Porto 1-1 Benfica: igazi latinos szenvedélyű O Clássico!

Foci Java
Reading Time: 4 minutes

Különleges rangadókat, kuriózumnak számító meccseket hozunk el Meccsezés rovatunkban, most a portugál klasszikusról készültünk átfogó beszámolóval – beleértve a két gárdát is. Mint ahogyan az egy Porto-Benfica találkozóhoz illik, pénteken szintén láthattuk a latinos vér minden oldalát: szemet gyönyörködtető egypasszos játék, illetve folyamatos földön fekvések, balhék, parázs hangulat. Újból egy különleges 90 perccel gazdagodtunk. Hiszen ez az O Clássico!

O Clássico
Van akkora presztízse az O Clássicónak, mint az “El”-nek (fotó: Estela Silva/Lusa)

A Sporting is itt van ám!

Ebbe a fenséges küzdelembe mindössze egy dolog “rondított” bele előzetesen: mégpedig a Sporting. A nem is olyan rég még gyökeres válságban lévő zöld-fehérek vezetik a tabellát, mondjuk a forduló nyitómeccsén ikszeltek a Rio Avéval, így egy esetleges győzelemmel közelebb kerülhetett hozzá a Portó vagy a Benfica.

Kék-fehér sarok: Porto, piros sarok: Benfica

Volt már jobb állapotban a hazai Porto csapata: a BL-csoportkör legutóbbi kiírását szégyenszemre nélkülük kellett megrendezni, ilyenre 2015 óta nem volt példa. Ugyan megnyerték a Primeira Ligát, és bejutottak ezúttal a BL-be, de nem sok esélyt adnak ott a portóiaknak. Talán azért sem, mert nem pótoltak megfelelően. Fábio Silva, Vincent Aboubakar, Danilo Pereira és Alex Telles nélkül vágtak neki az idei pontvadászatnak, ellenben helyettük a Marko Grujic, Malang Sarr, Felipe Anderson trió nem tudott az ősszel sokat mutatni. Mehdi Taremi viszont jól termel, mint új igazolás, 6 góljával majdnem házi gólkirály.

Kijelenthetjük, hogy tavaly nyáron egy régen látott erősségű keret jött létre a Benficánál. Az elmúlt évtizedben egyszer volt papíron erősebb a gárda euró értékben: 2018-19-ben, de Joao Félix és Ruben Días piaci értéke azért más tészta. Nagy nevekkel lett gazdagabb (Nicaloas Otamendi, Jan Vertonghen, Jean-Clear Todibo, Luka Waldschmidt, Éverton) a klub 2020-21-ben. Jóllehet van egy még náluk is fontosabb személy az egylet háza táján: Jorge Jesus, aki igazi edzőlegenda Portugáliában. A rá jellemző intenzív, labdaközpontú foci eddig főként szűkös győzelmekre volt csak elegendő.

O Clássico
“Maximális feszültség” – az Abola másnapi lapszáma (fotó: desporto.spato.pt, A Bola)

Jöjjön a százhetvenharmadik!

Akármilyen előjel ide vagy oda, ahogyan mondani szokás: a derbi az derbi, csak a győzelem számít. Ennek megfelelően egyik játékos sem szorult korrepetálásra abból, hogy milyen meccset is játszik most. Azonnal egymásnak estek a felek, az irtó gyors fordulásoknak hála sokáig nem beszélhettünk semmiféle dominanciáról. Azonban egy dolog szembetűnő volt: mindkét fél előszeretettel operált hosszú labdákkal – főként az elején. A kedves Olvasó a hosszú labdákat értelmezheti laposnak is, magasnak is, mert a műfajon belül mindenféle tarka indítással játszottak. Állandó fonalként kísérte az O Clássico derbit a felszabaduló üres területek szinte azonnali megjátszása, előnnyé faragása.

Majd még mielőtt a kiegyenlítettség kezdett volna eldőlni a Benfica javára, beindultak az események. Egy bedobás után egy villámgyors labdajáratásból vezetést szerzett Alex Grimaldo, gyönyörű Benfica-találat. Csakhogy váratlanul jött a válasz: a Porto egy löbbölésből teremtett helyzetet, amelyből Moussa Marega csöngetett be. Innentől pedig Pizzi vezetésével nagy labdajáratásokból (de sokszor anélkül) a villámgyors felfejlődések folytatódtak piros mezben. Az ilyenkor fölvett 3-4-3 elősegítette azt, hogy úgy adogassanak egy érintőből a támadóharmadban, mint fénykorában a Barcelona.
A 2004-es BL-győztes azért nem lett lemosva, a klasszik 4-4-2-ben a középső sor nagyon szorosan helyezkedett a védelemhez, megnehezítve ezzel a vendég örömfocit. Kár, hogy kapkodtak, amikor akciókra nyílt esély; Moussa Marega nem tudta abszolválni fizikális előnyét, pedig lett volna mit. Otamendi, illetve Vertonghen keménnyé tette az ő és Luis Díaz életét: szemrevaló, külön meccseket vívtak a meccsen belül.

Pepe hozta a formáját (fotó: A Bola)

Pörgős portugál kommentálás

Érdekes, hiszen a fent leírtak sehogy se férne bele, az a tény, hogy állandóan volt valaki a földön. Egyszerre zajlott a játék, és pörgött a meccs, holott sokat állt az összecsapás, tudniillik feszült odalépéseket követték az indokolatlanabb rúgások, a határozott védőket pedig a balhés játékosok váltották. Mindez nem változott a fordulást követően sem, erős meccs, sok párharc. Magunkba szívhattuk az O Clássico sava-borsát. Pepe-Pizzi balhé is adott a hangulatnak, de a kispadok csakugyan beleadtak a közösbe. A pörgős portugál kommentátorok egészítették ki a hangulatot.

Kié lesz a labda? (fotó: LUSA)

Talán portói részről a legjobb egyéni teljesítményt Sergio Oliveira szolgáltatta, ezt onnan is tudhatjuk, hogy a portugál kapta talán a legtöbbet a lábára. Már csak egy dolog volt, ami hiányzott: piros lap. Nos Mehdi Taremi utolsó vágyunkról is gondoskodott. Meglepetésre pont innentől stagnált a rangadó: Jesus spílerei képtelenek voltak betalálni, amíg hazai részről 10 emberrel az eddiginél is csábítóbban hangzott az 1 pont. Mivelhogy az meg is lett az 1-1-es végeredménnyel, nem maradt más kérdés, mint hogy Éverton és Waldschmidt miért nem kapott több időt? Ők fel tudták volna rázni az összecsapást.

Mindenesetre ez legyen a legnagyobb gond: ismét megtapasztalhattunk valami mást, egy nem topligás, nem mindennapi derbit. Ez volt az O Clássico!

Szerző: Bózsik Tamás – főszerkesztő

Olvass további focis cikkeket nálunk!

Kövess minket Instagramon és Facebookon!

Kiemelt kép: Estela Silva/LUSA

Next Post

Szalai Ádám: válogatottban alapember, Mainzban fölös teher

Reading Time: 4 minutes Szalai Ádám egy igen kétarcú évet tudhat maga mögött. Míg a nemzeti csapattal sikert sikerre halmozott, addig klubcsapatában, a […]