Elemzés: a Topolya nem mondott le a saját játékáról, meg is lett az eredménye
A Topolyai SC történelme során második alkalommal szerepel a nemzetközi kupaporondon, és ezúttal megérte a Konferencia Liga egyenes kiesési szakaszát is. A továbbjutást azonban csak még magasztosabbá teszi az, ahogyan a vajdasági csapat elérte azt: kispasszos labdakihozatalokkal, magas letámadással, illetve bátor támadójátékkal – és ezek minden kockázatával. Elemzés.
Ragaszkodni egy felfogáshoz
Ruben Amorim és Ange Postecoglou kapcsán a napokban ismét terítékre került a stílusedzők és az eredményközpontú edzők kérdése. Bár lehetetlen egy vezetőedzőt csak a skála egyik végében elhelyezni, előbbi szakemberek egy-egy felálláshoz és felfogáshoz ragaszkodnak, míg pragmatikusabb kollegáik az eredményt helyezik középpontba, és annak érdekében képesek az ellenfélhez vagy a saját csapatukhoz alkalmazkodni.
Nos, TSC vezetőedzője, Joman Damjanovics megmutatta, hogy a saját játékhoz való ragaszkodás bizony a nemzetközi szinten kiscsapatok számára is kifizetődő lehet. A szerb mester korábban a szerb utánpótlás-válogatottakat irányította, majd Dean Klafuric menesztését követően az észak-bácskaiak kispadjára ült le a 2024. augusztus 30-án.
Ez egyben azt is jelentette, hogy a Konferencia Liga főtábláján már az ő vezetésével szerepelt a Topolya, és hamar megmutatkozott, hogy mire készül a TSC az európai hadszíntéren. Noha tulajdonképpen a keret nagy része csak egy szezonnal korábban, az Európa-liga-csoportkörben lépett pályára európai kupában, a TSC mégse rendezkedett be egy-egy teljes 90 percre kontrajátékra, hanem a mérkőzések egyes szakaszaiban igyekezett dominálni és nyomást gyakorolni az ellenfelére.
Asztana-TSC: arcpirító és bosszantó nyitány
Az első játéknapon a TSC az Asztanához látogatott, ezen a találkozón a külhoni magyar együttes számított az esélyesebbnek. Ennek megfelelően az első negyedórát leszámítva az ő akarata érvényesült. A jobbhátvéd, Stefan Jovanovics fellépésével bevállalta az ötcsatáros játékot a Topolya, amely próbált kiszámíthatatlanul, a két szélen, valamint középen is támadást vezetni. A mezőnyfölény és a megannyi tizenhatoson belül próbálkozás azonban nem hozott gólt, egyszerűen semmi nem akart összejönni a vendégeknek, a három kapufáról már nem is beszélve. Csakhogy, ahogyan az ilyenkor lenni szokott, az Asztana egy fejesgóllal megnyerte az összecsapást.
TSC-Legia Varsó: a nemzetközi porondon még ez sem elegendő
A következő ellenfél a jóval veretesebb Legia Varsó volt, ennek ellenére Damjanovics nem változtatott együttese felfogásán. Igaz, cserébe a játék képe, valamint az eredmény szintén megegyezett az Asztana elleni összecsapással. Sós Bencéék elképesztő módon 72%-ban birtokolták a labdát. Ez még annak fényében is megsüvegelendő, hogy a TSC védekezőharmadában 29%-ban, míg a támadóharmadában 28%-ban zajlott a játék. Röviden: ritkán tudta beszorítani ellenfelét a saját kapuja elé, amit jól mutat a 13 tizenhatoson belüli labdaérintés a lengyelek 32-jével szemben.
Ugyanakkor az előrefele védekezésben csak dicséret illeti a TSC játékosait, ugyanis ez szerepet játszott abban, hogy minél kevesebbet tudja birtokolni a játékszert a Legia. Ezt illusztrálja, hogy az első 30 percben mindössze 52 passzt engedett a lengyel gárdának a Topolya. A visszatámadásokban pedig fej-fej mellett állt a két fél, ez az arány 47-47 volt a találkozó végére. Mindez azonban még így is kevés volt ahhoz, hogy hatástalanítsák erősebb ellenfelüket az Oroszlánok: a hibák és a helyzetek könyörtelen kihasználásával a varsóiak 3-0-ra diadalmaskodtak.
Kijelenthető, hogy ezúttal a védekezésbe való átmenete pecsételte meg a Topolya sorsát. Emellett arra is láttunk példát, hogy a kispasszos labdafelhozatal jelentős kockázattal jár. A sorozatot figyelembe véve mindkét játékelemben jeleskedett Damjanovics gárdája, csakhogy a Legiával szemben döntő pillanatban belehibázott.
A lengyelek második találata egy hazai labdakihozatalból indult, akik 2-3-5-ös felállásban próbálták feljuttatni a labdát. Ilics kapust szintén bevonta a játékba a TSC, így a két belső védő megnövelte az egymás közti távolságot, míg a két szélső védő magasan helyezkedett a támadósorban.
Ellenfelük labdaközpontúan, a pálya közepén védekezett, egészen addig, amíg Ilics kapus ki nem passzolta a szélre a labdát. Ekkor odatolódott a Legia, a szélen embert fogtak és a passzsávokat is lezárták.
Luka Capan bejátszotta középre a labdát, ám a varsóiak szervezett letámadása miatt elhalt az akció.
Milan Radin egyedül próbált visszatámadni, sikertelenül, így a Legia a magasan helyezkedő két szélső védő, Stefan Jovanovics és Vukasin Krsztics (fekete karikával jelölve) mögötti területet kihasználva a jobb oldalra ívelt. A jobb-, illetve balhátvédet nem érheti kritika a visszazárásuk miatt, hiszen a támadókkal egy sorban helyezkedtek.
Ráadásul a két belső védő és a három középpályás a labdavesztés pillanatában olyan pozícióban volt, amivel a pálya közepét könnyedén le tudta volna védekezni. Önmagában nem azzal volt a probléma, hogy a szélen beívelték az üres területbe a játékszert a lengyelek.
Sokkal inkább azzal, amilyen ütemben a három középpályás, Aleksza Pejics, Milan Radin és Petar Sztanics visszazárt ennél a lehetőségnél (korábban pedig az elmulasztott visszatámadással). A beadásnál a két középhátvédnek három csatár jutott, ennélfogva négyszer érhettek labdába a tizenhatoson belül Luquinhasék, mielőtt azt a hálóba juttatták volna.
Két összecsapás és nulla rúgott, ellenben négy kapott gól után jogosan merülhetett fel a kérdés az észak-bácskaiaknál, hogy vajon ez lesz-e a helyes út, ami az első pont(ok) megszerzéséhez vezet. A fenti eset ellenére a számok egyértelműen azt igazolták, hogy igen, és a harmadik játéknapon már a szerencse is a TSC mellé szegődött – no meg a három pont.
TSC-Lugano: fordul a kocka
A Lugano két győzelemmel és kapitulálás nélkül látogatott a TSC Arénába, ám ez sem tántorította el a szerb bronzérmest. Az alaphangot megadta, hogy Petar Sztanics bombagóljával már a negyedik percben előnybe kerültek a vajdaságiak, később a folytatásban is inkább a hazaiak veszélyeztettek. Jelentős előrelépésnek bizonyult a tizenhatoson belüli labdaérintések és kísérletek száma (32 és 15, mindkét mutatóban jelentősen alulmaradtak a svájciak).
Az üzlet pedig szépen beindult, 1,98 várható gólra négyet vágott a TSC, kiegyenlítve az addigi alulteljesítését ebben a mutatóban. Milos Pantovics és Petar Sztanics egyaránt duplázott a 90 perc során, a klub történelmében és a két támadó pályafutásában egyedülálló módon. Külön kiemelendő még, hogy két igazságtalan vereséget követően sem tört meg a gárda a Lugano szépítő találata után, sőt, egy percre rá Sztanics visszaállította a kétgólos különbséget.
A hajrában ugyan beszorult a TSC, de őrizte az előnyét, ennek tetejébe pedig még egy ellentámadásból is beköszönt. Annyi elszenvedett kontratámadást követően az észak-bácskaiaknak ugyancsak sikerült lerohanni az ellenfelet, ami csak tovább lendíthetett az önbizalmukon. Már ha a klub első nemzetközi győzelme nem lett volna elég ehhez. Ez egy olyan este volt végre, amikor megtérült Damjanovics fiainak támadófutballja.
St. Gallen-TSC: célkeresztben a továbbjutás
Egy jelentős visszaigazolást a Topolya arról, hogy bizony megéri kockázatott vállalni a Konferencia Ligában is. Csakhogy az újfent megbizonyosodott, hogy ilyen szinten a legapróbb hibákat is kihasználják a csapatok. Megszokott módon magas védelmi vonallal védekeztek az észak-bácskaiak, ám a St. Gallen első találatánál nem helyezték nyomás alá a labdát birtokló haza védőt, akinek így volt ideje arra, hogy kiugrassa csapattársát egy védelem mögé való íveléssel – a ziccerben kilépő center pedig nem hibázott.
Jóllehet erre a találkozóra a játék egy újabb elemében sikerült javulnia Sóséknak, mégpedig a helyzetkihasználásban. A 16 próbálkozásuk közül öt érkezett a tizenhatoson belülről, amikből kettőt gólra is váltottak. Mondhatni, ez volt a tökéletes reakció a svájci gárda magas letámadására, ami megnehezítette a vendégek labdakihozatalát. Akárcsak az, ahogyan Damjanovics ezúttal belenyúlt csapata játékába: semelyik másik KL-mérkőzésén nem próbálkozott ennyi magas labdával a Topolya (szám szerint 85). Ha volt üres terület a játékosok előtt, akkor egy-egy hosszú felpasszal a vendégek is tudtak direktebb támadásokat vezetni. Erre remek példa Veljko Ilics kapus helyzetfelismerése, aki a 87. percben kidobásból ugratta a meginduló Csirkovicsot, jóllehet ő nem tudott túljárni a másik hálóőr eszén.
Korábban az egyenlítést jelentő hálózörrenésnél ugyan megvoltak létszámban a svájci támadókkal szemben, de a helyezkedési hibákat megbosszulta Csoboth Kevin csapata. A letámadásból nem vette ki a részét Alekszandar Csirkovics, emiatt átforgatta a játékot a bal oldalra a zöld mezes hazai együttes. Csirkovics nem ért vissza, ennélfogva kettő az egyben vezethette rá a labdát Nemanja Pantovicsra a jobbszélső és a jobbhátvéd. Ezt kiegyenlítve kilépett a helyéről Dusan Stefanovics belső védő, igaz, az ő emberét, a gólszerzőt nem vették föl a létszámfölényben lévő középpályások.
Tipikus példája annak, amikor öt támadó négy védővel szemben kihasználja a létszámfölényét a támadósorban.
A részletesen bemutatott két kapitulálás után úgy tűnhet, hogy bátor játékfelfogása miatt fontos pontokat hullajtott a TSC. Igaz, a sikeres le- és visszatámadásokkal összességében sokkal többet nyert, mint amit ezeknél a szituációknál elbukott. A St. Gallen ellen elért 2-2-es döntetlen pedig így is hatalmas bravúrnak bizonyult, amivel a legjobb 24 helyezett között maradtak Sósék.
Gent-TSC: hátrányban a legjobb gyakorolni
Nyilvánvaló volt a találkozó előtt, hogy a – már reálissá váló – továbbjutáshoz nem a Gent ellen kellene csodát tennie a TSC-nek. Nemcsak papíron, hanem a pályán is tapintani lehetett a két csapat közti különbséget, ettől függetlenül meglehetősen szerencsétlenül kezdődött a Topolya számára ez az összecsapás. Már a nyolcadik percben egy büntetőből vezetést szereztek a hazaiak. Négy percre rá hiába egyenlítette ki a visszalépő Ifet Djakovac a belga csatárok létszámfölényét, nem nézett maga mögé, ezzel a Gent szélsője könnyedén centerezhetett, ami után már 2-0 állt az eredményjelzőn. A 20. percben már hárommal vezetett a Gent, így vonultak szünetre a felek.
Damjanovics azonban ahelyett, hogy egy nagy vereség elkerülése érdekében még visszafogottabb felfogású csapatot küldött volna a pályára, inkább kihasználta az alkalmat, hogy együttese felszabadultabban futballozhat egy magasan jegyzett ellenféllel szemben. Ebből fakadóan a második félidőben még bátrabban játszottak az észak-bácskaiak. Szűk területen is bevállalták az olykor egyérintős labdakihozatalokat, az egy az egy elleni párharcoktól sem riadtak vissza, labda nélkül pedig magasan letámadtak.
Természetesen hozzátartozik az igazsághoz, hogy minderre azért voltak képesek a vendégek, mert a Gent is többet engedett a háromgólos előny birtokában. Ettől függetlenül kijelenthető, hogy a TSC a második félidőre felnőtt az ellenfeléhez, sőt, a számok szerint irányította is a játékot. Ezenkívül még kiemelendő, hogy sikerült kapott gól nélkül megúsznia a második 45 percet, amiben nagy szerepet vállalt Ilics is.
Ha valamikor, akkor ezen az összecsapáson rengeteget fejlődtek Damjanovics fiai.
TSC-Noah: érvényesül a papírforma
A képlet korántsem tűnt egyszerűnek a Konferencia Liga alapszakaszának hatodik fordulója előtt, hiszen egy győzelem esetén sem volt biztos, hogy továbbjut a rájátszásba a Topolya.
Az örmény Noah elleni kötelező feladat azonban nem bizonyult sétagaloppnak, akárcsak az Asztana ellen. Nyíltan kezdődött a mérkőzés, és mindkét fél magasan próbált labdát szerezni, amiből a Noah húzott hasznot hamarabb: egy letámadást követően a rendezetlen hazai hátvédsor lemaradt a hosszún érkező gólszerzőről. Ezzel már az ötödik minutumban jött a hidegzuhany a TSC Aréna közönségére. Még az első negyedóra vége előtt egy nem elég intenzív visszatámadás miatt könnyedén tudott kontrát építeni az örmény gárda, aminek a végén a TSC jobb oldali védője és jobbszélső támadója csak a labdást nézte, az elfutó gólszerzőt már nem. Ugyanaz a lemez, mint Kazahsztánban: a kiscsapat rutinos topcsapat módjára használ ki minden hibát, amit a Topolya csak elkövet. Az álom kezdett rémálommá fajulni.
A Noah innentől mély védelmi blokkban védekezve őrizte az eredményt, ám amikor a félidő hajrájában hosszú idő után először kiment letámadni, akkor már a Topolya is büntetett. A középpályára bemozgó balhátvéd, Nemanja Petrovics üresen fordulhatott rá a középpályára, így végre lendületből vezethetett akciót a vajdasági alakulat, amely végén Petar Sztanics érkezett Alekszandar Csirkovics beadására.
Jóllehet a második félidőben nemhogy kiegyenlített volna a TSC, hanem a Noah egy ellentámadás végén visszaállította a kétfóros különbséget. Egészen a 72. percig csak nem láthatott szépítő találatot a hazai publikum, ám ekkor tizenegyeshez jutottak az Oroszlánok. Ezt Ifet Djakovac értékesítette, visszaadva a reményt a csapatának. Ezzel vérszemet kapott a második játékrészben amúgy is jobban játszó Topolya, amely sorozatban szerzett labdát az ellenfél térfelén és a visszatámadások végrehajtása sem hagyott kívánni valót maga után. Több sem kellett a Noah csapatának, amely megroppant a fokozódó nyomás alatt.
Az addig mélyen és fegyelmezetten védekező örmény csapat egyre többször kísérelt meg letámadni, mindezt anélkül, hogy kompakt maradt volna. Ezt használták ki az egyenlítésnél és a győzelmet érő gólnál is az észak-bácskaiak. Két direkt ellentámadás, ami kupatavaszt ért.
15 perccel a vége előtt Radin forgatta át a játékot, észre véve az üres területet.
A labdát kapó Pantovicsra kirongyolt a belső védő (fehér karikával jelölve), hiába helyezkedett ott egy középpályás, aki felvehette volna a szerb játékost. A támadó eközben kiugrásra készen várta a labdát.
Amit meg is kapott, a védő kilépésének hála emberelőnyös szituációban vezethette tovább a támadást a TSC. Djakovac szemben a kapuval nem kegyelmezett.
Kihasználva a Noah fejetlenségét, a Topolya egy újabb játékelemben mutatta meg az erősségét, mégpedig az ellentámadásokban. A harmadik hálózörrenést csak három, míg a negyediket pedig csak kettő átadás előzte meg, ami jól illusztrálja, hogy a TSC szintén képes könyörtelenül kihasználni ellenfele védelmi hibáit.
Összegző a számok nyelvén
A TSC Instagram-fiókja osztott meg néhány statisztikát a csapat KL-szerepléséről. A lövésszámokat és a labdabirtoklást tekintve is a negyedik helyen zárt a Konferencia Liga alapszakaszának teljes mezőnyét figyelembe véve. A topolyaiak a hat mérkőzésből négyszer nemzetközileg is elismert együttesekkel néztek farkaszszemet, mégis dominálni tudtak. Arra pedig, hogy a TSC a labdatartás mellett valóban gólratörően játszott, tökéletes példa, hogy az előrefele irányuló passzokban a teljes mezőnyt maguk mögé utasították.
Ami pedig a labda nélküli játékot illeti, Damjanovics tanítványai szintén remekül végeztek a PPDA-mutatóban. Ez ebben az esetben azt jelenti, hogy az ellenfelek átlagosan csak 7,5 passzt adhattak egymásnak, mielőtt a Topolya megindította volna a le- vagy visszatámadását. Minél alacsonyabb ez a szám, annál hatékonyabb egy gárda előrefelé történő védekezése. Végül az, hogy 35-ször állították lesre lescsapdával más csapatok támadóit, elképesztő koncentrációra és szervezettségre utal a védelem részéről.
Sós Bencéék a bravúros helytállásuk mellett mutatós játékukkal is elismerést szereztek maguknak határon innen és túl. Arról nem is beszélve, hogyha nem futballozik ilyen kezdeményezően a TSC, akkor minden bizonnyal nem tudta volna ekkora összegekért elpasszolni két kulcsemberét (Csirkovics és Djakovac).
Szerző: Bózsik Tamás Pál
Olvass további cikkeket nálunk!
Kövess minket Instagramon!
Kiemelt kép: TSC
