatérés)-ként vonult be a történelem könyvekbe. Ugyanennek a római verziójához, az il Ritorno-hoz tett előkészületeket a Roma az odavágón, De Rossi, valamint Manolas öngólja nagyban befolyásolta a mérkőzés kimenetelét. A Roma védelmével játszadozott a Barcelona, nagyon bizonytalannak festett minden szituációban a római hátsó alakzat. Dzeko ugyan szépített, de Suárez a 87. percben beállította a 4-1-es végeredményt. Látszódott a két csapat közötti szakadék, Dzeko-éktól nem várta el senki a fordítást. “Miért ne hihetnénk egészen a legvégéig, abban, hogy valami elképesztőt vihetünk véghez. Három gólos hátrányból piszok nehéz lesz, de kötelességünk megpróbálni” – nyilatkozta a meccs előtti sajtótájékoztatón di Francesco.

Dzeko tündökölt (fotó: Catherine Ivill/Getty Images)

“Az első perctől fogva jobban játszottak”

A visszavágót követően De Rossi is hangoztatta, “(di Francesco) sok minden változtatott”. Először is a fiatal edző rendelkezésére állt újra Nainggolan, aki combsérüléséből épült fel. Az ő visszatérése vezetett ahhoz, hogy váratlanul egy három védős rendszerben küldje ki fiait. Ez az olasz sajtóban azért is okozott nagy meglepetést, mert első római évében erősen ragaszkodott a 4-3-3-hoz. Az emlékezetes összecsapás követően di Francesco elárulta, hogy a Fiorentinával szemben elvesztett találkozó után hajnai ötig csak forgolódott, mivel azon morfondírozott, bevesse-e az új, három hátvédes rendszert a Barcával szembeni második felvonáson.

Az öt középpályás elősegítette azt, hogy a Barca kapuját folyamatosan tűz alatt tudják tartani. Schick és Dzeko kettős jelenléte elől pedig komoly zavarokat okozott Umtiti és Piqué védekezésében. Akárhogy is nézzük, bár természetesen többet birtokolták Valverde legényei a labdát, a Roma irányított, az első perctől hatalmas elánnal és tűzzel léptek ki az Olimpico gyepére, a Curva Sud legalább annyira elszántan hitt a nagy csodában. El is tűnt a két gárda közötti különbség. Edin Dzeko már a hatodik minutumban elhitette mindenkivel, mit szeretne itt a Roma: De Rossi vette észre Dzeko bemozgását, egy fenséges íveléssel szolgálta ki a bosnyákot. Akárcsak egy évvel később az Anfielden, az Olimpicóban sem tudott mit tenni a Barcelona. Nemes egyszerűséggel lefocizták őket a Farkasok, a katalánok teljesen beszorultak, a beadásokkal különösen sikeresnek bizonyult a Roma. Dzeko egész meccsen tündökölt, de a fiatal Schick esetében szintén nem egyszer fordult elő, hogy szabadon bólinthatott.

Egy újságosnál Barcelonában – zabos címlapok (fotó: JOSEP LAGO/AFP/Getty Images)

A legnagyobb győzelem

Az 58. minutumban jött el a találkozó fordulópontja, Dzeko indult meg újfent, Piqué ezúttal csupán lerántással tudta megállítani. A tizenegyest De Rossi csapatkapitányhoz – és az aznapi hazai mentalitáshoz – méltóan értékesítette. “Teljesen megérdemelték, ugyanis az első perctől kezdve jobban játszottak” – értékelt az UEFA kommentátora a büntető után. Ekkor úgy állt a helyzet, hogy az olaszoknak volt még bő harminc percük a harmadik gól megszerzésére, mely il Ritornót (olaszul a visszatérés) jelentette volna.

90 percig majdhogynem minden római beadás veszélyes fejessel végződött, amelyek futószalagon érkeztek. Nem meglepetés: a hőn áhított harmadik hálózörrenés szintén e formában érkezett. Cengiz Ünder bepasszát Umtiti rúgta ki szögletre. A török szélső maradt ott elvégezni a szögletet, ekkor játszódott le a Roma-szurkolók elmúlt bő tizenöt évének legszebb pillanata. Kostas Manolas mintaszerűen támadta a rövid sarkot, és becsúsztatta a labdát.

“Ez az egyik legnagyobb győzelem, amelyet átélhettem, mióta itt vagyok a Romában” – De Rossi szavai tökéletesen leírják eme győzelem jelentőségét.

Szerző: Bózsik Tamás – főszerkesztő

Olvass további focis cikkeket nálunk!

Kövess minket Instagramon és Facebookon!

Kiemelt kép: Claudio Pasquazi/Anadolu Agency/Getty Images; Lluis Gene/AFP/Getty Images

Forrás: Guardian, AS Roma, The Sack Race

Next Post

Valencia: így teszi tönkre egy szingapúri milliárdos

Mikor 2014 májusában a szingapúri Peter Lim lett a Valencia új tulajdonosa, a szurkolók az utcán ünnepeltek, a nevét […]