Inter 1-0 Napoli: újra nyílt a Scudettóért folytatott verseny
Különleges rangadókat, kuriózumnak számító meccseket hozunk el Meccsezés rovatunkban, most az Inter Milan-Napoli meccsről készültünk átfogó beszámolóval. Egy (Osimhenből és Kvarackeliából) tökéletesen felkészült Interrel és egy halovány Napolival lettünk gazdagabbak. Érdemes lesz velünk tartani!
Egyesített erők a lelátón
A Curva Nord ultrái is készültek erre a várva várt visszatérésre, akik új formában buzdították szeretett klubjukat. A különböző szurkolói csoportok egy közös előképpel jelentkeztek a Napoli elleni rangadón, az egységesség jegyében. Már december 12-én megszületett a döntés, hogy a különböző csoportok zászlói és drapériái eltűnnek, ellenben azok nem olvadnak össze – a híresztelésekkel ellentétben.
Ami a vendég szektort illeti, a rendőrségi intézkedések értelmében nem jöhettek déli tartományokból Napoli-szurkolók, mivel a mérkőzést magas kockázatúnak minősítette a rendőrség.
A két karéj között látható a közös molinó, amelyen szerepelnek a szurkolói tömörülések címerei is
50 nap
Ennyi idő után ismét pályára lépett az Inter a Serie A-ban, amely a nyolcpontos előnnyel listavezető Napolit fogadta. Simone Inzaghi fiai mindösszesen egy bajnoki rangadón tudták begyűjteni a három pontot, a Milan, az AS Roma és a Juventus ellen mind vereség lett a vége, igaz, az olasz tréner ezúttal szépen alaposan kielemezte 50 nap alatt, hogy miképp lehet megállítani a dél-olaszokat. És a játékosai be is mutatták a pályán.
Meglepő módon a Nerazzurri kapta el jobban a startot; Lautaro Martínez nevét a világbajnoki győzelemre való tekintettel még nem olvashattuk ott a kezdőben, így összeállt az Edin Dzeko-Romelu Lukaku-páros, csupán másodjára a Serie A idei kiírásában. Ugyanakkor volt idejük összeszokni, az utolsó két barátságos összecsapáson együtt alkottak duót a támadószekcióban.
Inzaghi játékterve hamar világossá vált: gyors kontratámadások, a védelem mögé belőtt direkt indítások és Lukaku fizikai fölényének a kihasználása. Bár nem egy helyzetét elpuskázta, ismét bebizonyította, hogy labdaszerzés utáni átmenetből veszélyes tud lenni. Rögtön erről tett tanúbizonyságot a negyedik percben a belga támadó, aki egy kontraakció végén előbb jól fedezte a labdát Kim Min Dzsével szemben, majd lefordult a koreairól. Beadását végül Federico Dimarco hagyta ki; néhányérintős támadásokkal nemegyszer kerültek helyzetbe az első játékrész alkalmával.
Már az első félidőben bebizonyosodott, hogy a Fekete-kékek középmagas védelmi blokkot alkalmazva átadták a kezdeményezést Spalletti együttesének. Ebből fakadólag a vendégek védői zavartalanul járathatták a labdát, és igyekezték bevonni a játékba a grúz felfedezett Kvicsa Kvarackeliát. A nyári igazolás sorra bolondította meg az ellenfelek védelmét az őszi szezonban, és cselezésben még sokoldalúbbnak bizonyult, mint Lorenzo Insigne – a behúzáson kívül sok minden más szerepel a repertoárjában.
Denzel Dumfries sérüléssel bajlódott, ennélfogva Matteo Darmianra jutott az a megterhelő feladat, hogy levegye a pályáról Kvaradonát. Pontosabban övé lett volna a feladat, ha nem segít be folyamatosan az egész találkozó során hatalmas munkát végző Nicoló Barella, illetve a jobb oldali belső védő Milan Skriniar. Nagy felelősség hárult tehát a Darmian közelében játszó játékosokra, hogy valóban sikerüljön megkettőzni Kvarackeliát, akivel nem bántak kesztyűs kézzel.
Balra: Politanót Bastoni veszi föl, ezzel teljességgel lezárultak a szélső területek a Napoli számára. (közvetítés: BT Sport)
Egy másik – mint később kiderült, eredményes – módja a balszélső megállításának a tökéletesen végrehajtott tolódás volt. Ha valamelyik szélen szeretett volna felfejlődni a Nápoly, akkor Dimarco vagy Darmian agresszívan fellépett az épp labdát kérő, illetve kapó szélsőhátvédhez, di Lorenzóhoz vagy Mathías Oliverához. Alessandro Bastoni és Skriniar pedig felvette a szélsőt; ezeket a váltásokat újra és újra megismételték a Fekete-kékek, nehogy létszámhátrányba kerüljenek a pálya két odalán.
Ennek ellenére a Napoli őszi sikerének az oka nemcsak Osimhenben és Kvarackeliában keresendő, hanem a rugalmas középpályájának is köszönhető. A középső hármas tagozódása jól kivehetőnek bizonyult a San Siróban is, Stanislav Lobotka a védelem előtt, Andre Zambo Anguissa a jobb- és bal oldali félterületekben helyezkedett (ezzel gyorsítva a szélen való támadásvezetést), mikor a nápolyiak hátulról építkeztek. Piotr Zielinski a támadóközéppályás pozíciójában mozgott, ám megesett, hogy a kameruni még nála is közelebb helyezkedett Osimhenhez.
A 24. percben ismét üres zóna és rendezetlen hátsó sor tárulkozott az Inter elé, viszont Hakam Calhanoglu eltétovázta a lehetőséget, hogy ellentámadást indítson csapata. Márpedig a hazaiaknak ki kellett használniuk ezeket a momentumokat, ha még szerettek volna beleszólni a Scudettóért zajló veresenyfutásba.
A Napoli igyekezett a támadóharmadban labdát szerezni, Osimhen és Kvarackelia a két belső védőre figyelt, Zielinski Barellát, Anguissa Calhanoglut őrizte. A 26. percben Lukaku visszalépett a középpályára, amelynek köszönhetően végezetül az Inter ki tudta játszani a nápolyiak letámadását.
Egy másik jól alkalmazott taktikai fegyverét, a visszatámadást ugyancsak láthattuk Spalletti tizenegyétől. A 33. minutum eseménye volt, hogy miután a vendégek elszórták a játékszert, Calhanoglu visszahúzta azt Barellának, rögtön kapcsoltak az éllovasok, hogy az olasz középpályás szorult helyzetbe került. Zielinski és Kvarackelia kizárta a hátrapassz lehetőségét, belülről érkezett Mathias Olivera, evégett a labda nyolc másodpercen belül újfent a fehér dresszesek birtokába került.
Mire a játékrész hajrájához érkeztünk, a milánói fél újabb sanszokat kapott ajándékba: a 40. percben Lobotka (a hátvédsorba visszamozogva) játszotta meg a középpályát, ahol azonban kettő a háromban voltak a nápolyiak, így borítékolható volt a labdavesztés. Ezektől felbátorodott az Inter, amely átmentette ezt a szellemiséget a második 45 percre is.
Az Inter reagál
Hála – a már fentebb taglalt – széleken végzett védekezőmunkának, többek a közt a 48. percben úgyszintén sikeresen labdát szerzett az Inter. Hasonlóan az első 45 perc végjátékához, megint letámadás nyomán. A 2021-es olasz bajnok felismerte, hogy váltania kell, és ez meg is történt.
Kvarackelia is szót kért az 52. minutumban. Remekül illusztrálta, mekkora önbizalommal futballozik a grúz, hogy hiába állt vele szemben Darmian, Dzeko, és Skriniar, egy biciklicsellel tisztára játszotta magát, csakhogy Osimhen nem tudta kapura tenni beadását.
Teljes mértékben rászolgáltak Dzekóék a hőn áhított vezetést jelentő találatra, amely az 56. percben esett. Egy jobbról, ráadásul a saját az ellenfél térfelén elvégzett bedobás okozta a Napoli vesztét; Zielinski fennragadt, Politano pedig nem biztosított kellően a lengyel posztján, ennek következtében Henrih Mhitarjan lebirkózta Anguissát, ezután Federico Dimarco irányába rajzolt egy remekbeszabott átadást a védelem mögé.
A másodvirágzását élő Dzeko befejelte a beadást, egy okos testcsellel rázta le őrzőjét: úgy tett, mintha a rövidet támadná, erre az utolsó pillanatban irányt változtatott, faképnél hagyva Amir Rrahmanit. (1-0)
A Napoli viszont nem tud
Kvarackelia nevéhez fűződött a következő veszélyes megmozdulás, bemutatta a szokásos cseleit, végül az oldalhálót találta el. Hiába, az Inter hátsó sora kevés területet engedett neki a találkozó folyamán. Spalletti belenyúlt a mérkőzésbe, Giacomo Raspadori, valamint Hirving Lozano lépett pályára, míg a túloldalon Robin Gosens állt be.
Igaz, az ő csapata vezetett, mégis Gosens volt komolyabb hatással a játék képére, a balszélen egyértelműen lendületet hozott az ellencsapásokba, jól tartotta a labdát, ezzel húzva az időt, egyben tehermentesítette védőtársait. Sőt, a 72. percben eredményes letámadást mutatott be az Nerazzurri az ő oldalán. Ez jól alátámasztja, hogy Inzaghi gárdája nem követte el azt a hibát, hogy magára húzza az ellenfelét.
Raspadori valamelyest felpezsdítette a vendégek akcióit, sokat kérte a labdát, és jobb mutatókkal zárta a rangadót, mint Hirving Lozano, aki szintén 25 percet kapott Spalletti mestertől. Előbbinek tízzel több labdaérintése volt (23), illetve kettővel több keresztlabdát és hosszú indítást vállalt be, támadótársához viszonyítva.
Annyi bizonyos, hogy a milánóiak legjobban Osimhen elöl szívták el a levegőt, Acerbi rendszerint már egészen korán felvette a védőmozgást, felkészülve egy esetleges indításra. A futóversenyt bizonyosan nem nyerte volna meg, így a minél gyorsabb reagálásra törekedett az olasz belső védő. A hajrára érkezett Giovanni Simeone, azzal a feladattal, hogy megossza a három védőt, befejezésül azonban Raspadori villant, ám Onana nagy bravúrral hárított.
Akárcsak a Barcelona elleni BL-meccsen, az Inter Milan megint végrehajtotta a kiszabott meccstervet, ennek okán közelebb kerülve az első helyezett Napolihoz. Habár a Monza elleni döntetlen már nagy valószínűséggel nem szerepelt Inzaghi noteszében…
Olvass további focis cikkeket nálunk!
Kövess minket Instagramon és Facebookon!
Kiemelt kép: Alessandro Sabattini/Getty Images