Előszezon: Sampaoli eszméivel beindul az Olympique Marseille?
Immáron harmadik éve, hogy hagyományos szezonkezdő rovatunkban bemutatunk olyan gárdákat, amelyekre érdemes lehet odafigyelni az adott évadban. Ezúttal az Omypique Marseille-lel kezdünk. Jorge Sampaoli csapatától egyelőre erős túlzás lenne remélni, hogy akár megismételheti a Lille tavalyi mestermunkáját a Ligue 1-ben, de ahogyan Sampaoli is fogalmazott a hétvégén: a Marseille kezdi elsajátítani az argentin mester által képviselt filozófiát.
Taktikai mágnestábla
Az Olympique Marseille-nek mindig is határozott elképzelései voltak arról, hogy milyen futballt is szeretne játszani. Elég csak a veretes névsorra tekinteni, hogy kik ültek az OM kispadján. Kezdve Deschampp-pal, akivel a klub 2010-ben bajnokságot nyert, Marcelo Bielsa, Rudi García, André Villas-Boas is helyet foglalt Sampaoli előtt a kispadon, mégsem sikerült nagyobb trófeákat gyűjteni.
Samapaoli is stílust hozott a Vélodrome-ba
Holott játékstílusban mindig is volt mit elemezni a Marseille-nél, ez a Samapoli-gárdánál sincs másképp. Egyértelműen az általános meddő mezőnyflényre és a labdatartásra helyezi a hangsúlyt a Marseille; az eddigi idény során 63%-ban birtokolta átlagban a labdát, amely a harmadik legmagasabb arány a Ligue 1-ben. A hosszú, passzív akciók jellemzik tehát a Marseille támadásait. A mérkőzés legelején feltétlenül nem is érdeke az OM-nek, hogy veszélyesen, proaktívan előrefelé játszon, sokkal inkább próbál kivárásra, és az ellenfél hibáira játszani, várni.
A támadásoknál alkalmazott formáció leginkább egy 3-4-3-ra, egyúttal pedig egy fordított karácsonyfa-alakzatra hasonlít. A labdakihozatalt segítik az enyhén kihúzódó védekező középpályás(ok), – például Boubacar Kamarától sokszor látni ezt -, az oldalvonalra húzódó szélsők pedig további lehetőségeket és „szinteket” biztosítanak.
Samapaoli mester emellett igyekszik több módon területet nyerni. Először is a marseille-i játékosokat rengeteg helycsere és szabadság jellemzi (Guendouzi, Gerson és Payet esetében figyelhető meg legjobban); így történhet meg, hogy Payet-et nem egyszer látni a hatos pozíciójában, amint visszajön labdát kérni. Illetőleg a két, támadásokért jobban felelő belső középpályás, Guendouzi vagy Gerson sokat lép fel Payet mellé összekötőnek, olykor a veterán játékos helyére. Ezt a francáitól a Bordeaux, míg a braziltól a Saint-Etienne ellen láthattuk. Tökéletesen megtestesítik az OM klasszikus ék nélküli rendszerét, és a Marseille-spílerek helycseréléseit a játéktéren. Cengiz Ünder és Konrad de la Fuente ezáltal könnyebben kerül létszámfölénybe a széleken, utóbbi sebességével képes felrázni a játékot.
Altatnak, és könyörtelenek
Egy másik megemlítésre szoruló elem; a Marseille okosan kijebb is tudja csalogatni az ellenfelét, amikor enged a nyomsából, és a saját térfelének a közepén kezdi el járatni a játékszert. Az ebből indított akciók tulajdonképpen a gólszerzés leggyakoribb módja az OM-nél; ha egy rendezetlen védelemmel szemben találja szembe magát a francia csapat, nincs kegyelem. Mandandáék helyzetkihasználása, a PSG-t nem számítva, messze a legkiemelkedőbb a Ligue 1-mezőnyből, 23%. Kevés igazán nagy lehetőség, de nyolc bajnoki gól négy meccsen.
Amint védekezésről van szó, kirajzolódik a 4-3-3, ahol leginkább Boubacar Kamara – a fenntebb említett jobb szélre helyezkedéséből fakadóan – szokott lenni a jobbhátvéd.
„A játékosok kezdik elsajátítani a filozófiámat”
Azonban még messze van a tökéletestől a Marseille játéka: megannyi könnyelmű labdavesztésből és eladott passzból könnyen lekontrázható Sampaoli együttese, azért is, mivel megesik, hogy hat játékos felhúzódik egyszerre a csatársorba. Egy-egy váratlan bekapott találat pedig a szezonban tapasztaltak alapján könnyen megtöri a Marseille magabiztosságát. Elég csak a Bordeaux elleni fájó döntetlenre gondolni, amikor a türelmes játék kétgólos előnyt hozott a szünetre, ám teljesen szétesett a Marseille a Bordeaux szépítése után. És bizony, amikor nem áll rendelkezésre egy teljes félidő a gól megszerzéséhez, akkor szintén nagy bajban van a kilencszeres bajnok.
Miután a Nice ellen a nagyon halovány teljesítményt nyújtó Payeték meccse szurkolói rendbontás miatt félbeszakadt, jött a Saint-Etienne-nel szemben elért már sokkal meggyőzőbb találkozó. Sampaoli szerint fiai kezdik elsajátítani a futballfilozófiáját, majd hozzátette: „meggyőzően játszottunk, boldoggá tettük az embereket. Akár kikapunk, akár nyerünk, érzem, hogy a gárda jó úton jár.”
Átigazolási ablak: olaszos, fiatalos
Fiatal és ígéretes játékosok sora csatlakozohatott a kilencszeres francia bajnokhoz, méghozzá olaszosan, ugyanis Cengiz Ünder, Pau López, Willem Saliba és Mattéo Guendouzi szintén kölcsönbe érkezett. Gerson (Flamengo), Leonardo Balerdi (Dortmund), Pol Lirola (Fiorentina), Luan Peres (Santos), Pedro Ruiz (RM Castilla) és Konrad de la Fuente (Barcelona) remek áron írt alá.
Előszezon: mi lesz a nagyok ellen?
Ez a szezonrajt egyáltalán nem volt zökkenőmentes, de összességében jónak nevezhető; igaz, Samapaolinak érkezése óta még egy nagy hazai vetélytárs ellen sem kellett kivezényelnie fiait. Márpedig a Nice ellen látszott, hogy egy komolyabb ellenféllel szemben hátrányban nehezen tudnak érdemben alkotni a labdával. Amennyiben a korábbi chile-i szövetségi kapitány valóban sikeresen folytatja az évet a Marseille-nél, akkor még egy darabig látjuk színpadiasan és feszülten járkálni az oldalvonal mellett. A Monaco ellen kiderül, hogy miként működnek Sampaoli elgondolásai élesben.
Annyi viszont biztos, hogy az Olympique nem vádolható meg azzal, hogy nem játszik gondosan megtervezett futballt.
Szerző: Bózsik Tamás – főszerkesztő
Olvass további focis cikkeket nálunk!
Kövess minket Instagramon és Facebookon!
Kiemelt kép: Nicolas Tucat/AFP/Getty Images; Johnny Fidelin/Icon Sport/Getty Images