A galaktikus Real: sikerek, nehézségek és Makélélé
Florentino Pérez első elnökségének idején globális márkává tette a Real Madridot azzal, hogy 2000-2006 között összeállt a később Galaktikusok néven elhíresült Real Madrid, Beckhammel, Zidane-nal, Figóval, Ronaldóval és a többiekkel. Eme aranyozott névsor mögött viszont ott bújkált Claude Makélélé, akiről posztot neveztek el, komoly kontrasztban állt a világsztárokkal szemben, mégis őt tekintjük az igazi galaktikusnak.
A Galaktikus-éra sikerei
Mikor Florentino Pérez a szavazatok 55%-át begyűjtve a Real Madrid elnöke lett, a klub tetemes adósságot tudhatott magáénak korábbról, ami az akkori UEFA-alelnök, Markus Studer állítása szerint elérte a 278 millió eurót; emellett a Santiago Bernabéu kihasználtsága is csökkent. Mindezek ellenére Ramon Mendozát tartották esélyesebbnek a választás idején 2000 nyarán, mivel a Blancók 1998-ban és 2000-ben is BL-t nyertek Mendoza elnöki regnálása alatt.
Péreznek tehát kockázatot kellett vállalnia. „Ha én leszek az elnök, megszerzem Luís Figót a Barcelonából – hangoztatta Spanyolország egyik leggazdagabb embere elhíresült ígéretét. – Ha vesztek, akkor az összes klubtag bérletét én állom.” Pérez nyert, és Figo érkezésével egy új korszakba lépett a Real Madrid.
A megannyi világsztárral elérte az újdonsült elnök, hogy a királyiak egy világpiaci termékké nőjék ki magukat, ezzel megalapozva a klub gazdasági helyzetét, illetve azt, hogy Európa elitjébe tartozzon. Hamarabb felismerte a koránál, hogy milyen nagy bevételforrást és népszerűséget jelenthet, ha egy gárda a világ bármely pontján ismert, és megannyi szurkolóval rendelkezik külföldön is. Ezt illusztrálandó 2006-ra az RM bevételeinek 46%-át már a reklámokkal kapcsolatos tevékenységek tették ki. 2003-ban a Manchester United példáját követve az első ázsiai felkészülési turnéján vett részt a spanyol gárda.
Sportszakmai problémák
Holott sportszakmailag egyáltalán nem nevezhető sikeresnek a futballtörténelem egyik legnagyobb szabású projekte; ugyan ez idő alatt két La Liga-aranyérem és egy BL-serleg került a vitrinbe, bőven maradt hiányérzete a madridi fanatikusoknak a korszakot illetően.
Ámbár a legjelentősebb problémát pont azok a világsztárok jelentették, akik pénzügy- és marketingszempontból felemelték a 13-szoros BL-győztest. Alapvetően nagy feszültséget okozott az öltözőn belül, hogy a vezetőség külön kezelte a sztárokat, mint a csapat többi tagját. Ebbe a nehéz helyzetbe számos vezetőedzőnek beletörött a bicskája, ahogyan nem egyszer változott a sportigazgató személye 2006-ig.
A hátvédek vásárlására kevesebb jutott a kasszából, ezáltal akadtak bőven hiányosságok a védősorban; de a védőkön kívül a többi fiatal játékos szintén jelentősen alacsonyabb bérezéssel rendelkezett, mint Ronaldóék, hogy valamelyest egyensúlyba kerüljön a költségvetés.
A csillogó költekezés árnyékában: Claude Makélélé
Zinedine Zidane majdhogynem az ötszörösét (5 millió euró) vihette haza egy évben annak, mint amit Claude Makélélé (1,2 millió); az aranylabdás Zizou egyébként az egész tizenegy legfontosabb játékosaként utalt a 34-szeres francia válogatott csapattársára. S bizony, nem járt messze az igazságtól.
Makélélét igazán sosem becsülte meg a vezetőség, pedig hasznos védekezőjátéka igyekezett stabilitást vinni a csapategység legkisebb jelét sem mutató Realba; ráadásul a védelem előtt helyezkedve mélységből segítette az akciók kibontakozását labdáival. Hasonlóképpen Sergio Busquetshez és Carles Puyolhoz a Barcelonánál, úgy a francia középpályásnak szintén nagy szerepe volt abban, hogy a támadók elöl gond nélkül tündökölhessenek.
„Pérez a szavát adta rá, hogy meghosszabbítja a szerződésemet, jobb feltételeket biztosítva” – nyilatkozta Makélélé. Az elnök azért leszögezte, hogy nem fognak tudni olyan fizetést biztosítani számára, mint amilyenben például Zidane részesült, ettől függetlenül a felek azzal váltak el, hogy a nyaralás után megtörténik a megállapodás.
Csatlakozott azonban a következő csillag a Galaktikusok sorába, mégpedig David Beckham, 2003 nyarán. A transzfert legtalálóbban Zidane szavai értékelték: „miért tennél egy újabb réteg arany fényezést a Bentley-re, ha annak már nincs motorja.” Pontosabban még egy volt, de nem sokáig.
Dicstelen nyilatkozatok
Valakinek meg kellett innia a levét az újabb réteg aranynak, ekkor pedig visszaköszönt az a tény, hogy a Real vezetősége nem bánt megfelelően a francia hatossal. „A klubnak már nem maradt elég pénze, hogy megújítsa a kontraktusod” – tájékoztatta Pérez Makélélét. Vicente del Bosque, a blancók trénere bízott a labdaszerző futballistában, és érzékeltette vele, hogy szeretné, ha maradna. Nem mellesleg a spanyol szakvezető volt az, aki minduntalan igyekezett megerősíteni a hátsó szekciót; felismerve Pérez hasztalan költekezéseit.
„Éreztem, hogy semmire sem vesz engem a vezetőség, harcolni készültem, hogy távozhassak” – részletezte a nem mindennapi háttéreseményeket a csupaszív labdarúgó. Makélélénél betelt a pohár.
Az akkori sportigazgató, Jorge Valdano ugyanakkor ellentmondásos stílusban azt tanácsolta a középpályásnak, hogy inkább ingyen kellene játszania a Realban; majd hozzátette „ha annyira távozni szeretnél, találj egy klubot, amely legalább 15 millió eurót ajánl.”
Ezek után Pérez könyörtelenül beleszállt a Celta Vigo egykori spílerébe. „Nem fogjuk megérezni Makélélé hiányát, a labdakezelése átlagos volt, sosem bizonyult elég gyorsnak és technikásnak, hogy megverje az ellenfelét.”
Csakhogy a távozása utáni időszak egybecseng a Galaktikus alakulat sikertelen, utolsó évadjaival; nélküle még annyira sem nézett ki egy valódi, összeszokott csapatnak Pérez gépezete – a 2003 után megvívott három idény BL- és La Liga-siker nélkül zárult.
Makélélé-poszt
Botrányos körülmények közt, azonban végül elhagyta Madridot Makélélé, aki többé vissza sem nézett: új kenyéradója a Chelsea lett. Noha nem bizonyult egy magas játékosnak, fizikumával még a nála erősebbnek tűnő támadókkal is megbírkozótt – ez Angliában sem alakult másképp. Nagyon érezték egymást poszttársával, Frank Lamparddal. „Ha az egyikünk éppen szerelni készült, akkor a másikunk mögötte biztosított, ebből is fakadólag hatékonyan működött a védekezésünk” – állította a francia.
Claudio Ranieri – a Chelsea szakvezetője volt, mikor aláírt Makélélé – úgy fogalmazott, hogy az egykori Real-játékos lesz a Kékek akkumulátora; a következő két PL-szezont (2004-05, 2005-06) meg is nyerték a londoniak, a védekező középpályás és immáron José Mourinho főszereplésével.
Karrierje során meccsenként 0,01 gólt ért el; elvégezte a piszkos munkát Madridban Ronaldóék mögött; a Chelsea-t története első PL-elsőségéhez segítette hozzá. Sosem a gólszerzés érdekelte, alázatosan csak a bekapott gólok elkerülését, a labdaszerzéseket, illetve alakulata stabilitását tartotta szem előtt – a szűrők szerepkörét joggal emlegetik Makélélé-posztként is. Florentino Pérez akkor még nem sejtette, de az igazi galaktikust mindösszesen 14 millió euróért hozta a klubhoz a Celta Vigótól.
Szerző: Bózsik Tamás – főszerkesztő
Olvass további focis cikkeket nálunk!
Kövess minket Instagramon és Facebookon!
Forrás: One Football, Marca, Balón, BR Football, The Guardian