Elemzés: az Athletic Bilbao uralta a baszk derbit
Méltóképpen visszavágott az Athletic Bilbao a Real Sociedadnak a szeptemberi 3-0-s vereségért. Bár a statisztikák nem feltétlenül erről árulkodnak, ezúttal nem volt kérdés, hogy ki irányított a baszk derbin. Taktikai elemzés.
Noha a végén felzárkózott egy gólra a Real Sociedad, a kései fellángolás nem változtatott a rangadó összképén, amely még akkor is a bilbaóiak szája íze szerint alakult, ha épp nem birtokolták a labdát. Ernesto Valverde és csapata újabb választ adott arra, hogy miért érdemes komolyan számolni a Bilbaóval a Bajnokok Ligája-helyekért folytatott harcban.
Bár nem jellemzi kifejezetten szurkolói rivalizálás a baszk derbit, a pályán egymásnak estek a csapatok, az első két percben rögtön két szabálytalansággal indult a mérkőzés. Az első 10 percben annak ellenére, hogy nem láthattunk igazán folyamatos játékot, már akadtak fellelhető játékelemek mindkét oldalon.
Az Athletic Bilbao labda nélkül 4-4-2-es felállásban játszott, Oihan Sancet lépett fel csatárnak Gorka Guruzeta mellé. Ezzel két támadóval tudták nyomás alá helyezni a két belső védőt, és a labdást támadó játékos egyben pedig zárta a passzsávot a Real Sociedad védekező középpályása, Martín Zubimendi felé.
Többnyire középmagas védelmi blokkot alkalmazott a Bilbao, ha azonban feljebb tolta a védekezését, akkor egy középpályás fellépett Zubimendire, aki esetlegesen labdát kapva nehogy ráfordulhasson az előtte megnyíló üres területre. A spanyol középpályást ezzel kivette az Athletic a labdakihozatalokból. Összességében remekül működött a magas letámadás, hiszen négyszer is szereltek a támadóharmadban a piros-fehérek.
Mikel Merino és Brais Méndez csatársorba való fellépésével a Real Sociedad a 4-1-5-ös formációt alkalmazta labdabirtoklás esetén. Itt hiába alakított ki létszámfölényt az öt támadó a négyes védőlánccal szemben, nem sikerült kihasználni azt. Zubimendi elszigetelődött a szélsőhátvédek bemozgása vagy az egyik középpályás visszamozgása nélkül – mindkét opció jobban megosztotta volna a Bilbao csatárait -, így maradtak a felívelések. Ezeket azonban könnyedén hatástalanítottak a bilbaói hátvédek, hiszen sem fizikálisan, sem gyorsaságban nincsenek olyan játékosai a kék-fehéreknek, akik élni tudtak volna a hosszú labdákkal.
Ellenben Valverde támadóinak – főként Nico Williamsnek – jobban feküdt az első negyedóra környékén bekövetkező adok-kapok, és az azzal járó sok kontratámadás. A fiatalabbik Williams robbanékonysága, illetve Guruzeta forgatásai és hasznos játéka mind döntő tényezőnek bizonyultak a védekezésből támadásba való átmeneteknél. Sancet szintén a mezőny egyik legjobbja volt, aki labdabirtoklásnál eredeti posztján, a középpályán tűnt fel, amivel kialakult egy 4-2-3-1 labdatartás esetén. Ha kellett egészen mélyre visszalépett labdákért, majd amint megnyílt az üres terület, elsőszándékból kiugratta Williamst vagy Berenguert.
Már önmagában a kapusok passzjátéka illusztrálta, hogy mennyire közvetlen játék zajlott a baszk derbin. A két hálóőr közül ugyanis egyedül a Unai Marrero (Real Sociedad) neve mellé jegyeztek fel rövid passzokat, mindösszesen hatot. Többségében Marrero és a túloldalt Unai Simon sem vállalt kockázatot labdakihozatalkor, mindkét csapat tudatosan már a kirúgásnál a felíveléseket választotta, majd a mezőnyben nagyrészt szintén vertikális átadásokat láthattunk.
Jóllehet a kezdetben nyílt összecsapáson fokozatosan átvette az irányítást a Bilbao – már említett feltolt védekezésének köszönhetően -, és a félidő közepére már 60%-ban birtokolta a labdát. Ez a két tényező pedig a hazaiak javára döntötte a mérleg nyelvét.
A 31. percben hazaiak balhátvédje, Yuri Berchiche futott el a a bal oldali félterületben, azonban az őt követő Mikel Oyarzabal megállt, így kettő az egy elleni játékhelyzetben Williams könnyedén kiugrathatta csapattársát. Innentől könnyű dolga volt az Athleticnek, és ha némi szerencsével is, de a kapuban kötött ki a labda.
Rendszerint a 4-1-4-1-es formációt vette föl középmagas védelmi blokk esetén Imanol Alguacil együttese, amelyben Zubimendi feladatai közé tartozott a félterületekben is sokat játékba avatkozó Sancet felvétele. A hazaiak második találatánál egy bedobás után forgatták át a játékot Guruzetáék, ami után lassan tolódott át a Sociedad, többek közt Sancetről is lemaradt Zubimendi.
A saját nevelésű játékos könnyedén a kapu felé fordulhatott a labdával, amit a védelem mögé továbbított.
A kivételesen keresztbe futó Williams hiába sodródott ki két védővel a nyakán, egy csellel megverte őket, majd az érkező Alex Berenguer megszerezte csapata és saját maga második gólját. Ezzel 2-0 állt az eredményjelzőn a 44. percben. Az Athleticnek sikerült tehát előbb kihasználnia az átmeneteket.
Ugyanakkor nemcsak védekezésben, hanem támadásokban egyaránt jelentős különbség mutatkozott meg a két baszk gárda között. Sokatmondó volt, hogy a BL-nyolcaddöntős legnagyobb helyzete Kieran Tierney nagybedobásából alakult ki a 38. percben, bár Arsen Zakharyan lövése jócskán fölé szállt. 0 kaput találó kísérlettel, illetve 0,14-es xG-vel (várható gól) zárta az első játékrészt a Real Sociedad. Emellett három alkalommal blokkolták a hazai védők a kéke-fehérek lövéseit, ami szintén azt mutatja, hogy kiszorított helyzetekből vették volna be Simón kapuját.
Kézben tartotta a találkozót Valverde csapata
Miután ráfordultak a második 45 percre a csapatok, egyre inkább lemondott a labdáról a Bilbao, amely 4-4-2-ben a félpályánál védekezve várt a kontratámadásokra. Ennek ellenére továbbra is a hazaiak kezében volt az irányítás, hiszen Alguacil fiai ugyanazokkal a problémákkal küszködtek, mint az első félidő során. Zubimendin keresztül nem tudtak támadást építeni a kék-fehérek, a védelem mögé belőtt labdákban nem volt ráció, ennélfogva maradtak a szélek.
A térfélcsere után még látványosabban igyekezett a pálya valamelyik szélén létszámfölényt kialakítani a Sociedad azzal, hogy vagy Merino vagy Brais kitolódott a félterületbe. Hiába válhatott papíron könnyebbé a széleken való összjáték a szélsővédő, a kimozgó középpályás, valamint a szélsőtámadó között, rendszerint időben reagáltak az Athletic középpályásai, ebből kifolyólag ritkán került létszámfölénybe az ősi rivális.
Elmaradt tehát az érdemi reakció a Sociedadtól, noha legalább a statisztikát, valamint az eredményt szépítették Oyarzabalék a baszk derbi hajrájára. Ezúttal azonban mindkettő megtévesztő lehet: Valverde fiainak győzelme nem forgott veszélyben, és nevezhető annyira egyoldalúnak ez az összecsapás, mint a szeptemberi 3-0.
Szerző: Bózsik Tamás Pál – főszerkesztő
Olvass további focis cikkeket nálunk!
Kövess minket Instagramon!
Kiemelt kép: