Gazos pálya: Pászkány Árpád Kolozsvári CFR-e, avagy a Sepsi „elődje” – 1. rész

Rovatunkban a magyar futball olyan botrányos és emlékezetes történeteit elevenítjük föl, amelyeket már benőtt a pályaszéli gaz. Elsőként jöjjön a Kolozsvári CFR felemelkedése a 2000-es évekből, amely a sepsiszentgyörgyi tulajdonosa alatt a harmadosztályból indulva állandó Bajnokok Ligája-résztvevővé vált. Több ezer magyarországi honfitársunk is szorított az erdélyi csapat sikeréért a legrangosabb európai kupasorozatban – nem egyszer a helyszínről. A CFR lehetett az előszobája a ma ismert határon túli magyar együtteseknek, annak ellenére, hogy a klub nem volt nyíltan magyar, mint a DAC, a Sepsi vagy a TSC. Mégis úgy érződött, hogy kicsit az…

Első rész.

Mitől számít magyarnak egy klub a határon túl?

Mindenekelőtt fontos leszögezni – már amennyire lehet -, hogy milyen tényezők tesznek egy az országhatáron kívüli csapatot magyarrá. Érdemes a három legismertebb ilyen csapatból kiindulni, hiszen az ő felemelkedésükkel jelent meg ez az új kifejezés a futballszótárunkban. A felvidéki Dunaszerdahelyi AC, a székelyföldi Sepsi OSK és a vajdasági Topolyai SC vezetőségében, szurkolótáborában, klubkommunikációjában van valami közös: mindegyik magyar. Jóllehet ellenpéldát egy kivételével minden esetben találni.

Vezetőség

Bár a mai labdarúgásban már évtizedek óta megszokott, ha egy külföldi cég vagy befektető tulajdonol egy alakulatot, esetünkben komoly jelentőséggel bír, hogy magyarok egy határon túli együttes első emberei. Döntéseikkel ők gondoskodnak arról, hogy gárdáik magyar identitása megmaradjon. Emellett kiemelendő még, hogy Zsemberi János, a TSC elnök Topolyán; Diószegi László, a Sepsi OSK elnöke és tulajdonosa Sepsiszentgyörgyön; míg Világi Oszkár, a DAC tulajdonosa Dunaszerdahelyen született, így mindannyian különösen a szívügyüknek tekintik, hogy a városuk csapata, egyben pedig a helyi futball virágozzon.

Csak, hogy bebizonyítsuk, hogy ezt a kérdést még a fenti szempontok alapján sem egyszerű megválaszolni, álljon itt a dunaszerdahelyiek példája. 2004 és 2005, valamint 2008 és 2014 között két ízben is két különböző iráni tulajdonosa volt a DAC-nak, azonban ettől még senki nem kérdőjelezte meg a sárga-kékek hovatartozását. Igaz, ez már egy másik cikk témája…

Klubkommunikáció

Egy másik meghatározó szempont a klubkommunikáció, hiszen ez az, amivel a leggyakrabban találkozik egy szurkoló. Ebbe beletartozik többek közt a weboldal, az öltözőkben és a klubházban elhelyezett feliratok nyelve, illetve az is, hogy a közösségi médiában vagy egy meccsnapon milyen nyelven nyilvánul meg egy együttes. Esetünkben mindhárom együttes kétnyelvű kommunikációt folytat, tartalmaik románul, szlovákul vagy épp szerbül, illetve természetesen magyarul is olvashatóak vagy hallhatóak a stadionban. A rendszeres magyar megnyilvánulások egyértelműen jelzik, hogy hova is sorolja magát az adott alakulat.

Szurkolók

A végére maradt a legmeghatározóbb tényező. Többségében ugyanis magyar szurkolói vannak a DAC-nak, az OSK-nak és a TSC-nek, így rendszerint térségbeli honfitársaink buzdítják a csapatokat. Ugyanakkor az sem ritka, hogy más országból érkeznek határon túli magyar drukkerek a lelátóra, ahogyan anyaországi ultracsoportok is rendszeresen képviseltetik magukat egy-egy külhoni magyar együttes mérkőzésén. Nemrégiben például a Sepsi kemény magjából látogattak ki az FK Csíkszereda találkozójára, míg a Konferencia Liga rájátszásában Ferencváros-, Pécs- és Csepel-drukkerek is elkísérték Lengyelországba a Topolyát.

Ennek ellenére a szurkolók nemzetisége sem minden, tudniillik a TSC-nek számottevő szerb fanatikusa van, noha a magyarok vannak többségben.

Ha belehelyezzük ebbe a három skatulyába a Kolozsvári CFR-t (KVSC-ként jobban hangzik), az sem segít dűlőre jutni a klub hovatartozását illetően. Hiába volt 16 évig magyar kezekben, hiába van magyar szurkolói csoportja mind a mai napig, a kép ennél sokkal árnyaltabb.

Az erdélyi Abramovics

Ahhoz, hogy megértsük, hova tartozik a kolozsvári együttes, érdemes megismerni az egykori tulajdonos személyét és nyilatkozatait. Pászkány Árpád 2001-ben vásárolta meg a CFR-t, miután az akkori vezetők megkeresték a sepsiszentgyörgyi üzletembert. A fellegváriak akkor a harmadosztályban szerepeltek, nem mellesleg a csőd szélén álltak, ám a tulajdonosváltással stabil pénzügyi alapokra kerültek, és a pályán is jöttek az eredmények. Még a 2001-02-es szezonban feljutott a másodosztályba, majd a ’03-04-es kiírásban már kivívta a román első osztályban való szereplés jogát. Itt nemcsak, hogy sikerült bennmaradni, de a Vasutasok meglepetésre már ekkor betoppantak a nemzetközi porondra, hisz 2005-ben az Intertotó-kupa fináléjáig jutottak.

A Pászkány-érában először 2006-07-ben végzett dobogón a CéEfEr – ekkorra már számos légióssal, főként portugálokkal a keretében. Egy idényre rá már összejött a hőn áhított bajnoki cím, ami automatikus Bajnokok Ligája-csoportkört ért abban az időben, köszönhetően a román klubok rendszeres nemzetközi szereplésének. Emellett a Román Kupa elhódításával a KVSC történelme során először a duplázás is összejött. Romániának tehát 2008-ban, 70 év után ismét erdélyi bajnoka lett – egy székelyföldi tulajdonos hathatós közreműködésével.

Amellett, hogy Pászkány megmentette és egy egészen más vágányra állította a Vasutast, még a stadiont is korszerűsítette, ráadásul saját forrásból. A Bajnokok Ligájában már a megújult létesítményben fogadta ellenfeleit a Kolozsvári CFR. „Két lehetséges variánsunk volt. A saját kontónkra építünk egy európai szintű stadiont, vagy elköltöztünk volna Kolozsvárról egy másik városba, ahol a helyi vagy a megyei tanács hajlandó lett volna ezt a befektetést kieszközölni. Ez a csapat száz éve kolozsvári csapat, ezért úgy döntöttünk, a befektetést megcsinálom én” – világított rá a stadionfelújítás hátterére Pászkány az Indexnek.

A modern létesítményben sorozatban három további szezonban szerepelhettek csoportkörben a fellegváriak: 2009-10-ben az Európa-ligában, majd 2010-11-ben és 2012-13-ban ismét a BL-ben.

Tapintatos nyilatkozatok

A román és a magyar sajtó hasonlóságot vélt felfedezni, az erdélyi sikertörténet letéteményese és a Chelsea-t a 2000-es évek elején felfuttató Roman Abramovics közt, így ragadt rá Pászkányra az „Erdély Abramovicsa” becenév. Mi tagadás, hasonlóan felfele ívelt a két együttes pályája, de a kolozsváriak első embere roppant diplomatikusan elutasította az összehasonlítást. „Valaki kitalálta ezt a hangzatos nevet, pedig Abramovics és én olyan távol vagyunk egymástól, mint Makó Jeruzsálemtől. Ha csak az anyagi lehetőségeinket nézzük, akkor sem lehet bennünket összehasonlítani” – nyilatkozta a Nemzeti Sportnak. Ez a mellékszál tökéletesen illusztrálja, hogy Pászkány jól bánt a médiával, ennek fényében nem meglepő, hogy hasonló átgondoltság jellemezte szavait akkor is, amikor a klub identitásáról kérdezték.

Ennek ellenére megannyi magyarországi futballszurkoló joggal gondolhatta úgy, hogy egy igencsak magyaros együttes van épülőben Kolozsvárott. Másképp fogalmazva, a CéEfEr-ben élték meg azt a fanatikusok, amit napjainkban a Sepsiben, a DAC-ban vagy a TSC-ben. Még akkor is, ha a kolozsvári egylet sose mondta ki a magyarságát.

Vége az első résznek.

Cikkünk második része, amelyben bemutatjuk, a hazai futballközeg miért tartotta mégis magyarnak a CFR-t, ITT olvasható.

Szerző: Bózsik Tamás Pál – főszerkesztő

Olvass további cikkeket nálunk!

Kövess minket Instagramon!

Kiemelt kép: Sports Pictures

Forrás: Új Szó, Szlomasport, DAC, DAC, Erdélyi Társadalom, 24.hu, Index