Magyar szurkolóként a határon túl – 3. rész
Arra vállalkoztunk, hogy összeszedjük azt a megannyi provokációt, amiben a határon túli magyar klubok részesültek az elmúlt évtizedekben. Pinokkióként ábrázolt klubvezető, nevetséges meccsidőpontok, stadionokból kitiltott vezérszurkoló – üdv a határon túli magyar fanatikusok világában… 3. rész.
Megjelent a Foci Java Magazin második számában.
Az első rész IDE kattintva olvasható.
A második rész IDE kattintva olvasható.
Szövetségek
Ha korábban már többször megemlítettük a szervezett magyarellenességet, akkor ez még hatványozottabban igaz a Román, a Szerb- és a Szlovák Labdarúgó-szövetség intézkedéseire. Kezdjük mindjárt a cikkünk elején tag-lalt obszcén bekiabálásokkal, amelyek
az ellenfél szurkolóitól záporoznak a külhoni magyar csapatokra. Bár elsőre úgy tűnhet, ebbe kevés beleszólása van a szövetségeknek, csakhogy megfelelő és szigorú fellépéssel ki lehetne írtani ezt a jelenséget a lelátókról. Éppen ez az a pont, ahol felmerül a felelősségük, hiszen az érintett klubok
szinte kivétel nélkül megússzák némi pénzbírsággal, esetleg emellett nem utazhatnak ki a fanatikusaik egy-egy idegenbeli mérkőzésre.
Baráti büntetés
Ennek ékes példája volt a szeptemberben lejátszott DAC-Slovan, ahol a 90 perc során a vendégszurkolók szokásos módon pocskondiázták a magyarokat. A mérkőzést követően hiába kérte a Dunaszerdahely az SZLSZ-t, hogy a lehető legmagasabb büntetést rója ki, az ítélet sokkoló volt: a pozsonyi klubnak mindössze 2000 (!) eurót kellett befizetnie. Ezenkívül a MOL Arénában rendezett következő két összecsapást kénytelenek kihagyni a Slovan-drukkerek.
„Ne adjunk jegyet a Sepsi-szurkolóknak!”
Ezt leszámítva van egy burkoltabb módszer is a külhoni magyar klubok életének a megkeserítésére, mégpedig az egyáltalán nem szurkolóbarát meccsidőpontok. Noha nincsen rálátásunk a sorsolásra, több mint érdekes, hogy a Sepsiszentgyörgy alig lépett pályára hétvégén a saját stadionjában a 2023-24-es bajnoki szezonban – beleértve a rájátszást is. A nyolcadik fordulótól nézve (a háromszéki együttes eljutott egészen a Konferencia Liga selejtezőjének utolsó köréig, ami jelentősen megkavarta az addigi bajnoki menetrendjét, így ezt az időszakot nem vettük figyelembe) a 17 hazai mérkőzésből csupán hat (!) alkalommal játszott hétvégén a saját szurkolótábora előtt. Ötször hétfőn, szintén ötször pénteken, egyszer pedig szerdán volt jelenése az OSK-nak a Sepsi Arénában.
Jóllehet nemcsak a kezdési időpontokkal kedveskedtek az illetékesek a székelyföldi gárdának, hanem a klub történelmének legfontosabb találkozója előtt szintén keresztbe tettek. 2023 tavaszán csodák csodájára a Román Kupa döntőjébe jutott a Sepsi, de már a jegyvásárlás botrányosra sikeredett.
Míg az OSK egy olyan hivatalos levelet kapott az FRF-től, amelyben azt írták, május tizedikén 16 órakor nyitnak az online jegypénztárak, addig az ellenfél, az Universitatea Cluj már két órával hamarabb, azaz 14 órakor közzétett egy bejegyzést arról, hogy elindult a jegyértékesítés. Magától értetődő, hogy a finalisták közül éppen a magyar felet nem sikerült értesíteni a valódi időpontról… Ennek köszönhetően a fekete-fehér szimpatizánsok kaptak egy kis előnyt föntről a jegyvásárlásnál, csak azért, hogy minél kevesebb honfitársunk lehessen ott a kupadöntőn. Akkor végül a sepsiszentgyörgyiek nyerték a Román Kupát, fittyet hányva a románok becstelen tettére.
Mérkőzés Nagypénteken? Tökéletes…
A szerb Szuperliga illetékesei hasonlóan mindent megtettek annak érdekében, hogy minél kevesebb észak-bácskai szurkoló látogathasson ki a Topolya találkozóira. A 2023-24-es kiírás márciusában előbb csütörtök délután négy órára, majd egy hétre rá kedd délután két órára (!) írták ki az Oroszlánok két összecsapását. Ahogyan azt sejteni lehetett, itt nem állt meg a Szerb Labdarúgó-szövetség, aminek a következő lépése az volt, hogy Nagypéntek napjára tűzte ki a Topolya-Vozdovac mérkőzést. „A Szuperligában csak ez a közösség [a délvidéki magyarok – a szerk.] ünnepel ma, igazán tehették volna mondjuk holnapra is a meccset… De persze nem! Valamiért épp mi és épp Nagypéntek!” – fakadt ki a TSC szurkolói csoportja a Facebook-oldalukon, arra utalva, hogy a túlnyomórészt ortodox vallású szerbek egészen máskor ünneplik a húsvétot, mint mi, magyarok.
Újabb bizonyíték nélküli összefüggés – no, de jogosan merül fel a kérdés immáron sokadjára: valóban puszta véletlen lenne ez? Az esetek számából kiindulva nem valószínű… Jóllehet hiábavaló volt a szövetség ügyeskedése, a TSC hét pontot szerzett a fent említett három fellépésén.
„Csak székely zászlót ne!”
A székely zászló azért különleges, mert a román illetékesek bármikor kitilthatják, ha úgy tartja kedvük. A 2023-24-es kiírás őszén a Bukaresti Steauához látogatott a Csíkszereda, illetve szurkolói csoportja, a Lokálpatrióták. Néhányan azonban kinn kellett, hogy maradjanak: a székely zászló és minden magyar nyelvű kiírás. A legmeghökkentőbb az, hogy a Román Labdarúgó-szövetség adott mérkőzésre küldött felügyelője hivatalos úton tagadta meg a székely lobogó behozatalát a lelátóra. MI ez, ha nem nyílt magyarellenesség?!
„Szondy Zoltán (a Csíkszereda elnöke) elmondta, hogy a találkozót megelőzően a mérkőzés bodzavásári megfigyelője ahhoz kérte a beleegyezését, hogy a székely zászlót ne vihessék be a szurkolók a stadionba, mert »sérti a románok érzelmeit«” – állt a szeredaiak közleményében. „Azt feleltem, hogy ebbe én biztosan nem egyezek bele. Ugyanis tudtom szerint a székely zászló törvényes, nincs betiltva” – válaszolta a klubelnök.
Végül, de egyáltalán nem utolsó sorban, összeszedtünk két olyan esetet, amikor sajnos a hatóságok egyaránt túl messzire mentek.
Hatóságok
Magyar és vezérszurkoló – ennyi elég a féléves kitiltáshoz..
A Csíkszereda az élvonalba jutásért játszott osztályozót a Bukaresti Dinamóval a mögöttünk hagyott évad végén. Hirtelen előkerült a fentebb említett protokoll, amit a szomszédos országokban előszeretettel alkalmaznak, ha az egyik határon túli csapatunk fontos találkozó előtt áll. Ezúttal a csíkiak vezérszurkolója, Tamás László húzta a rövidebbet.
Az oda-visszavágós párharc mindkét felvonásának a Nemzeti Stadion adott otthont Bukarestben, ahol már a beléptetésnél belekötöttek a magyar szurkolókba. Akkor kezdődött minden, amikor a csendőrök megtiltották a székely zászló behozatalát a lelátóra. „A székely zászló körüli viták végén azt mondták, hogy menjek le, mert meg akarnak büntetni – mesélte utólag a Lokálpatrióták szurkolói csoport előénekese a Székely Sportnak. – Lent, amikor a csendőr diktált a kollégájának, fél füllel meghallottam, hogy mit akarnak beírni a jegyzőkönyvbe, azt, hogy »M-a înjurat pe ungurește« [Magyarul szidalmazott engem – a szerk.]. Én ilyet nem mondtam, tagadom. Magyarul se beszéltem, volt nekik egy tolmácsuk, egy magyarul tudó csendőr, de én a tolmácsukkal is románul beszéltem.” Később még két további jegyzőkönyvben adtak szavakat Tamás szájába, az ügy vége pedig az lett, hogy nem engedték be a stadionba.
„Tíz nap után kézhez kaptam a jegyzőkönyvet, amelyben az áll, hogy hat hónapra kitiltanak a futballmérkőzésekről, plusz pénzbírság” – derített fényt a következményekre a szurkolótársak között csak Egérként emlegetett kápó.
Az eset elkeserítő tanulsága, hogy ha romániai magyar alakulatról van szó, akkor bárminemű bizonyíték nélkül, mindösszesen néhány koholt idézettel bárkit ki lehet tiltani a lelátókról.
A vérlázító magyarverés
Mivel mással zárulhatna egy ilyen cikk, mint a határon túli magyar szurkolókat ért valaha volt legbrutálisabb támadással: a 2008-as hírhedt magyarveréssel. Ez nemcsak a dunaszerdahelyi, hanem az egész magyar labdarúgás egyik legsötétebb napja volt.
November elsején Dunaszerdahelyen DAC-Slovan rangadót rendeztek szlovák bajnokságban, amely hamar katasztrófába torkollott.
Noha a pozsonyi szurkolók már a stadionhoz való vonulásuk során rongáltak, petárdákat, székeket dobtak be a pályára, valamint a mérkőzésen is folyamatosan provokálták a kommandósokat, utóbbiak mégis az egyik hazai szektorban intézkedtek. A 17. percben a rohamrendőrök minden ok nélkül berohantak az egyik magyarországi és csallóközi szurkolókkal teli szektorba, és ütötték, akit csak értek.
A legrosszabbul az akkor 18 éves Lengyel Krisztián járt, akit újra kellett éleszteni, majd helikopterrel szállították kórházba. A fiatal szimpatizáns maradandó károsodásokat szenvedett.
Egyes források 50 sérültről számoltak be, de más portálok azt állították, a számuk a 60-at is elérte. Arra mind a mai napig nincs valódi, hivatalos magyarázat, hogy miért támadtak rá a sárga-kék drukkerekre a hatóságok. Csupán annyi állt a kiadott közleményben, hogy „takarásban bűncselekmény történt”, ezért léptek az egyenruhások. Dunaszerdahely polgármestere, Pázmány Péter cáfolta a kijelentést, szerinte indokolatlan volt a rendőri intézkedés a stadionon belül. Sokak mellett hasonlóan vélekedtek a szektorban tartózkodó magyarok, illetve a később nyilatkozó egyik fotós, Somogyi Tibor. Ellenben a másik oldalon honfitársainkra hárították a felelősséget. A Nagyszombat megyei rendőrség szóvivője egy válaszreakciónak tekintette a rendőri intézkedést, hiszen a DAC-szurkolók állítólag kitépett székekkel és kövekkel dobálták meg a rendfenntartó erőket.
Ha mindez nem lett volna elég, a rendőrterrort követően tovább folytatódott a Dunaszerdahely vesszőfutása. A klub több hazai zárt kapus mérkőzést kapott büntetésül, mondván, kétszer annyi jegyet adtak el, mint amennyi a stadion befogadóképessége. Igaz, a lelátó nagy része állóhely volt, ezért fordulhatott elő mindez. Összességében a hivatalos adatok szerint 6100-an tekintették meg a találkozót, ellenben arról szintén olvasni, hogy 15 ezren zsúfolódtak össze a Dunaszerdahely stadionjában.
A város akkori polgármestere ugyanakkor tudni véli, mi állhatott a rendőri túlkapás hátterében. Úgy látja, a támadással jelezni szerettek volna a szlovákok a felvidéki magyarság felé. „Ez egy figyelmeztetés volt a szlovákiai magyarok részére, hogy ne hordjuk a stadionokba a piros-fehér-zöld zászlót, hogy ne zúgjon a »Ria-Ria-Hungária«. Ez nem a focinak szól, hanem az itteni magyarságnak” – nyilatkozta Pázmány tíz évvel a történtek után.
És hogy hol tart ma a tettesek felelősségre vonása? Nos, ezt a dunaszerdahelyi B-közép molinója árulja el a leginkább, amelyet a gyalázatos események 16. évfordulóján feszített ki idén novemberben. „16 éve büntetlenül!” – szólt a kiírás. Példátlan, hogy ilyesfajta brutalitás megtörtént a 2000-es években egy európai lelátón.
A fent említett több tucat provokáció ellenére és a román, a szerb, illetve a szlovák szurkolók, klubok, médiumok, szövetségek, hatóságok legnagyobb bánatára, határon túli magyar csapatok mindig is voltak, vannak és lesznek.
Külön köszönet Bogdán Nikolának, Szabó Áronnak, a székely válogatott technikai vezetőjének és a DAC Dunaszerdafanatics Instagram-oldalnak! Az ő segítségük nélkül ez a cikk nem jöhetett volna létre.
Vége a harmadik résznek.
Szerző: Bózsik Tamás Pál – főszerkesztő
Külön köszönet Bogdán Nikolának, Szabó Áronnak, a székely válogatott technikai vezetőjének és a DAC Dunaszerdafanatics Instagram-oldalnak! Az ő segítségük nélkül ez a cikk nem jöhetett volna létre.
Megjelent a Foci Java Magazin második számában. A magazin megrendelhető a Foci Java Instagram-oldalán.
Forrás: NSO, DAC, Blue Betyars Facebook, YouTube/Hakim Pao, Székely Sport, Székely Sport 2, Székely Sport 3, Székely Sport 4, Székely Sport 5, Maszol, Főtér, Origo, Erdély TV, NAVA, M4 Sport, Blue Betyars, Fanatik, Diószegi László Facebook-oldala, GSP, GSP 2, Csakfoci, Székely Sport, U Cluj, Ma7, Ma7, ÚjSzó, Index, Sportolunk.sk; borítókép: TSC
