Kaiser: a legjobb futballista volt, aki soha nem játszott
Kaiser a leghíresebb olyan kókler, (khmm, futballista), aki tulajdonképpen egyáltalán nem lépett pályára (szám szerint harmincszor, ezalatt nulla gólt szerzett „csatárként”), de magáért a játékért sem volt oda, sőt a labdával kifejezetten rosszul bánt. Mindösszesen Kaiser a futballsztárok életét akarta élni, a nagy népszerűséget, a nőket, a partikat szerette volna élvezni, ami egy játékos-pályafutással jár.
Ez Kaiser elképesztő története.
A brazilok szeretik a focit. A foci szereti a brazilokat. Brazíliában elképesztő hagyománya van a sportnak, nem kell mondani, egyértelmű nemzeti sportnak számít. Gyerekként is mindenkinek az az álma, hogy profi futballista legyen, akár a favellákban, akár a parton rúgja a labdát. Ugyanezt szerette volna elérni Carlos Kaiser, vagyis becsületes nevén Carlos Henrique Raposo, csak épp nem a játék a szeretete miatt…
Anti-futballista
„Ez egy anti-futballista története” – nevet Kaiser.
„Kaiser a labdarúgás legikonikusabb alakjai közé tartozik” – vallja Ricardo Rocha, egykori világbajnok brazil hátvéd.
Tipikus fubtallsztár adottságai voltak: népszerű volt, menőn nézett ki, menőn öltözködött és a legendás napszemüvege csak fokozta ezt a hatást. Személyiségének hála mindig népszerű volt, könnyen beilleszkedett. Tehát majdnem minden adottsággal rendelkezett, ami egy sikeres pályafutáshoz kell. Egyet kivéve. Ez pedig maga a labda és az azzal való bánásmód volt. Számos klubnál játszott, de a labdát nem érintette. Egyszerűen nem volt semmiféle tehetsége a játékhoz. „Együtt edzett az első csapattal, de sose láttuk, hogy a labdával gyakorolt volna” – meséli a Fluminense akkori erőnléti edzője, Marcia Meira.
Kaiser remek erőnléttel rendelkezett, amely megkönnyítette, hogy a klubok közelébe kerüljön. „De ez nem elég, technikásnak is kell lenni” – magyarázza Kaiser. Amikor focizni kellett, megállt a tudomány. Ha a labda a bal oldalon volt, akkor Kaiser átment a jobb oldalra, ha pedig a jobb oldalon volt a labda, akkor átment balra. „Sosem akart játszani – így Janior Negao, egykori brazil válogatott standlabdarúgó. – Az ő esete olyan mintha, egy orvos félne a vértől.”
Mégis sok bennfentes, híres barátra tett szert, klubvezetőkkel ápolt jó viszonyt, így valahogyan mindig sikerült eladnia, bedumálnia magát valahová. Utóbbira remek példa, Castor de Andrade, aki a Bangu klubtulajdonosa volt. Megesett, hogy Kaiser a becserélése előtt összeverekedett a szurkolókkal, hogy ne kelljen pályára lépnie. De annyira oda volt érte Castro, hogy plusz három hónap szerződéssel lepte meg Kaisert.
Azonban az jóval gyakoribbnak számított, hogy sérülést színlelve úszta meg, hogy pályára kelljen lépnie, egyben azt is, hogy kiderüljön: nem tud focizni. Néhány hónapot „lábadozott”, majd megint megsérült. A Bangunál több hónapnyi sérülés után a klub már egy papot is hívott, aki fekete mágiával próbálta őt meggyógyítani. „Nincs semmi bajom, vidd el a pénzed, ne fáradj!” – mondta neki Kaiser. Ugyanakkor más trükköt is alkalmazott: egy ifistát, aki éppen őt fogta az edzésen, megkérdezte, hogy mennyit keres, aztán a következőt mondta. „Ha lesérítessz, cserébe kétszer annyit fizetek.”
Mindenhol is megfordult
„Három hónapot játszott itt, négyet ott, majd ötöt pedig amott” – mondja Paulo Angioni. – Így előfordult, hogy ugyanebben az évben három-négy klubnál is megfordult.” Brazíliában „játszott” a Flamengóban, a Botafogóban, a Fluminensében és a Vasco da Magában, de kisebb egyleteknél is rontotta a levegőt, a Bangu AC-ben két, míg az América FC-ben két turnusban boldogította edzőjét.
De megfordult ám külföldön is, Japánban, Algériában, Amerikában, Szaúd-Arábiában, sőt az Independienténél, illetve a PSG-nél szintúgy. De talán mind közül az Gazélec Ajaccióban volt a hatása, ahol a szurkolók éltették, a klubnál pedig egy pont után már azt mondták: nem teljesít a pályán, viszont fontos a csapatnak, úgyhogy megtartjuk.
Partik, nők, Gaúcho
Nem maradt más hátra, mint a sok trükkös hazugság gyümölcsét élvezni: partikat és a nőket. De itt sem volt rest hazudni. Nagyon hasonlított Renato Gauchóra, nem véletlenül, a brazil legenda volt a nagy példaképe, úgy vágatta a haját is. Történt ugyanis, hogy egy buliba úgy jutott be, hogy azt állította, ő Renato Gaúcho. Ez eddig működött is, a gubanc akkor jött az igazi Gaúcho szeretett volna belépni a klubba, de nem mehetett, mondván, már benn van.
Ha még ez nem lenne elég, Kaiser bujt már ágyba hölggyel, hogy szintén a brazil sztárnak adta ki magát. „Bajba is kerültem otthon, mert az terjengett, hogy Gaúcho itt és ott ivott, ezekkel a nőkkel volt” – viccelődik Gaúcho.
Hát igen, Kaiser aztán tudott élni!
Kaiser története igen megosztó Brazíliában, vannak, akik nemzeti hősként és legendaként, mások pedig szélhámos csalónak tekintik. Egyébként előbbibe tartozik Gaúcho is. Lehet őt szeretni és utálni, de egy dolog biztos: fergeteges egy történet az övé.
2010-ben kezdte el történetét megosztani a világgal, az utóbbi időkben személyi edzőként keresi a kenyerét – természetesen csak hölgyekkel dolgozik. Mily meglepő…
Szerző: Bózsik Tamás – főszerkesztő
Olvass további focis cikkeket nálunk!
Kövess minket Instagramon és Facebookon!
Forrás: Kaiser! The Greatest Footballer Never to Play Football – film
