Elemzés: ha változtatott a Fiorentina, reagált a Ferencváros is
A Fiorentina elleni hazai 1-1-es döntetlen Konferencia Liga-továbbjutást ért a Ferencvárosnak, egyben pedig azt is jelentette, hogy az olasz sztárcsapat oda-vissza nem tudta legyőzni a zöld-fehéreket. Elemzés a „visszavágóról”, amelyen 90 percig semlegesítette a Fiorentinát a magyar bajnok.
Lehetne mondani, hogy a Fiorentina a biztos továbbjutás tudatában nem erőltette meg magát Budapesten, de egyrészt a csoportelsőség szempontjából nem volt tétnélküli ez a meccs a Violáknak, másrészt az FTC egyszerűen minden tekintetben semlegesítette ellenfelét. A Dejan Sztankovics és a stábja által kialakított rendszer egy gólon tartotta az ellenfelet.
Lemásolta egymást a két csapat
A Fiorentina rögtön magas letámadással indította a találkozót, amivel láthatóan nem tudott mit kezdeni a Ferencváros. Labdabirtoklásnál 4-4-2-ben kezdett a magyar bajnoki címvédő, míg a vendégek a 4-2-4-es formációnak hála emberkövető letámadást tudtak alkalmazni, ezzel többször hibára kényszerítve a ferencvárosi védelmet a labdakihozataloknál.
Erre úgy reagált a Fradi, hogy a mérkőzés elején Anderson Esiti, később pedig Mohammed Abu Fani lépett vissza a középpályájáról harmadik belső védőnek, amivel máris létszámfölényben alakult ki hátul a Fiorentina két támadójával szemben. Ezzel a változtatással könnyebben játszhatták meg a szélsővédőket a fővárosiak, amely nem egyszer meg is történt. Csakhogy nem használták ki eléggé a nyomás alatt szintén labdabiztos Abu Fani jelenlétét a védelemben, így hatékony maradt a Fiorentina letámadása a mérkőzés későbbi szakaszaiban.
holott Abu Fani felé is forgathatta volna a játékot (szaggatott nyíl) (fotó: M4 Sport)
Ami pedig a Ferencváros csatárainak, Varga Barnabásnak és Katona Bálintnak a helyezkedését illeti, labdafelhozatalnál többször visszaléptek mindketten a középpályájára, magukkal hozva a védőiket, ennélfogva hatalmas üres terület szabadult föl a FIorentina védői mögött. Abu Fani bevonása helyett inkább ívelésekkel igyekezett kiszabadulni a Violák nyomása alól a Fradi, ezek azonban főként nem a hátvédsor mögé az üres területbe, hanem erőtlenül a középpályájára érkeztek.
Az alábbi szituációban például Abu Fani visszasorolt a védelembe, a bal oldalon pedig ott volt még Eldar Csivics (a képen nem látszik, de fehér karikával jelöltük), így hiába támadott le a Fiorentina négy csatárral, a Fradi öt a négyben létszámfölényben volt ebben a játékhelyzetben. Ibrahima Cissé viszont nem irányba vette át a labdát, végül ezúttal is a Fiorentináé lett a játékszer egy felívelést követően.
Az első félidőben nem változtattak felállást Dibusz Dénesék, mikor átmentek támadásból védekezésbe, maradt a 4-4-2. Igaz, ezt szigoróbban nézve tekinthetjük 4-3-3-nak is. Noha az első 45 percben érvényesült a papírforma, és nem tudott mit kezdeni ellenfele feltolt védekezésével, labda nélkül remekelt az FTC.
Abu Faninak a középmagas védekezésben ugyancsak fontos szerepe volt, hiszen folyamatosan követte a labdáért visszamozgó Maxime Lópezt. A firenzeiekhez hasonlóan emberfogást alkalmaztak a zöld-fehérek, jó ütemben nyomás alá helyezve az éppen labdás játékost.
Ennek eredményeképp a Fiorentina hosszú labdákkal kényszerült játszani, összesen 86-szor próbálkoztak ilyen átadással, ennyi ívelése egyszer sem volt az elmúlt hat meccsen. Ennek tetejébe a játék 49%-ban a pálya középső harmadában zajlott ezen a találkozón, ami azt jelentette, hogy ritkán jutottak a kapu közelébe Vincenzo Italiano fiai. Ezek az adatok egyértelműen a Fradi védekezését dicsérik.
A vendég íveléseknél jól jött Antonín Barák fejjátéka, aki a támadásépítésben szintén aktívan kivette a részét, hiszen előszeretettel lépett vissza a csatársorból. 54 labdaérintésével az ő játéka hordozta magában a legnagyobb veszélyt, igaz, a cseh támadó csak egyetlen kósza lövésig jutott el.
Lássuk a Fiorentina labdás játékát, amely 2-4-4-ben építkezett. Amint náluk volt a labda, a vendégek szélsővédői behúzódtak a középpályájára, magukkal hozva Marquinhost és Kristoffer Zahcariassent. Ez elősegítette, hogy a két szélsőnek, Jonathan Ikonénak és Josip Brekalónak nagyobb terület álljon rendelkezésére (lilával jelölve a két szélen).
Emellett Zachariassen és Marquinhos beljebb csalogatásával a Fiorentina négy támadója egy az egy elleni párharcokat tudott kialakítani a négy hazai hátvéddel szemben.
Összességében viszont kioltotta egymást a két későbbi továbbjutó, a rengeteg kikényszerített labdavesztés miatt kiegyenlített és átmenetekben gazdag első félidőt láthattunk.
Jól reagált a Ferencváros
Remekül kezdte a második félidőt az FTC, amely egy ellenfél térfelén végrehajtott visszatámadás után nemcsak a labdát, hanem a vezetést is megszerezte. 1-0.
Bár jól működött, Zachariassenék a vezetés hatására változtattak labda nélküli játékukon, és a magas védekezés a Fiorentinának sem ízlett. Ellenfeléhez hasonlóan, a Fradi szintén 4-2-4-ben helyezte nyomás alá a négy hátsó játékost – ettől függetlenül a korábban megfigyelhető emberpárok megmaradtak. Kulcsfontosságúnak bizonyult, hogy – ha lehetősége nyílt rá – a magas letámadást még egy órányi játékot követően ugyancsak alkalmazta az FTC, ennélfogva nem húzta magára a Ekl-ezüstérmest.
A félidő közepére Vincenzo Italiano mester érezte, hogy reagálnia kell; egyre frusztráltabbak lettek a vendégek, többet reklamáltak, a Fradi a folyamatos taktikai szabálytalanságoktól sem riadt vissza. Tökéletesen összefoglalta a firenzeiek lelkiállapotot López dühöngése, ami azután tört ki belőle, hogy nem játszották meg a társak.
A 63. percben beállt Christian Kouamé és M’bala Nzola, utóbbi csatárként egy középpályást váltott, ami azt jelentette, hogy öt támadóval rohamoztak a hajrára a Violák. Noha továbbra is technikai hibáktól hemzsegtek a támadásaik, a 73. minutumban Luca Raniei révén – érdemtelenül ugyan, de – egy szögletből egyenlítettek. 1-1. Mindenesetre a vezetés óta a Fradiban jobban benne volt az újabb találat, elég csak Katona Bálint nagy helyzetére gondolni.
A már említett felállásváltoztatást tökéletesen lekövették a Ferencváros-játékosok, az öt csatár láttán öt hátvédre módosult a védőlánc. Mindez vagy Zachariassentől, vagy Marquinhostól nagy fegyelmezettséget kívánt, nekik kellett kiegyenlíteni a létszámot attól függően, hogy a firenzeiek bal- vagy jobbhátvédje lépett fel ötödiknek.
Ez volt a szinte hiba nélkül működő taktika utolsó eleme ezen az összecsapáson – nem csoda, hogy a hajrában sem adódott gólszerzési lehetőség a vendégek előtt. Sztankovics mágnestábláját magunk előtt láthattuk a pályán.
Szerző: Bózsik Tamás Pál – főszerkesztő
Olvass további focis cikkeket nálunk!
Kövess minket Instagramon!
Forrás: SofaScore
Kiemelt kép: Szirtesi László/Getty