Edzőzsenik: Peter Bosz kimaxolná a Leverkusent

Digiqole Ad

Edzőzsenik sorozatunk folytatásában Peter Bosz mesterrel foglalkozunk, akinek irányításával a Leverkusen potenciáljából végre a pályán is látunk valamit. Az ajaxos El-ezüstöt követte egy félre sikeredett dortmundi kaland, de a gyógyszergyáriakkal szintet lépne. Mind a csapattal, mind a karrierjében. A továbbiakban is impresszív futballal szorongatná a Bayernt Bosz – év végén pedig minimum egy Bundesliga-ezüstöt a kezében.

Peter Bosz
Peter Bosz hozza el a megérdemelt sikereket – ebben bíznak Leverkusenben (fotó: Getty Images/ Lukas Schulze/ DFL)

Ez ám az ajánlólevél!

Aki nincs teljesen rákattanva az Eredivisie eseményeire, az minden bizonnyal először az Európa-ligát nézve kapta föl a fejét a Bosz-éra Ajaxszára. Bosz csinálta a „kötelezőt”, amit az amszterdami idenitás megkövetel játékban. Miközben irigylésre méltóan mindössze a Manchester United előtt hajolt meg egylete (de vitézesen), olyan játékosok útját egyengette, mint Hakim Ziyech, Kasper Dolberg vagy Davinson Sánchez. Jöhetett egy új kihívás: a Borussia Dortmund!

Képrontó kaland

Ám a Dortmund állásajánlatát nem elsősorban az Ajaxszal elért eredményeinek köszönhette, hanem sokkal inkább a mutatott játéknak. Megalkuvást nem tűrő, intenzív letámadással gazdagított igazi foci. Ez kellett Zorcnak és Watzkénak, a klub Bosz filozófiáját igen közelinek találta Kloppéhoz. Minden csodásan indult, Európa egyik legígéretesebb edzőcsillaga első hét Bundesliga meccsén veretlennek bizonyult, nyolc meccsnap után is első helyen tanyázott a BVB. Ekkor viszont kezdtek megjelenni a repedések.

Bár Peter Bosz így is egy igen magas színvonalú kerettel dolgozhatott, az időzítés nem feltétlenül volt szerencsés. Ha összemérjük az akkori Dortmundot a maival, azért látható a különbség. Sem Nuri Sahin, sem Gonzalo Castro, sem Mario Götze nem képviselte egykori szintjét. És ugyan Max Phillip, illetve Andriy Yarmolenko jól kezdett, mégsem sikerigazolásoknak tekintjük őket. Sokan pedig még szó szerint gyerek cipőben jártak ekkor. De visszatérve Sahinékhoz: a kezdeti „mézes hetek” után látszott, hogy a Bosz-éra futásmennyiségét ez, az amszterdaminál jóval korosabb keret nem fogja bírni.

Peter Bosz
Voltak szép elemek, de Dortmundban nem húzta sokáig (fotó: imago/VI Images)

Harmadik bástyánknál egy olyan témával foglalkozunk, ami mindig is érzékenynek számít a sárga-feketéknél. Ez a védelem. A holland tréner hozott rossz döntéseket, túlságosan sokféle hátsó formációval dolgozott. Emellett Nuri Sahin erőltetése sem vált be a hatos pozícióban, miközben Julian Weigl személyében 30 millió eurónyi tehetség ült a padon. És mivel Dortmund, akkor persze sérülések. Újabb tényező nehezítette Peter Bosz munkáját: Bartra és Piszczek mellett elölről Schürrle, Reus és Götze szintúgy pihent kényszerből. Szép lassan a támadásokból ugyancsak kifogyott a varázs.

Egyre mélyebb örvénybe került az egylet, a 4-3-3 nem működött, Aubameyang pedig magára maradt a kapu előtt. Hiába próbált meg váltani Bosz az utolsó meccsekre, volt 3 védő, 4 védő, 1 csatár, 3 csatár – hiába. Nem működött ez projekt. Nagy tapasztalat volt számára mindez; habár a dortmundi kaland egy apró megtorpanást jelentett az ajaxos sikerek után, biztosra vehettük, hogy sokáig részese lesz még az európai top futball vérkeringésének Bosz.

Brandt és Havertz után Leon Bailey, illetve Moussa Diaby az új sztár (fotó: VCG)

Gyógyszergyári reformok

És ez így is lett. A 2018-19-es szezon decemberében fogyott el a türelem Heiko Herrlich-hel szemben a Leverkusenben, Peter Bosz személyében pedig egy teljesen más felfogású edző érkezett a kispadra. Azóta nincs olyan statisztika, melyben ne lenne jobb a mostani csapat, ezek közül a támadásokkal kapcsolatos számok a legbeszédesebbek. No meg az, hogy a holland szakvezető átlagosan 1,96 pontot, míg német társa 1,72 pontot zsebelt be eddig átlagosan meccsenként. Egyszóval nagy reformokat vezetett be hamar Bosz, itt is a szórakoztató és agresszív futball volt a cél. Az edző és a gárda is fiatal, ugyanakkor nagyon sikeréhes – tökéletes kombinációnak ígérkezett.

Az elejétől fogva a – Bosznál klasszikusnak mondható – 4-3-3-as játékrendszer dominált, amiben igen fontos szerepe volt a Brandt-Aránguiz-Havertz középső triónak. Aránguiz segített a hátulról induló kispasszos játékban, míg két német társa alapjaiban határozta meg az akciókat Bosz alatt. Peter Bosz mester tökéletesen megtalálta a helyüket, jól osztották el egymás közt, ki mikor marad hátul vagy indul be előre. Éppen ezért nagy fejtörést okozott Bosznak, miként lehetne a Havertz-Brandt párost helyettesíteni, hisz a nyáron már Havertz is klubot váltott.

Van is minek örülni – 2. helyen telelnek Boszék (fotó: Odd ANDERSEN / AFP / Getty Images

Kihozni a maximumot

Valahogy mindig az volt az érzése az embernek a Leverkusennel kapcsolatban, hogy jóval több van bennük. Látszik minden egyes 90 percen Bosz keze nyoma, jelen pillanatban a Bundesliga 4. legértékesebb kerete az övék. Hátul karizmatikus egyéniségek, eggyel följebb világsztárok (ma már kevésbé), elől nagy tálentumok. De… Nem jött ki a csapatból az a szint, amire egy ilyen keret képes lehet.

2020 őszén 4 döntetlennel kezdett Bosz a német élvonalban, ámbátor tudni lehetett, gólzáporos teljesítmény fogja dominálni majd az évadot továbbra is. Amint Amirinek sikerült ráéreznie új, Havertzet és Brandtot idéző szerepkörére és Lucas Alario, valamint Patrick Schick egyre elkezdték egymást feljebb és feljebb nyomni, a bátor stílusnak meglett a gyümölcse. Ugyancsak Bosz érdemeit lelhetjük abban, hogy a Leverkusen nem megijedve a saját magától, nagycsapatként futballozik. Pompás példa erre a Bielefeld ellen aratott 3 pont, tény, egyáltalán nem brillírozott a Bayer. Mégis hozták azt a bizonyos „annyit”, amennyi kellett. Hányszor láttuk: a Leverkusen ellentmondás nem tűrően berúgja a maga 3 gólját, majd szépen rutinosan lehúzza a meccset.

Illetve jóval rugalmasabb lett Bosz, tud váltani a taktikán és a rendszeren. Legyen szó Havertz hamis kilencesként való bevetéséről, esetleg Aleksandar Dragovic meglepő kitevéséről a jobb szélre a München ellen (leszedte Gnabryt és Daviest is). Vagy arról, amikor hirtelen tudott felpörögni a csapata a Gladbach-meccsen

Ezek után nem lehet kétség, Peter Bosz előbb-utóbb ki fogja maxolni azt, ami fiaiban igazán rejlik. Nincs mese, reméljük nem marad több hiányérzetünk a 2020-21-ben 63 gólt produkáló Leverkusen, valamint Bosz esetében sem.

Szerző: Bózsik Tamás – főszerkesztő

Olvass további focis cikkeket nálunk!

Kövess minket Instagramon és Facebookon!

forrás: bundesliga.com

Kiemelt kép: Getty Images/Lukas Schulze/DFL