Gazos pálya: Magyar volt-e Pászkány Árpád Kolozsvári CFR-e? – 2. rész

Rovatunkban a magyar futball olyan botrányos és emlékezetes történeteit elevenítjük föl, amelyeket már benőtt a pályaszéli gaz. Sorozatunk első cikkének második részében utánajártunk, mely tényezők (illetve ki) miatt vált népszerűvé a Kolozsvári CFR a magyarországi szurkolók körében. A kolozsvári klub lehetett az előszobája a ma ismert határon túli magyar csapatoknak, annak ellenére, hogy a CFR nem volt nyíltan magyar, mint a DAC, a Sepsi vagy a TSC. Mégis úgy érződött, hogy kicsit az…

Második rész.

Szurkolóáradat Magyarországról Kolozsvárra

„Több mint ezer magyarországi szurkoló kelt útra Kolozsvár felé, mielőtt 2008. október 1-jén a CFR csapata lejátszotta története első hazai Bajnokok Ligája-csoportmérkőzését” – áll Csillag Péter Erdélyi Társadalom című tanulmányában. 2011-ben az CFR BL-találkozóira kihelyezett media officer, Dinnyés Márton pedig úgy nyilatkozott, hogy „a magyar szurkolók külön szektorban ültek a stadionban”. De mi vezetett ehhez a hatalmas érdeklődéshez?

Egyrészt a magyar klubfutball. Ha nekünk is rendszeresen szerepelt volna csapatunk a nemzetközi kupaporondon (mint például Romániának, amelynek 2005-06-ban, három, egy szezonnal később két csapata szintén ott lehetett az UEFA-kupában), akkor minden bizonnyal kevesebb vállalkozó kedvű honfitársunk indult volna egy erdélyi futballtúrára.

Csakhogy, mint tudjuk, egyáltalán nem voltunk rendszeres résztvevői az európai kupáknak. 2008-ból nézve a Ferencváros volt az egyedüli magyar gárda, amely bejutott a Bajnokok Ligája főtáblájára még az 1995-96-as szezonban. Ami az UEFA-kupát illeti, ott szintén az FTC volt a legutóbbi csapat, amelynek szoríthattunk magyar részről, de a CFR BL-be jutásakor annak is már három éve volt.

1907

A hazai futball sikertelensége, valamint a magyar tulajdonos mellett azonban akadt más is, ami kiemelte számunkra a CFR-t a többi, egykoron magyar alapítású, de mára már külföldi klubbá váló fél közül.

Pászkány egy adminisztratív kérdésben ugyancsak változást eszközölt. A csapat hivatalos nevébe az ő regnálásakor került bele az 1907-es évszám, amely a Kolozsvári Vasutas Sport Club alapítására, egyesek szerint egyben a magyar gyökerekre utal. Érthető, miért tűnhetett ez egy burkolt jelnek, ami csak tovább erősítette, hogy bizony, ez kicsit a mi klubunk is.

Jóllehet Pászkány ezúttal is óvatosan fogalmazott és lehűtötte a kedélyeket. „Mi erre büszkék vagyunk, mert Romániában miénk a legrégebbi sportklub. Ez volt az egyedüli szempontja a döntésnek, hogy igenis tegyük oda a nevünk mellé. Egyébként ez sok klubnak sajátossága világszinten is, elég a Hannover 96-ra vagy a Schalke 04-re gondolni – a mondta a kolozsváriak első embere, majd kitért az évszám magyar vonatkozására. – Hogy a magyar gyökerekre utalna? Egyesek ezt észrevették, de hát abban az évben millió esemény történt! Ha 1911 lett volna az alapítási év vagy 1899, akkor az szerepelne a klub neve mellett. Nem volt ennek semmiféle politikai vagy egyéb színezetű indíttatása” – zárta a Nemzeti Sport 2013. február 23-i számában megjelent interjúban.

Vass Ádám

Csak tovább tetézte a Kolozsvári CFR magyar kötődését, hogy idényekkel később, 2012 nyarán aláírt a Pászkány-éra első magyar játékosa, Vass Ádám. Természetesen épp egy olyan labdarúgó szerződött az alakulathoz, akinek egy magyar címert ábrázoló tetoválás díszíti a nyakát.

Több se kellett, hogy itthon még inkább megkedveljék a Kolozsvári CFR-t és Vasst, ahogyan a románoknak sem, hogy hangos felháborodásba, valamint nevetséges nyilatkozatokba kezdjenek. „Óriási szemtelenség a részéről, hogy Romániába szerződött azzal a tetoválással a nyakán. Olyan ez, mintha egy német labdarúgó horogkeresztes tetoválással az izraeli bajnokságban játszana” – ezek a szavak például Corneliu Vadim Tudor román politikus száját hagyták el. A magyarellenes Nagy-Románia Párt elnöke még egy térképet is felfedezett az FTC-nevelés nyakán, amely Nagy-Magyarországot ábrázolja. „Ez a Vass magyarkodik, pedig nem magyar, hanem egy szamár. Van egy tetoválása a nyakán, amit láttam, Magyarország térképe, ami Erdélyt is magába foglalja. Le kellene ragasztania a tetoválást, amikor az első ligában játszik, mert másképp nem tudom, hogy tudjuk eltüntetni, anélkül, hogy ne vágjuk el a gégéjét.” A bökkenő csak annyi, hogy Vass nem rendelkezik ilyen tetkóval, ezt ő maga szögezte le az NSO-nak.

A java viszont csak ezután jött. A leigazolását követő első interjújával rögtön örökre belopta magát a magyar futballszeretők és a kolozsvári magyar drukkerek szívébe, amikor a következőket találta mondani. „Boldog vagyok, hogy itt lehetek, és egy magyar városban játszhatok.”

A nyilatkozat csak tovább hergelte a román népharagot a középpályással szemben, ám Pászkány ezúttal is megőrizte a hidegvérét, és védelmébe vette Vasst. „Nem tudom, hogy valóban ezt akart-a mondani Vass, de az biztos, hogy kijelentéseit félremagyarázta a sajtó. Az is biztos, hogy Ádám nagyon jó játékos, aki Angliában és Olaszországban is játszott, és aki reményeim szerint sokat fog segíteni az új csapatán.”

Mindenesetre valóban közönségkedvencek számított, hiszen 2013 telén az ő meze volt a harmadik legkeresettebb a klub boltjában – derült ki a HírTV riportjából.

Minden bizonnyal megdöbbenve olvasta a helyi közvélemény, amikor a kolozsváriak egyik román futballistája, Ciprian Deac lényegében igazat adott az újonnan szerződtetett csapattársának. „Tulajdonképpen igazat mondott, ha a statisztikákat nézzük, Kolozsvár majdhogynem magyar város” – állította Deac.

A hazai média is a sajátjaként kezelte a CFR-t

A magyar csapatok nemzetközi sikertelensége nemcsak a fanatikusokat, hanem nagyon úgy fest, hogy a magyar sportsajtót egyaránt megviselte. Ezt alátámasztja, hogy a Nemzeti Sport a CFR eredményeit látva érdemesnek tartotta megtörni azt a szokását, hogy csak a Bajnokok Ligája-döntőjéről tudósít a helyszínről, és a kolozsváriak öt találkozójáról is Pászkány által kibővített arénából számolt be.

Ezenkívül sorra jelentek meg a sepsiszentgyörgyi üzletemberrel készített beszélgetések vagy a kolozsvári építkezést méltató cikkek. Az Origo „Magyar BL-sikertörténet Kolozsvárott” címmel jelentetett meg egy írást 2008 szeptemberében, amelyben úgy fogalmaztak, hogy a CFR szereplésével végre nagyobb siker jutott nekünk annál, mint hogy egy-egy magyar játékost figyelhetünk a Bajnokok Ligájában.

Szintén beszédes, hogy a Vasutasok negyedik fordulóbeli, AS Roma elleni hazai összecsapását az m1 és a telesport.hu műsorra tűzte, amely hatalmas téttel bírt a hazaiak továbbjutása szempontjából. A 3-1-es vereség végül a kiesésüket jelentette, ám a Magyar Televíziónak mindenki láthatta azt a bizonyos „magyar BL-sikertörténetet”.

Magyar vagy román? Erdélyi!

Magyar szurkolói csoporttal is rendelkeznek a fellegváriak, amely a KVSC 1907 névre hallgat, sőt, mi több, éveken keresztül Madarász Lóránt operaénekes volt a tábor vezérszurkolója. Igaz, a szurkolás románul zajlik, mivel a lelátón kisebbségben vannak a magyarok. „Szóval a banda összejön minden meccs előtt egy kellemes italozós helyen, s ott melegítenek a derbire engedett betekintést a kolozsvári keménymag működésébe Boros Ferenc, kézilabdaedző egy interjúban, aki jómaga is KVSC-szimpatizáns. – Ebben persze nincs rendkívüli, Debrecenben is így zajlik. Kolozsváron az hatott az újdonság erejével, hogy a szurkolótábor kétnyelvű, s mivel a románok vannak többségben, románul megy a buzdítás, a meccs előtti ráhangolódás azonban külön utakon történik.”

„Általában románul szurkolunk, de semmi gond, a lényeg a csapat és az, hogy őket biztassuk. A nyelv nem számít” – magyarázta egy kolozsvári magyar drukker az Erdélyi Figyelő stábjának.

Ez a kétoldalú és egyben igen különleges szurkolótábor minden kételyt eloszlatott azzal kapcsolatban, hogy hova tartozik szeretett klubjuk, amikor a 2012-13-as BL-csoportkörben a Manchester United ellen az alábbi molinót feszítették ki. „Erdély. Itt élünk és ide tartozunk” – állt a drapérián angolul. Hiába a rengeteg körítés, leszögezhető, hogy sem Pászkány, sem a szurkolótábor nem állt ki a magyar vagy a román nemzet mellett.

Az ötödik játéknapon hasonló üzenettel rukkolt elő a B-közép: Erdély címerét és alatta az Erdély feliratot emelték a magasba.

Talán ez lehet a nyitja annak, hogy magyar és román mind a mai napig képes békében, egymás mellett, Erdélyért és a KVSC-ért szurkolni. Az évek során egy elképesztően fejlett szurkolói kultúra alakult ki Kolozsvárott, amelyet Pászkány és a klub már a kezdetektől fogva lehetővé tett. „A CFR tipikusan erdélyi csapat, amely immár a határok nélküli Európa jelképe is lehet – vallotta a gárda első embere az NSO-nak.
– Szurkolóink, sőt egész szurkolói csoportjaink vannak például Magyarországon, sokaknak vannak ott is erdélyi gyökereik, vagy a Felvidéken például, de a sok portugál játékosunk miatt, mondjuk, dél-európai drukkereink is akadnak.”

A vezető sejtelmes interjúin kívül az is segítette a Kolozsvár semlegességét, hogy a megjelenése nem különbözött bármely más európai csapatétól. „Aki belép a CFR klubházába, egy pillanatig sem gondolja, hogy magyar környezetben mozog – áll Csillag Péter tanulmányában. – Ugyanúgy idegennek érzi magát, mint egy német, angol vagy spanyol; az európai sztenderd ridegen és érzelemmentesen érvényesül, a berendezési tárgyakban, a gesztusokban, a látogatók kezelésében nincsen bújtatott üzenet, nincsen magyaros összekacsintás. Ha BL-mérkőzést játszik a CFR, az akkreditációk elbírálásánál nem élvez előjogot a magyarországi újságíró. Ám ahogyan nincsen magyar arculat, úgy nincsen román sem.”

Boros Miklós sportújságíró egyaránt tagadta, hogy a CFR magyar alakulatként nyilvánulna meg. „A csapat és főleg a klubvezetés soha nem nyilvánul meg magyarként. Igaz, hogy Pászkány Árpád a tulajdonos, de a klubvezetésben románok dolgoznak, a csapatnak portugál edzője van, a játékosok kétharmada pedig külföldi, tehát ezt ők soha nem hangoztatják” – magyarázta a HírTV-nek.

Mégis magyar?

Mindez azonban teljesen hidegen hagyta a román sajtót és közéletet. A Hargita megyei Új Kelet című lap például arról számolt be, hogy a nacionalisták előszeretettel bélyegezték, illetve bélyegzik magyar csapatnak a Kolozsvárt. Megállás nélkül támadások kereszttüzébe helyezték tehát a Vasutast. Mintha a Sepsi OSK kapcsán ez ismerős lenne valahonnan…

Egyik támadási felületet jelentette, hogy csak elvétve szerepelt hazai játékos a keretben. A 2008-09-es évadban például mindössze öt román nemzetiségű labdarúgóval találkozhattunk a KVSC névsorában. Emellett a már említett tanulmányban arról is szó esik, hogy „a futballszövetség érdekeinek semmibe vétele miatt” sem nézték jó szemmel a kolozsváriak felemelkedését.

Nagyot ugorva az időben, 2017-ben szeptemberében a városi rivális U Cluj hírhedten magyargyűlölő szurkolói rátámadtak a CFR magyar szimpatizánsaira, akik épp egy kispályás tornát szerveztek. Mindezt úgy, hogy a felvidéki, székelyföldi és kolozsvári magyarok a családjaikkal együtt töltötték a napot. A kibérelt sporttelepről először sikerült távozásra bírniuk a mintegy 30 fős csőcseléket, ám kisvártatva visszatértek, és botokkal, láncokkal támadtak a KVSC 1907 tagjaira. A verekedés végén sikerült elkergetni az ellenfél ultráit, ám az eset nem maradt nyom nélkül. A KVSC szurkolói csoport feljelentést tett az ügyben, ahogyan hangsúlyozták, nem azért, mert „néhányunknak betörték a fejét, hanem azért, mert a családunk jelenlétében támadtak rájuk” – mondta az egyik érintett szurkoló a Maszolnak.

Összegzés

Egy szó, mint száz, a KVSC megítélése megosztó. Mást gondolnak a románok, mást a Bajnokok Ligája-összecsapásokra belföldről kiutazó magyar szurkolók és másképp vélekedik az együttes. Zárásképp álljon itt egy idézet az Erdélyi Figyelő adásából: „azt, hogy mennyire magyar a Kolozsvári CFR, mindenki döntse el maga”.

Szerző: Bózsik Tamás Pál – főszerkesztő

Olvass további cikkeket nálunk!

Kövess minket Instagramon!

Kiemelt kép: Sports Pictures

Forrás: Erdélyi Társadalom, 24.hu, Origo, Csepel.info, M1, Index, Erdélyi Figyelő, Új Szó, Új Szó, Maszol, Maszol, NSO, Nemzeti Sport, InfoStart, Cívishír, HírTV