Juventus: tápláld a zebrákat, hogy bajnokok legyenek!
Számtalan elmélettel lehet magyarázni a Juventus 2012 óta tartó egyeduralmát a Serie A-ban. Noha az Inter, a Napoli, a Milan, az Atalanta, a Roma és a Lazio személyében megannyi veszedelmes csapattal kell megharcolnia jelenleg a Scudettóért a Juventusnak, nem szabad elfelejteni, hogy korábban évekig csak a Napoli – néhanapján a Roma – bizonyult komoly ellenfélnek.
Hogyha a különféle, Sarri által szintén hangoztatott, Juve-párti játékvezetési elméleteket lesöpörjük az asztalról, akkor találhatunk egy újabb esetleges okot a Juventus Serie A-elsőségeire. (Természetesen sok minden mást leszámítva). Mégpedig azt, hogy láthatóan az olasz átigazolási piacon is olyan uralom alakult ki, akárcsak a bajnokságban a Zebrák részéről. A top 6 többi tagja sok esetben engedte el sztárjait a rekordbajnokhoz, ami szurkolói szemmel nézve nehezen megemészthető még most is. A Kulusevski-féle spílereknél és a kiforrott sztároknál (például Higuaín) szintén a fekete-fehérek győzedelmeskedtek – persze, ki tudna nemet mondani napjaink legsikeresebb olasz klubjának. Ugyanakkor amíg egyes gárdáknál nem lesznek hasonló elhatározások, mint a Dortmundnál, miszerint a Ruhr-vidékiek nem adnak el a Bayernnek senkit, addig Ronaldóék nem fognak gyengülni, illetve kihívóik sem számottevően erősödni.
Természetesen mindezt egyes klubok egyáltalán nem engedhetik meg maguknak, nem tudhatjuk mi áll egy-egy átigazolás hátterében. Ahogyan azt sem, hogy milyen anyagi helyzetnek örvendenek a Calcio csapatai. Egy a lényeg: a Juventus nem meglepő módon, igazi csúcsragadozóként csapott le sokszor az adott idényt remekül záró futballistákra, ezzel ellenfeleik veszítettek fontos darabokat kirakósukból.
Íme 9 játékos, akiket remek érzékkel happolt el a címvédő olasz együttesektől, főként közvetlen vetélytársaktól, esetleg előlük.
Paulo Dybala
Az argentin a „régi” szép idők Palermójában alkotott dicséretre méltó párost Franco Vázquezzel, egészen addig, amíg 2015 nyarán a Juventus ki nem pengetett érte 40 millió eurót. Torinóban szintén jól indult, bár voltak komplikáltabb időszakai, amikor nehezen fedezte föl magát a számára nem mindig megfelelő taktikai rendszerben. Folyamatosan reformálódott és fejlődött Dybala játéka, viszont problémásnak bizonyult, hogy mi is az igazán jó az argentinnek. Univerzalitása egyben előnyt is és hátrányt is jelentett az idők során. Pirlónak eddig nem volt alkalma Moratát, Ronaldót és Dybalát együtt játszatni idén. Kérdés, így milyen szerepet kapna Dybala, mennyire venné fel jobban a kiszolgáló szerepet, hogyan hatna rá egy újabb felfogás.
Gonzalo Higuaín
Mindent vitt a Maurizio Sarri vezette Napoliban, közönségkedvenc és imádott játékos volt. Csakhogy a folytonos gólgyártása miatt szemet vetett rá a Juventus, s kiperkálta a 90 millió eurót az argentinért. A nápolyi szurkolók Higuaín-mezek elégetésével fejezték ki nem tetszésüket. Ám a váltás nem jött be El Pipa számára: csalódáskeltő teljesítményt tett le az asztalra, majd kölcsönjátékai során a helyzete még kilátástalanabbá fordult, a góllövés lett az egyik legfőbb ellensége, valamint fölös kilói is hátráltatták. Tökéletesen illusztrálja az egykor fürge, ambiciózus Higuaín mélyrepülését az, hogy a válogatottban kulcsmozzanatokban mondott csődöt, a Chelsea-ben mutatott kedvetlen mentalitása is emellett szól.
Miralem Pjanic
Minden idők legerősebb Romája a 2015-16-os volt, azon belül a középpálya tarolt nagyon, Strootman, Nainggolan, De Rossi mellett Pjanic rendesen körbe volt véve segítséggel, koncentrálhatott az elülső területekre. Pótolhatatlan űrt hagyott maga mögött az Olimpicóban. Torinóban a Sarri-érában már egyre inkább Registaként tevékenykedett. A mélységi hosszú passzok jellemezték a játékát, mindig bemerte ezeket vállalni, például még a Napoli presszingjeinél is. Egyfajta higgadtságot is adott passzaival, stabilan oldotta meg a necces helyzeteket. Bármikor lehet neki passzolni – Barcelonában meg kell szoknia az új rendszert, ám a támadásoknak ott is szerves része lehet.
Federico Bernardeschi
A Fiorentinában élete formájában rúgta a bőrt 2017-ben, a 11 gól szép kis mutató, főleg középpályásként. Sajnos azonban nem sikerült helyet találni az olasznak a Juvéban, és ez egyelőre ez Pirlónál sincs másképp. Megesett, hogy hétről hétre más pozícióban tűnt fel, ám ezeken a meccseken sem kapta meg a teljes bizalmat. 28, illetve 29 Serie A-meccs van a lábában az elmúlt 2 évadból, ami nem rossz, de teljes 90 perceket nem igazán hozott össze. Az Aaron Ramsey-vel való állandó posztcserélgetés sem tehetett jót neki, de a jobb oldalon sem tudott igazán kitűnni. Kár, hiszen egészen különleges, ahogyan szélsőként kamatoztatja irányító tudását – már amikor…
Mattia De Sciglio
Érdekes az olasz jobb bekk 2017-es eligazolása Milánóból, hiszen De Sciglio-t pont akkor hívta Allegri, amikor a Milan épp a nagy építkezések közepén volt, a kínai tulajdonosoknak hála; nem jött volna rosszul egy stabil védő a jobb szélre. Határozott szereléseit, robbanékonyságát és energikusságát 6 éven át élvezték a piros-feketék. Első szezonjától kezdődően felvette a ritmust, ámbátor sérülései miatt csak részleteket láttunk remek játékából Allegri és Sarri alatt. Többedjére dolgozik saját maga újrakalibrálásán, reméljük, magára talál.
Pellegrini, Demiral, Kulusevski, Chiesa
2019-től azonban már egészen más tendencia vehető észre az Öreg Hölgynél, a jövőre gondolva egyre inkább kacsingat az Olaszországban pallérozódó fiatalok felé.
Luca Pellegrini esete ismét gyönyörűen illusztrálja a klub hazai igazolási taktikáját. A Roma-drukkerek foghatják a fejüket, amiért elengedték a 21 esztendős csiszolatlan gyémántot. További erősödésre okosan kölcsönbe küldte a Juve a Cagliariba.
Demiral tavaly kiszorította a kezdő tizenegyből De Ligtet egy kis időre, és lehet, ez több is lett volna, ha nem kényszerül pihenőre a török. Annyira jól illett a Sassuolo attraktív futballjába, hogy egyetlen évad alatt eladta magát.
A Serie A aranyifjújának számító Dejan Kulusevski 2020 telén igazolt a címvédőhöz, szurkolók tömkelegét megbabonázó játékintelligenciája nagyban hozzájárult ahhoz, hogy Andrea Pirlo 2020-21 során tizenháromszor is számított rá. Egy klasszis szélső születőben?
Végül, de nem utolsó sorban Federico Chiesa neve szintén felkerül a listára, ha tehetnénk, arany betűkkel. Ugyan egyelőre ideiglenesen költözött a regnáló bajnokhoz, de nem kap majd senki szívrohamot, amennyiben a Juventus gárdája megveszi őt.
Szerző: Bózsik Tamás – főszerkesztő
Maradona emlékére olvasd el az Isten keze – Thierry Henry és Luis Suárez írásunkat!
Kövess minket Instagramon és Facebookon!
Kiemelt kép: Getty Images/Chris Ricco