Feyenoord 3-1 PSV: az eindhoveniek lekontrázása
Különleges rangadókat, kuriózumnak számító meccseket hozunk el Meccsezés rovatunkban, most az Eredivise harmadik legrangosabb párharcáról készültünk átfogó beszámolóval – beleértve a két gárdát is. Most sem egy unalmas 90 perccel lettünk gazdagabbak, a Did Advocaat vezette Feyenoord az elmúlt évek egyik legpompásabban megkomponált védekezését rakta össze. Két teljesen ellentétes stílus feszült egymásnak vasárnap De Kuipben.
Super Zondag
Bár a két nagy őszi rangadóról (Ajax-PSV, Ajax-Feyenoord) lemaradtunk, a harmadikra már beültünk a készülék mögé. A holland örökranglistán, ami a bajnoki címeket számlálja, a 2., illetve a 3. helyezett csapott össze. Mondhatnánk úgy is, hogy a 60-as évek méri össze tudását a 70-es évekkel, ugyanis ezek az időszakok voltak a két klub aranyévei.
Piros-fehér sarok: Feyenoord; égszínkék sarok: PSV
Nagyon nagyot fordult a világ a Feyenoorddal, mióta a 2016-17-es szezonban megnyerték a holland bajnokságot: az akkori csapat nem volt hosszú életű, s mára a nagyobb neveket is nagyítóval kell keresni. Talán Leroy Fer lehet ismerős még a Swansea-ból, no meg persze Steven Berghuis, aki elsőszámú gólfelelős az idén is. Azonban most csakugyan egy sztáredző ül a padon (anno Giovanni van Brockhorst volt itt edző): Did Advocaat, a holland vándormadár. Egyébként a a piros-fehérek pozíciója elég csalóka a tabellán. Egy tipikus második félidős bagázs képe rajzolódik ki, a baj csak a Heerenveen elleni csúnya, 3-0-s zakóval van igazán, amivel összejött 3 vereség egymás után – ezért negyedikek.
Nem megszokott az, ami Eindhovenben zajlik: a világtörténelem során állandóan a saját tehetségeire építő klub, úgy néz ki, vitt egy kis csavart a rendszerbe. Évekig elképzelhetetlen volt, hogy ennyi játékos érkezzen egy átigazolási időszakban, ám a német edzői stábnál most más a helyzet. Az olyan szintű játékosokat, mint Eran Zahavi, Phillip Max vagy Kosztasz Mitroglou eddig zsigerből megoldották akadémistákból. Nem azt akarjuk ezzel hangsúlyozni, hogy rossz játékosok lennének, a lényeg, hogy nem ezt szoktuk meg a piros-fehérektől. Ugyanakkor ebben a formációban sem kaptak ki 12 meccsen át minden sorozatot figyelembe véve.
Jöjjön a derbi!
A molinók százaiban pompázó De Kuip sem rémítette meg a mérkőzés előtt egyértelmű esélyesnek tartott PSV egyletét. Rögtön nagy dominanciával kezdtek, illetve hamar fényderült arra, milyen síkegyszerű (ámbár flottul működő) taktikával rukkolt elő Advocaat. Jelezték szándékukat a vendégek, a rotterdami védőknek – akiket az első percekben alaposan megfirkáltak. Egy PSV-s ollózásnál is felsóhajthattak a hazai fanatikusok. Ám egy ellentétes szálon folyó cselekmény indult el, amelynek a vége egy fenséges találat lett Advocaat fiaitól. A gólpasszt adó jobb bekk ültette be elég csúnyán Mauro Juniort a találatot megelőzően (1-0). 10 perc után kitűnt, hogy a PSV Phillip Maxra és a fönt említett brazilra próbál építeni a bal szélen; de másik oldalon láthattunk veszélyes beindulásokat a csapatkapitánytól úgyszintén.
Ellenben a szélső hátvédek fellépése nemhogy javított volna, hanem rontott a Roger Schmidt vezette alakulat gólszerzési esélyein. Ők ketten teljesen felhúzódtak szó szerint a támadók mellé, ezáltal a labdakihozatal jobban akadozott, nem volt senki középen. A három belső védő magára maradt a labdával. Jóllehet, középen sem látszott sok terület, azonnal felkenődtek volna a rotterdami falra, amelyet Leroy Fer vasököllel irányított. Mauro Junior próbált többször befele mozogva területet csinálni, csakhogy a rutinos holland nem egyszer útját állta.
Pont egy klasszikus labdajáratást törtek meg hazai részről, amikor úgy gondolták, fönn is maradnak. Egy újabb életteli ellencsapás következtében lett gól. Steven Berghuis klasszis 26. percbeli tekerésére még Robin van Persie is mosolyogva reagált a lelátóról – nagy gondban tehát a farmerek. Csak egyszer rúgott kettőt ennél hamarabb jelenlegi ellenfelének a Rotterdam – akkor a 23. minutumban jött föl a kettes az eredményjelzőn
(2-0).
Élettelen középpályás PSV-védekezés: ez is összetevőnek bizonyult a 3-0-hoz. Tyrell Malacia zseniálisan játszotta be a középpálya és a védelem közé a játékszert, innentől pedig minden egy kispályás akcióra hasonlított. Brian Linssen pöckölt a kapuba. Érett a bombameglepetés! (3-0).
Minimalista fal
Mielőtt fordultak a felek, Donyell Malen tartott egy kis bemutatót a középkezdés előtt – kár, hogy a tehetségéből túl sokat nem láttunk 45 perc alatt. Komolyan hatott a PSV-játékosokra a megdöbbentő eredmény, bár próbálkoztak becsülettel, habár folyton azt éreztük, ismétlődik a találkozó. A belső hátvédek továbbra sem tudtak támadást indítani, hiszen nem volt kinek passzolni. Ennek okán belöbbölésekkel igyekeztek a kapu közelébe jutni. Ekkor helyt állt ismét a közhely: egy eindhoveni gól jót tenne a mérkőzésnek. Valami végre aztán összejött, Ibrahim Sangaré stukkolt egy oldalsó pontrúgásból az 56. percben. Jött egy kis dinamika ezzel a játékba (3-1).
Ezzel ugyan följöttek, csakhogy a feltámadás esélytelennek tűnt átütőerő hiányában, illetve a Feyenoord-fal láttán. Nos, ez a fal a minimumot hiba nélkül elvégezte, egyszerűen nem engedett az Advocaat-egylet nagy helyzetet ellenfelének. Sőt a hajrára a sündisznó-állás legextrémebb fokozatát szintén szemügyre vehettük, ha már a legutolsó negyedóra kevesebb eseményt tartalmazott.
Vasárnap De Kuipben legyőzhetetlen védekezést és összhangot mutatott a Feyenoord. Sok csemegét tartalmazott ez a 90 perc, pont annyit, amennyit egy ilyen patinás küzdelem megérdemelt.
Szerző: Bózsik Tamás – főszerkesztő
Olvass további focis cikkeket nálunk!
Kövess minket Instagramon és Facebookon!
Kiemelt kép: Prestige/Soccrates/Getty Images
