Csapatok, amelyekre már nem emlékszünk: Zenit ’14, S’oton ’16

Foci Java

Akadnak olyan csapatok a futballtörténelemben, amelyek bár csak egy-egy szezon erejéig, de nagy sikereket értek el, illetve bivalyerős keretüket megannyi világsztár tarkította. Csakhogy bizonyára senki nem emlékszik rá, milyen volt Luciano Spallettit a Zenit kispadján látni; ahogyan a Southampton bajnoki hatodik helyét szintúgy homály fedi – egészen eddig.

Zenit
Witsel, Hulk; Van Dijk, Mané – világsztárok mindkét oldalon (fotó: Alex Grimm/Bongarts/Getty Images; OLGA MALTSEVA/AFP/Getty Images; Marc Atkins/Mark Leech Sports Photography/Getty Images; BEN STANSALL/AFP/Getty Images)

Zenit 2013-14

Nagy nevek. Ha Oroszországban egy, a semmiből kinövő klubra gondolunk, akkor az Anzsi Mahacskala a kézenfekvő válasz. Ugyanakkor a Zenit Szentpétervár is hasonló utat járt be. Miután a Zenit tulajdonjoga a Gazprom kezébe került 2005-ben, egy nagyszabású projektté változott hirtelen a csapat, amely hosszútávú célként tűzte ki az európai porondon való sikeres, állandó szereplést, illetőleg a klub egyeduralkodni kívánt a hazai színtéren.

2007-ben sikerült történelme során másodjára megkaparintania a Kékeknek az orosz bajnoki trófeát; 2011-ben pedig érkezett egy világklasszis edző Spalletti személyében, valamint ekkora már felépült az új Gazprom Aréna. Az olasz szakvezető pedig nem kis költségvetéssel gazdálkodhatott a játékosok szerződtetésénél.

A megemlítésre méltó nemzetközi tapasztalattal bíró Nicolas Lombaerts és Domenico Criscito mellett a 2013-as szerzemény Christian Ansaldi, rajta kívül Axel Witsel, Hulk, Salomon Rondón nem utolsó sorban pedig Andrij Arshavin már mind tagja volt ennek az elképesztő Zenitnek; egy jövőbeli szuperklubra volt kilátás.

Zenit
Magas kvalitású játékosokból nem szenvedett hiányt a Zenit (fotó: Alex Grimm/Bongarts/Getty Images)

Eredmények. A Dortmund elleni BL-nyolcaddöntő visszavágóján már nem irányíthatta az orosz gárdát Luciano Spalletti. Ugyanis otthon mindössze 0-0-t ért el korábban az olasz legénysége, mikor a bajnokságban a Tom Tomskkal mérkőztek meg. Ezzel két pontos hátrányba került a 2013-14-es idény második felében a Zenit a Lokomotiv Moszkvával szemben – betelt a pohár a vezetőségnel, az olasznak mennie kellett.

A csapat hatása és titulusa. Pedig vele együtt egy egészen jól csengő keret volt az akkori 13-14-es; jóllehet trófeát ekkor már második éve nem nyert a Zenittel.

Amit viszont szerettek volna elérni a szentpétervári klub vezetőségénel a kinevezésével, azt elérték: a kék-fehérek megjárták az El-nyolcaddöntőt (2010-11, 2012-13), a BL-nyolcaddöntőt (2011-12, 2013-14, utóbbi alkalommal az odavágón még Spalletti dirigált). A későbbiek folyamán a Zenit az európai futball vérkeringésének állandó részének mondhatta magát, sőt, a Premjer Ligában egyeduralkodó lett. Nincs mit vitatni, ez az évad mérföldkő a Zenit történelmében.

Southampton 2015-2016

Nagy nevek. Nehéz belegondolni, hogy az a Southampton, amely 2017-18-ban, 2018-19-ben és 2019-20-ban is farkasszemet nézett az évad nagyobb hányadában a kieséssel, 2015-16-ban az európai szereplésért játszott, és előrébb végzett, mint a Klopp-éra első idényében járó Liverpool. A Szenteknél meghatározó alapelv az utánpótlás-nevelés; az akadémiájukon nemcsak a nemzetközi szintet is megugró futballisták képzése a fontos, hanem forszírozzák azok taníttatását, ott helyben.

Viszont korábban Calum Chambers, Adam Lallana és Luke Shaw szintén távozott a St. Mary’s-ből, ebből kifolyólag az akkori sikercsapat magja főként felfedezett idegenlégiósokból állt. De még milyenekből! Virgil van Dijk, Ryan Bertrand, Victor Wanyama, a fiatal és feltörekvő James Ward-Prowse, illetve Dusan Tadics, Sadio Mané a Szentek történelmének legjobb PL-szezonját rakták le az asztalra. A már-már ikonikus csatárválasztékról nem is beszélve: ki ne emlékezne Graziano Pellére, Charlie Austinra vagy Shane Longra?

Ronald Koeman pedig edzői pályafutása legnagyobb sikerét érte el, miután egy erős középcsapatot varázsolt a Southamptonból; egyúttal kvázi elődje, Mauricio Pochettino munkáját és elképzeléseit továbbvíve.

Ronald Koeman és Sadio Mané is kulcsfigurája volt a Szentek sikereinek

Eredmények. Trófeára talán meg a legvadabb Southampton-hívek sem számítottak; éppen elég nagy teljesítmény Koeman gárdájától, hogy szórakoztató támadójátékkal mindösszesen három pontra maradt el a BL-selejtezőt érő pozíciótól. Időközben megtréfálta a Manchester Unitedot (1-0), a Liverpoolt (1-1; 3-2), a Tottenhamet (2-1), a Manchester Cityt (4-2), az Arsenalt (4-0; 0-0).

A csapat hatása és titulusa. Magától értetődő, hogy sem a nívó, sem pedig az anyagi háttere nem volt elegendő a piros-fehéreknél, hogy a megannyi feltörekvő játékost megtartsák; a klubmodellhez híven ezért értékesítették őket nagy summák ellenében, ezáltal sokáig a PL-(él)csapatokban egy-egy egykori S’oton-játékos játszott meghatározó szerepet.

Idővel, a több nehézkesen induló, valamint igencsak gólszegény kiírás megtette a hatását, és már közelsem tekintünk a S’otonra úgy, mint a Koeman-éra alatt; holott az alakulat Premier League-ben betöltött szerepe egy hosszútávú munka eredményeként meghatározónak bizonyult a 2010-es évek derekán. Szerencsére a Ralph Hasenhüttl-projekt kezd beérni, és újfent nincsenek kiesési gondja Ward-Prowséknak.

Szerző: Bózsik Tamás – főszerkesztő

Kiemelt kép: Alex Grimm/Bongarts/Getty Images; OLGA MALTSEVA/AFP/Getty Images; Marc Atkins/Mark Leech Sports Photography/Getty Images; BEN STANSALL/AFP/Getty Images

Olvass további focis cikkeket nálunk!

Kövess minket Instagramon és Facebookon!

Forrás: GOAL.COM, CBC, Squawka

Next Post

A galaktikus Real: sikerek, nehézségek és Makélélé

Florentino Pérez első elnökségének idején globális márkává tette a Real Madridot azzal, hogy 2000-2006 között összeállt a később Galaktikusok […]