Mennyire vagyunk befolyásolhatóak mint szurkolók? – 1. rész

Két részes elemzésünkben arra keressük a választ, hogy a közösségi média, a statisztikák, a túlzottan erős véleményt nyilvánító oldalak, podcastek hogyan változtathatják meg az addig alkotott képünket egy csapatról, játékosról – és magáról a komplett játékról néhány pillanat alatt, anélkül, hogy észrevennénk. Így leszünk a számok rabjai, egyúttal elveszítjük a saját álláspontunkat. A zöld „gy” betűk varázsa, a klubok online taktikája, illetve kommentátorok jelentősége sem marad ki. A szurkolók vajon megformálhatóak?

Rosszul használt statisztikák

„Ha gólt rúgsz, akkor mindenki istenít. Azonban, ha ramatyul játszol, akkor minden megváltozik”. Hány futballistától hallottunk, esetleg olvastunk a fentiekhez hasonló kijelentéseket. És ez tényleg így van. Természetesen a sport, de legfőképp a futball eredményorientáltsága igen szembetűnő módon erősebb lett. És ez még rendjén is van, hisz folyamatosan fejlődik a játék, aminek vannak elkerülhetetlen következményei.  A szurkolók is változnak ezzel együtt, ennek hatására – persze miért ne változnának. Mégis valahogy egyre fogynak az olyan valódi szurkolók, akik zuhogó esőben 0-3-nál is próbálnak lelket önteni a csapatukba. Boldogan vesszük tudomásul, ha látunk valakit, aki tényleg rajong egy klubért, nem csak úgy mondja. Fontosabb az, hogy milyen statisztikákat produkál egy játékos, hogy milyen xG (várható gólok száma) mutatót hozott össze a gárda. El kell fogadni, a különböző számadatok mindenütt ott vannak, sőt ez egy bizonyos határig kifejezetten hasznos, ugyanis a számok nyelvén lehet egyedül hitelesen alátámasztott, pontos véleményt alkotni. És ez egy olyan remek újítás – ebből a szemszögből -, amelyet ki kell használni, élni kell vele.

Viszont ezeket túlzottan erőltetve, rosszul alkalmazva már semmi nem marad a játékból, és eljutunk oda, hogy egy fanatikus meg se nézi szeretett(?) egylete meccsét, inkább támaszkodik a statisztikákra, és az alapján szeretne rögtön ítélni.  A kommentálásban, televíziós szakértésben szintúgy megjelent ez a jelenség, ennek köszönhetően egy kellemes összegzés, aláfestés helyett túlerőben lévő statisztikákat hallunk. Például a Spíler TV különböző angol bajnoksággal foglakozó műsorokban előszeretettel foglalkozik azzal, hogy a Burnley milyen kevés gólt szerez akcióból. Ez teljesen jogos, de a szakértők is tisztában vannak vele, hogy a csapat ilyen stílusban játszik, mégis számtalanszor eljátszották már. A vezetőedző, Shean Dyche a régimódi brit futballt képviseli, nem kell nekik sem a labda, se sok gól, hogy helyt álljanak. Ebben az esetben teljesen fölösleges az efféle számadatokat felhozni, és hatalmas negatívumként, kritikaként közvetíteni a klub felé. Jellemző az együttesre, megszokhattuk már tőlük a célfutballt, ezért nem kéne, hogy bárki számára újdonságként hasson. Pláne nem egy csatornánál ott, ahol hétről-hétre látják játszani a Burnleyt. Ahhoz lehetne hasonlítani, mintha felháborodnánk azon, hogy egy csatárnak nincsen védése. Bizonyítja mindez, hogy a számokat akkor használjuk helyesen, ha összekötjük az adott játékoshoz, csapathoz.

Máris elég ennyi, hogy az egyébként szilárd lábakkal megalapozott, igazságos, idők során felépített álláspontunk jócskán meginogjon.

Mintapélda

De, hogy hozzunk egy konkrét esetet is: Bruno Fernandes. A portugál irányítóról Manchesterbe érkezése óta mindenki szuperlatívuszokban beszél – nem csoda, majdhogynem egymaga felrázta a csapatot. Mégis a nyár tájékán érthetetlen módon az Unibet podcastjében hallani lehetett, hogy mennyire túlértékelt futballista. Mindössze pár esetben fordult az ilyesfajta nehezen érthető vélekedés elő, az általános közvélemény másnak bizonyult, (Digi Sport, Sky Sports, Fourfourtwo, Spíler TV stb.).
 A karantén után is gólokkal, gólpasszokkal tért vissza, teljesítménye egyáltalán nem romlott – annyi lehetett a vétke, hogy már nem hatott „újdonságként” a teljesítménye.  59 United-meccsén 55 alkalommal vállalt szerepet egy találatban. Erre mit láthattunk egy januárban közölt képen a Transfermarktól? Fernandes borzasztónak ítélt számait emelték ki nekünk a top six, avagy a legjobb hat ellen. E mögött egy előzményszál bujdosott, mégpedig a portugál sztár nem túl rózsás játéka nem sokkal korábban a Liverpool vendégeként. Bár ez is sántít, hisz a manchesteriek hőtérképén eléggé piroslott a saját térfelük, ismerve a rájuk jellemző visszafogott, defenzív játékstílusukat.…  Azt hiszem, ennél jobb példát a véleményünk megváltoztatására, megváltozására nem is találhatnánk – tankönyvbe illő példa.

„Azt valljuk, amit elénk raknak.”

Ám megfigyeléseink alapján nem lehetne csupán csak a számok nem megfelelő használatára „rávarrni” az egész történetet. Nagyon nagy szerepe van a minden témában töretlen népszerűségnek örvendő közösségi médiának – a foci itt is megjelent. Bárkinek lehet egy saját csoportja, fóruma, blogja, tartalomkészítő oldala, amelynek hála foglalkozhat a labdarúgással. És itt pontosan azon van a hangsúly, hogy bárkinek. Hiszen itt akárki bírálhat edzőt, játékost, csapatot. De több esetben már a tartalom hiánya vagy annak megnövekedése ugyanúgy hathat ránk.
Ha egy jó formában lévő játékos épp meccsről meccsre beköszön, megjelennek a megoldásait egy csokorba gyűjtő válogatások, cikkek, képek arról, amikor épp megzörgeti a hálót. Illetve megjelennek az olyan hírek is, hogy „megint mekkora gólt rúgott”; vagy csak egy sima, ártalmatlan magazinműsort nézünk: ott szintén bevágják, készen tálalják nekünk a kiemelt szép cseleket vagy megoldásokat a játékostól.  Holott lehetséges, hogy az előbb taglalt bizonyos adatok pont az ellenkezőjét mutathatják. Így sem feltétlenül a helyes képet kapjuk, többségégben azt valljuk, amit elénk raknak.

Mi magunk lehet, hogy nem is láttuk a játékost egy percet sem játszani a virágzó időszakban, ettől függetlenül tudatosul bennünk, „na, ez igen, nem rossz játékos”. Azonban mi történik, amikor nem fölfele frissül a piaci értéke, a felkapottsága csökken, és nem lép pályára hétről-hétre a BL-ben? Elfeledjük. Nem csak mi, hanem azok is, akik addig ajnározták, és mi azt szívtuk magunkba. Megeshet, hogy egy sérülésből vagy bárminemű más személyes problémából fakad a visszaesés – attól még nem lett rosszabb játékos. De rögtön jön helyette valaki, akit ismét lehet sztárolni. A TV-ben, a rajongói helyeken, oldalakon, bárhol.

Vége az első résznek.

Szerző: Bózsik Tamás – főszerkesztő

Olvass további focis cikkeket nálunk!

Kövess minket Instagramon és Facebookon!

Kiemelt kép: OSCAR DEL POZO/AFP/Getty Images