Minden, ami mez: egy nagyon népszerű világ a focin belül
Január 22-én volt két esztendeje, hogy elindult a Foci Java. Szülinapi témaként ezúttal egy nem mindennapi dolgot szolgálunk fel: mez, minden menyiségben, ami lassan nagyobb körítést kap, mint maga a játék. Bemutatjuk eme különleges ágazatot, így mindent tudni fogsz a különleges kollekciókról, a szponzorokról, illetve arról, hogy hogyan lett globális divattermék egy dressz.
A ’80-as és ’90-es évek nagyon rövid nadrágjai, buggyos mezei már nagyon régen a múlté. A 2010-es évek felé kezdtek a sportszergyártók egyre jobb és jobb mezeket készíteni, bejött a szűk fazon, az izzadtságelvezető technológia. A pillekönnyű mez pedig mára szinte kötelező előírás. És akkor még az Oceankit-ről (óceáni hulladékból készült felső), a 15. számú mezről és a FIFA-s külön kollekcióról nem is volt szó. Ezek egyértelműen mutatják, hogy a szerelések ősidők óta nem csak az „alap” funkciójukat töltik be. Mára elérték, hogy egy globális divattermék legyen bárhol a világon, ezzel reklámozva a klubokat és a szponzorokat egyaránt.
Évről évre fejlődik ez a „brand”, talán a legnagyobb és legsikeresebb ágazat a labdarúgáson belül – persze tisztes távolságból figyelve a sportfogadást…
Márkák
A világ vezető sportszergyártói roppant korán felismerték, hogy a fociban lehet a legnagyobb a lehetőség. Nem is meglepetés, hogy a két óriás, az amerikai sportokban szintén erőteljesen jelenlévő Nike, plusz a FIFA-val a világbajnokságok kapcsán mocskos üzleteket lefolytató Adidas uralja a piacot. A Planeta Fobal kördiagramjaira hivatkozva, az 5 topligában hatalmas fölénnyel vezet a két cégóriás, ami a mezek márkáit illeti. Az Adidas-nak 20, míg a Nike-nak 17 egylettel van szerződése. Egyébként őket követi a Puma (12), holtversenyben a Kappa és a Macron (11). És ha már eljutottunk az olaszokhoz, maradjunk is itt.
Az olasz mezmárkák mindig is jó hírűek voltak, minőségi, stílusos felsők fűződnek az ő nevükhöz. Mindez főként a valamivel gyengébb csapatoknak szokott hívogató lenni, amennyiben nem egy 2015-ös Nike-alapszerelés mellett döntenének. Az meg már csak plusz, hogy az olasz cégek – a többi „kisebb” márkával egyetemben – sokkal szimpatikusabban csináljál az egészet, mint a Nike és az Adidas.
A Macron-t külön ki kell emelni: az 1971-ben alapított cég sosem csinál nagyon kirívó mezeket, de ügyelnek arra, hogy még a legapróbb klubok mezeit is komolyan vegyék. Nemrégiben például az UEFA-val közösen az európai törpeállamoknak csinálnak teljes kollekciókat. Mindegyikben volt valami motívum, ikon, ami köthető volt az adott országhoz. Sok topcsapat irigykedhetne azokra a szerkókra…
Szponzorok
Hatalmas jelentőséggel bírnak, a csapatokat és magát a játékot alapjaiban változtatták meg – főként negatív értelemben -, akárcsak a mezeket. Milyen remek is volt régen, amikor például egy jó kis klasszikus csíkos mezből még láttunk valamit. Az európai szurkolók szörnyedve nézik, hogy klubjaik már a támogatók, szponzorok és a kétes tulajok játékszere lett, ez szintúgy érintett a felsőket. Dél-Amerikában űzik ezt a legkeményebben: ciki, ha nincs minimum 10 no name logó a mezeden. Ahol lehet, ott van – hát, derék, váll, nyak, de nem akarjuk az összes tesrészt felsorolni.
Jó látni viszont, hogy valahol maradt még józan ész. Nem kell egy újabb fogadóiroda, a mez nem játékszer, tisztelni kell a hagyományokat és az identitást. Nagyjából ezen elvek mentén vágott bele Paddy Power a Save Our Shirt kampányba. A Newport County-val, a Huddersfield-del és a Motherwell-lel van szponzori megállapodásuk, de ők „büszkén nem szponzorálják” ezeket a csapatokat, avagy marad a szép, sima mez. Bárcsak több ilyen kezdeményezés lenne.
Teamwear
Nyers fordításban csapatviseletet, csapatruházatot jelent, de mégsem teljesen az. Ma konkrétan az összes tehetősebb, nagyobb sportmárkának vannak különböző sportokra olyan mezei, amelyek egy bizonyos sablon, mintázat szerint készülnek, magyarul több száz csapat játszik egy az egyben ugyanolyanban, csak más színben. Egy álomvilágban talán minden csapat egyedi, személyre szabott pólóban rúgná a bőrt. Csakhogy ez sajnos nem így van. Nagyban függ attól, hogy egy egyesület milyen szerkót kap, hogy épp milyen szerzősdése van a gyártóval. Avagy hol helyezkedik el a mez-piramisban – bizony, ilyen is van!
Nézzük csak a Nike-ot! az „Elit” csoportba tartoznak az amerikai óriás legnagyobb ágyúi – Barcelona, PSG, Leipzig, Liverpool stb. Ők aztán mindig 5-féle csilivili mezben léphetnek pályára. Vannak klubok például, amiknek nincs is igazi szerződése, hanem egy harmadik félen megy keresztül az üzlet. A legalján pedig olyan gárdák, amelyek saját maguk veszik meg és választják ki a szetteket.
Speciális mezek
„Minél több termék, annál több mindent lehet eladni” címen a szurkolói boltokban, a hivatalos üzletekben és a webáruházakban bármit megvehetsz, ami szeretett csapatoddal kapcsolatos. Sok kacat mellett a ruhaneműk száma is korlátlan. A replika mezek (olyan szurkolói mez, ami ugyanúgy hivatalos, csak eggyel olcsóbb változata a pályán látottaknak, és 200-al kevesebb szellőző lyuk van rajta, de még így is van rajta kétszer ennyi) népszerűségükből soha nem fognak veszteni. Egyre elterjedtebbek pre-match shirt-ök (a bemelegítésnél viselt felső). Amelyekből külön van négy a BL-re, a bajnokságra szintén, a karácsony vagy a kínai új év alkalmából pedig szintén egy-egy. A pénz és a szerződések csakugyan nagy szerepet játszanak a PSG Jordan-mezeiben, amelyekkel a Nike Amerikában szeretné népszerűsíteni a labdarúgást.
Vagy ugye újabban az EA Sports szintúgy beszállt a témába, amikor Juve-, United-, Real- és München-mezeket kreálak az Ultimate Team-be. Csak azért, hogy legyen egy negyedik.
Ám az évfordulós speciális dresszeknek tényleg van értelme. Ezekben mindig valami nagyon klasszikusat kapunk, a régi darabok által inspirált mezek örök kedvencek a számunkra.
Forrás: footyheadlines.com, footballfashion.org, news.paddypower.com, planetafobal.com, footy.com
Szerző: Bózsik Tamás – főszerkesztő
Olvass további focis cikkeket nálunk!
Kövess minket Instagramon és Facebookon!