Louis van Gaal: az Oranje élén három felvonásban – 1. rész
Louis van Gaal a 2022-es világbajnokság után végleg visszavonult, amellyel a világfutball egy korszakos edzőlegendától, a holland labdarúgás pedig örökös megmentőjétől kényszerült elbúcsúzni.
Ennek kapcsán vesszük górcső alá vettük Louis van Gaal három holland szövetségi kapitányként eltöltött időszakát, amely egyúttal betekintést enged a legendás menedzser vezetési stílusába, taktikájába, valamint alapelveibe.
Cikkünk első része.
„A [2014-es] világbajnokságot követően távozom a válogatott éléről, méghozzá azért, mert nem szeretem kölcsönkérni más edzőkollegák játékosait. Azt élvezem, ha a magam ura vagyok, és nap mint nap kint lehetek a játékosaimmal a gyepen.”
Ezek a szavak Louis van Gaal száját hagyták el a brazíliai világesemény előtt. A fenti nyilatkozat ellenére a holland edzőlegenda háromszor is leült az Oranje kispadjára – utoljára 2022-ben.
Louis Van Gaal 50 esztendős korában, tíz évnyi edzősködéssel a háta mögött lett a holland válogatott szövetségi kapitánya, miután 15 trófeát zsebelt be az Ajaxszal, illetve a Barcelonával. Van Gaal már a ’90-es években kinyilvánította, hogy örömmel vállalná el hazája nemzeti tizenegyének irányítását. Ez végül 2000. július 7-én következett be, és Van Gaallal a kormánynál vágott neki az Oranje a vb-selejtezőknek. Az a tény mindenképpen könnyítette a munkáját, hogy a csapatot tíz olyan játékos alkotta, aki az ő kezei alatt virágoztak ki az 1994-95-ben BL-t nyerő Ajaxban.
Hollandia hiába szerzett 20 pontot a selejtezősorozatban – amivel egyébként bármely másik csoportban megszerezte volna legalább a második, ha nem az első helyezést -, 16 év után újfent nem utazott a világbajnokságra. „Van Gaal mindent az ellenőrzése alá akart vonni, miközben csak két-három napokat töltött együtt a kerettel – kritizálta a szövetségi kapitányt Marco Van Basten. – Látnia kellett volna, hogy ennyi idő alatt képtelenség megvalósítani a taktikai elképzeléseit.” Annyiban van igazság Van Basten kiakadásában, hogy egy klubcsapatot teljesen más irányítani, mint egy válogatottat. Marten Meijer, holland futballkommentátor Van Gaalról szóló könyvében arról értekezett, hogy a holland spílerek egyfajta kiengedésre való lehetőségnek tekintették a válogatott szüneteket, Van Gaal ezen szeretett volna változtatni. „Túl sok volt a nagy egó a keretben” – fogalmazta meg tömören a leszereplés okát Kevin Hofland, aki akkortájt ölthette magára először a címeres mezt.
A megosztó személyiségű edző végül egy egyórás sajtótájékoztató keretében mondott le posztjáról – kis túlzással az első olyan megnyilvánulása volt a holland sajtóban, ami pozitív visszhangot váltott ki. Döntésének hátterében viszont nem az eredmények álltak, hanem az, hogy nem egyezett a „sportszakmai elképzelése” a játékosokkal. „Nem hiszem, hogy leszek-e még valaha szövetségi kapitány” – nyilatkozta a BL-győztes szakvezető. Nos, Van Gaal nemcsak, hogy kétszer is visszatért, de tanult az első érában elkövetett hibáiból.
Többszörös identitásvesztés
Ahhoz, hogy megértsük miért volt akkora jelentősége, hogy a 2014-es Oranje szakított a klasszikus holland futballal, egészen az 1970-es évekig kell visszamennünk. Ernst Happel a Feyenoord élén, Rinus Michels pedig az Ajax kispadján alkotta meg a totális futballt, amely azóta azonosult a holland futballkultúrával. E játékfelfogás alapja a magas letámadáson, a labdarúgók folyamatos posztváltásain, a gyors támadójátékon és a csapat együttes mozgásán nyugszik. Mindezt keretbe foglalja a 4-3-3-as felállás, amely mind a holland kluboknál, mind a nemzeti együttesnél többnyire alapvetőnek bizonyult. Bár a totális futball tündöklése az Oranje történetében többször megmutatkozott, a botrányaival és a széthúzásával rendre saját magát verte meg a holland gárda. A tetőpontot a ’96-as Eb és a fehér, illetve a suriname-i játékosok közti feszültség jelentette. Edgar Davids ekkor azt találta mondani, hogy „Guus Hiddink annyira beledugta a fejét a fehér spílerek seggébe, hogy már ki se látott belőle.”
Megannyi leszereplést követően Bert van Marwijk regnálása idején a 2010-es világbajnokságon drasztikus stílusváltáson ment keresztül a válogatott, amely az eredményt helyezte első helyre. Az identitásvesztés felháborította Cruyff-t. „Gyűlölöm, ahogy játszottunk” – dühöngött a totális futball egyik ősatyja. Hiába a vb-ezüstérem, a holland nemzeti együttes számára a 2012-es Eb egy újabb blamával ért fel: csoportutolsóként végeztek Wesley Sneijderék.
Bert van Marwijk azonnali hatállyal felmondott, a KNVB (Holland Labdarúgó Szövetség) pedig megint Van Gaal mellett tette le a voksát.
Nesze neked, holland futball!
Főként az vezetett a rossz csoportkörhöz 2012-ben, hogy a tapasztalt nagy nevek bomlasztották a csapategységet, márpedig Van Gaal híres arról, hogy az egyént mindig a csapat érdekei alá rendeli. Ráadásképpen a holland trénerben is égett a bizonyítási vágy, hogy helyrehozza a félresikerült első éráját. A munkát itt is azzal kezdte, amit a legfontosabbnak tart: hozta magával a saját, jól bevált stábját. „A színfalak mögött a legmegfelelőbb embereknek kell lenniük, hogy kihozhassuk a játékosokból maximumot” – említette egy 2014-es előadásán.
Ezen kívül a kezdetek kezdetén tudtára adta minden játékosnak, hogy még a legnagyobb sztároknak sem kapnak majd automatikusan behívót; Van Gaal mindig is a Rinus Michels-féle szigorú edzői szabályok híve volt. Mindezt jól illusztrálja, hogy Rafael van der Vaart-t, Ibrahim Afellayt, Gregory Van der Wielt, illetve Nigel de Jongot sem válogatta be az első mérkőzésére Belgium ellen, mondván, elhúzódott az átigazolásuk, a felkészülésük rovására. „A 2001-es csapatból korábban tíz játékost is edzettem, így a válogatottnál megbíztam bennük, hiszen a saját játékosaimnak tartottam őket – mesélte az előadásán. – De már három éve nem dolgoztam velük, és nem is hálálták meg a bizalmamat. Ez vezetett oda, hogy más elvek alapján állítsam össze a keretet: ez a kettő volt a fittség és az aktuális forma. A stábommal együtt hetente 50 játékost tartottunk megfigyelés alatt.” Ennek következtében megindult egy fiatalítás a válogatottnál, akiket Van Gaal köztudottan örömmel dobott be a mélyvízbe pályafutása során. Döntéseivel nemcsak a vb-selejtezőkre igyekezett a legmegfelelőbb keret kialakítani, hanem egyúttal már az egetrengető brazíliai páratartalom ugyancsak ott lebegett a szeme előtt. „A játékosok teljesítménye ilyen páratartalom mellett 20%-kal csökken – magyarázta a holland. – Ezért fontos a fizikai állapot.”
Ugyanakkor úgy tűnt, Van Gaal taktikája mehet a levesbe. Mindvégig a klasszikus 4-3-3-mal operált, amelyben kulcsszerepe volt Kevin Strootmannak, aki a szövetségi kapitány szerint „stabilizálni tudta a középpályát”, és az utolsó összecsapás kivételével minden selejtezőn kezdett. 2014 márciusában bebizonyosodott, hogy Strootman bajnokságban elszenvedett sérülése annyira súlyos, hogy kénytelen lesz kihagyni a világbajnokságot. Van Gaal végül pótolhatatlannak tekintette a középpályást, így lemondott a 4-3-3-ról az 5-3-2 javára. Ez a pályán abban nyilvánult meg, hogy Hollandia lemondott a labda birtoklásáról és a szélen vezetett támadásokról. „Tetszik vagy sem, jelenleg az 5-3-2-es formációban van a legnagyobb esélyünk a győzelemre, engem pedig azért neveztek ki a csapat élére, hogy vb-t nyerjünk” – reagált a holland sajtó kritikáira, amely a holland futballtól való eltávolodást látták az új rendszerben.
A holland médiában elterjedt a „mélyföldi catenaccio” gúnykifejezés, a válogatott felállása kapcsán. Annyiban igazuk lett az edzőlegenda kritikusainak, hogy nem az Oranje dominálta a meccseit, de – mint mindig – Van Gaal most is tudta, hogy mit csinál.
Elhallgattatni a kétkedőket
Van Gaal emberi énjét sokat támadják, leginkább a sajtótájékoztatókon mutatott produkciói és a sajtóval ápolt rossz kapcsolata miatt. Jóllehet a taktikai elképzeléseiben nem enged, a játékosokkal való kapcsolatára azonban odafigyel – ebben az egyben különbözik a távolságtartó Michelstől. Ahogyan egész edzői pályafutása alatt, úgy a 2014-es vb-n szintén igyekezett mindent megtenni játékosai lelkiállapotáért. „Meglepődtem, hogy a családtagjaink is beköltözhettek velünk a hotelbe – mesélte Robin van Persie. – Négy órával a Spanyolország elleni meccs előtt még a kisfiammal játszottam a medencénél. Van Gaal kitűnő pszichológus.”
A játékosok mellett az ötvédős játékrendszer is remekül működött a 2010-es vb-döntő visszavágóján, amelyen 5-1-re lemosta Spanyolországot Hollandia. Az egész holland védelem 88 válogatottságot tudott felmutatni a nyitómeccsen, és Van Gaal fiatalítása meghozta a gyümölcsét. Ausztrália ellen már visszaváltott a szünetben Van Gaal a 4-3-3-ra, egyrészt a játék képe miatt, másrészt pedig mert megsérült Bruno Martins Indi. Bejött, és Hollandia továbbjutott. „Egyre csak azt hallom, hogy nem a hagyományainak megfelelően játszatom a csapatot; érdekes, én azt látom, hogy mi vezetjük a világbajnokság góllövőlistáját” – vágott vissza Van Gaal. Nagy intenzitást várt Chilétől az utolsó csoportmeccsen a holland szövetségi kapitány, ám végül szerinte az okosan játszó Hollandia nyert, és a kvartett élén végzett. A hatékonyság és a meggyőző eredmények ellenére a hollandoknak nem tetszettek a kontragólok, valamint az, hogy átlagban 43%-ban birtokolta az Oranje a labdát.
Van Gaal felismerte, hogy a vb-cím érdekében szakítani kell a romantikus totális futball-lal, és egy eredményközpontú játékot mutattak a narancsmezesek. Valami hasonlóval próbálkozott Van Marwijk is 2010-ben. Ruud Gullit díjazta a szemléletváltást, ellentétben Johann Cruyff-fal. Később a Mexikóval megvívott nyolcaddöntőn a holland válogatott ismét hátrányból állt fel, Van Gaalnak pedig megint volt egy húzás a tarsolyában. Meglépte a váratlan Van Persie-Klaas-Jan Huntelaar cserét. A Costa Rica elleni negyeddöntőre tartogatta Tim Kruul becserélését a tizenegyespárbajra. „A trükk bejött” – kommentálta később Van
Gaal. Korábban Kruulnek egész pályafutása alatt két kifogott büntetője volt, de a csere megzavarta az ellenfelet, és Hollandia továbbjutott. Van Gaalnak nem maradt több cserelehetősége az elődöntőben, így nem tudta ugyanazt eljátszani, mint az előző körben. Két holland büntető maradt ki; az Oranje végezetül bronzéremmel távozott Brazíliából.
A cikk eredetileg a Foci Java Magazin első számában jelent meg.
Hamarosan jön cikkünk második része.
Szerző: Bózsik Tamás Pál – főszerkesztő
Olvass további cikkeket a labdarúgás világából nálunk!
Kiemelt kép: Shaun Botterill – FIFA/FIFA/Getty Images
Források: The42, The Athletic, ESPN, The Guardian, UEFA, YouTube/DimitriTholen, Eurosport, GOAL, Who Scored, BR Football, FIFA, Transfermarkt, Tifo, Bérczes Tibor: A Holland Foci c. könyv, Marten Maijer: Louis Van Gaal – A Vastulipán c. könyv
