Leipzig: csatárkrízis, amin feltehetőleg elment a bajnokság

2020. július 20. A nap, amikor Timo Werner hivatalosan is a Chelsea futballistája lett, 95 találat távozott a Red Bull Arénából. Azóta láthatóan új szelek fújnak a Leipzig egyleténél, a csapat egyértelműen visszaesett mind a befejezések hatékonyságában, mind pedig a helyzetek kialakításában. Egyedül Alexander Sorloth érkezett Hee-chan Hwanggal egyetemben a nyáron, de sem ők, sem Poulsen nem bizonyult egy biztoslábú befejezőnek, aki a Lipcsének mindenképp kellene. De Emil Forsberg hamis kilencesként való játszatása sem vált be maradéktalanul.

Tehát miért változott ekkorát a lipcsei támadójáték, miért rosszabb minden támadó statisztikájuk a tavalyi évhez képest, valamint miért tehetetlenek sokszor felállt védelmekkel szemben?

A lipcsei csatár- és gólkrízisnek jártunk utána.

Leipzig
Poulsen, Forsberg, Sorloth – Werner árnyékában (fotó: Boris Streubel/Bundesliga/Bundesliga Collection/Getty Images; Ahmad Mora/DeFodi Images/Getty Images; Balogh Dávid/Getty Images)

Passzivitás, szenvedős akciók

Nagyot változott a klub az előző idényhez mérve. Mint a Bayern legfőbb kihívója, (talán az új „szerepkör” és az új célok miatt is) jóval mérsékeltebbé lett a gárda. Lehetséges, ez is segített az eddig csakúgy remek védelemnek, a kapott gólok száma, a tapasztalatszerzés és a fejlődés miatt, még a tavalyinál is kevesebb. 2019-20-ban ugyanekkor harmincegy kapott góllal állt a Lipcse a Bundesligában, idén ugyanez a szám huszonhárom. Csakhogy a stílusváltás abban szintén megnyilvánul, hogy kevesebb gólt szerez, kevesebb gólhelyzetet alakít ki, kevesebbszer durrant kapura és rosszabb gólátlagot tudhat magáénak az RB Leipzig ebben a német bajnoki idényben, mint 2019-20-ban a Bundesligában.

Nagelsmann-nak minden meccsre más tervei vannak. Viszont látható, hogy passzívabbá, türelmesebbé, még kockázatmentesebbé változott a Leipzig, ami akkor nem jelent problémát, ha náluk az előny, sőt. De ettől függetlenül az is kijelenthető, hogy negatív hatással van a támadójátékra. Az ellenfél több góllal való kitömése háttérbe szorult, nem mellesleg pedig az egykoron még szórakoztató Lipcse-meccseket felváltották az unalmasabbak.

Tudnak cicázni az ellenféllel, de a góllövés az már mást tészta (fotó: Szirtesi László/Getty Images)

Hat középpályás, nulla szélső, sok szenvedés

A stabilitás és az izgalom nélküli győzelem számos alkalommal a futball fölé kerekedett – vegyük csak a Wolfsburg-, a Leverkusen- és a Frankfurt elleni döntetlenekre gondolni, ahol nagyon értékes pontokat hagyott ott könnyelműen az alakulat. A föntiekből fakadóan a felállt védelmeken rendkívül nehezen találta a fogást a tavalyi Bundesliga-ezüstérmes. Ilyen gondokkal küszködtek az energiaitalosok például a Hoffeinheim elleni első találkozón, a Köln-, az Union Berlin-, illetve az Augsburg-, majd a Hoffeinheim elleni hazai összecsapáson, amikor a túlzott kényelem nyögvenyelős meccseket hozott.

Kitűnt, hogy Forsbergéknek nem elég aktív a széljátéka, mivel egyszerre öt-hat hasonló kaliberű szervező-, irányító középpályás jelenlétében a gyakorlatban senki nem játszik igazi szélső támadót. Igaz, a keretben is csak Justin Kluivertet találjuk szélsőként. Pénteken, amikor a Hoffeinheim látogatott Lipcsébe, még tisztábban látszódott, hogy nem használják ki a széleket. E véleményre jutottak a BT Sport kommentátorai is.

Illetve volt tempója a Leipzig futballjának. A megannyi megtolással, átvétellel, meggondolással végig kísért hátsó labdajáratással egyszerűen képtelen volt sebességet váltani az egylet, még a hajrában is. Kevin Kampl-t nem számolva pedig elég kevesen és ritkán segítettek elkérni a labdát. Kulcspasszokig szenvedve jutottak el, mert az amúgy is sűrű középső területeket csak még inkább leszűkítették kevés elmozdulást, mozgást mutató támadóhármas és a védővonalba beolvadó középpályások, például Forsberg, illetve Haidara. Két klasszikus szélső pedig szélesíteni tudná a támadásokat, egyben lehetne egy biztos játékos, akinek be lehetne játszani a labdát területbe.

De el is szakadhatunk a pénteki meccstől, ugyanis nem egyszer játszotta el Nagelsmann gárdája ugyanezeket. Amíg nem törik meg a jég, és nem szerzik meg az első gólt, addig legjobban a Lucien Favre-féle őszi Dortmundhoz hasonlít a RasenBallSport-ot: nem kezdeményező, körülményes futball, amelybe nem egyszer a Leipzig és a Dortmund aludt bele, nem az ellenfél.

Forsberg, Poulsen, Sorloth (középen); hárman sem tudják pótolni Wernert (fotó: Boris Streubel/Getty Images)

Ha van helyzet, akkor sincs gól

Azt kiveséztük, hogy miért, illetve mitől játszik nehezen előrefelé a Leipzig, ám gólszerzés terén sem szerzett több sikerélményt a klub. Vegyük azt a két alkalmat, amikor a Stuttgartot (0-1) és a Bielefeldet (0-1) győzték le idegenben. Egyik három pont sem nevezhető magabiztosnak, sokkal inkább egy sínylődő küzdelemnek. Ez esetekben azonban többé-kevésbé megvoltak a lipcsei helyzetek, csak a gól kellett volna. A Bielefeld vendégeként különösen nem tudott tenni annak érdekében az egybe olvadó hét középpályás, hogy lezárják a meccset. Így jutunk el a Lipcse legfőbb problémájához. Egy ilyen szintű, nagy magasságokba vágyó klubnál feltétlenül muszáj lett volna megfelelően pótolni Wernert, egy olyan játékosokkal, aki tökéletes befejező, akire rá lehet játszani a labdát, aki helyet csinálna, aki bármikor képes eldönteni egy meccset. Emil Forsberg és Yussuf Poulsen cserélgetésébe néha-néha Alexander Sorloth szintén beleszól, ők hárman a Lipcse első emberei.

Forsberg általában hamis kilencesként szokott lenni ék, mivel sem a fizikuma, sem a sebessége nincs meg hozzá, hogy valódi csatárként futballozzon.

Poulsennek ellenben megvan, sokan azt várták, hogy a dán feladata lesz Werner helyébe lépni, bár az öt bajnoki gól nem acélos. Mindenesetre a lipcsei „legenda” tűnik a legjobb alternatívának, hisz tud azért egy biztos pontot adni elől.

Alexander Sorloth egy újabb más stílust, játékmódot képvisel, ami azonban nem feltétlenül illik bele a Leipzig filozófiájába. A régimódi, erőszakos támadó leginkább a „csodacsere” titulust töltötte be eddig. A meccs végén jól jön, ha a 67%-ban megnyert fejpárbajait gólra tudja váltani. Jóllehet, ő sem a következő nagy gólzsák Lipcsében.

Azt csiripelik a madarak, hogy egy újabb játékos érkezik házon belülről a nyáron: Patson Dakával sok gól költözne Lipcsébe (fotó: Michael Molzar/SEPA.Media/Getty Images)

A téli átigazolási szezon nagy meglepetésre ékszerződtetés nélkül zajlott le lipcsei részről, ami egy végzetes hibának bizonyult: ott mehetett el leginkább ez a bajnoki cím. Nyáron viszont kötelező robbantani!

Hallgasd meg a Heti Kibeszélő podcast legújabb adását nálunk!

Kövess minket Instagramon és Facebookon!

Kiemelt kép: Boris Streubel/Bundesliga/Bundesliga Collection/Getty Images; Ahmad Mora/DeFodi Images/Getty Images; Balogh Dávid/Getty Images

További cikkeink