Nemzetek Ligája: A sorozat, ami nélkül nem lennénk ott az Eb-n
Magyar futballrajongóként az Izland elleni play-off döntőt követően egyszerűen lehetetlen a Nemzetek Ligájáról független véleményt alkotni: egy álomszerű végjátéknak hála ismét olyan futball-lázban lehet részünk, ami 2016-ban tombolt végig az országon. Igaz: egy felesleges sorozatnak tűnhet a Nemzetek Ligája; az idei túlhajtott versenynapárban nagy nehézséget jelentenek ezek az erőltetett tétmeccsek; feltehetően a pénz komoly szerepet játszott a sorozat létrehozásában; és még most sem értjük hosszadalmas szabályait.
De enélkül nem lenne Eb a magyar válogatottal. Enélkül nem élnénk át nyáron újra azt az eufóriát.
Avagy mire is jó az a Nemzetek Ligája: hátrányai és előnyei.
Hátrányok
Mondhatni, a barátságos válogatott meccsek helyett indította az UEFA a sorozatot a nemzeti együttesek számára, amellyel szintén ki lehet(ett) jutni az Európa-bajnokságra és a qatari világbajnokságra. Így a tét nélküli felkészülési találkozók nagy részét e kupa keretében játsszák 2018 óta – amit a legtöbb edző a kezdetektől fogva ugyanúgy edzőmeccsként kezel. És, valljuk be, tényleg nincs sok tétje.
Egyik legnagyobb előnyének azt tartották, hogy a nagy válogatottak hasonló súlycsoportú ellenfelekkel küzdhetnek, és folyton kiélezett párharcokat láthatunk. Igen ám, de eddig egy német-francia, vagy egy angol-belga csak vébéken és Eb-ken jött össze. Most pedig ott tartunk, hogy ezek a párharcok szép lassan veszítenek nagyságukból, mindennapossá válnak. Illetve az idei sűrített versenynaptárba begyömöszölni 2-3 Nemzetek Ligája-meccset nem könnyű feladat, ami ráadásul egyértelműen negatívan járul hozzá a színvonalhoz. Mondjuk eddig sem az egeket verdeste, általában semleges játék folyik, csak díszes köntösbe van bújtatva.
Már az érthetetlen, regényhosszúságú szabályaival sikerült elveszteni azon kevés szurkoló izgatottságát az új torna iránt, akiket nem csak a klubfutball érdekel. Hiába minden próbálkozás, leegyszerűsítés, azt nem igazán tudtuk a sorozat debütáló évében, hogy hogyan is lehetne kijutni az Eb-re. Voltak itt divíziók, csoportok, rájátszások, kiesések… Plusz egy átszervezés az idei évadban, aminek keretében sem az A-, sem a B-, sem a C-divízióból nem esett ki senki, ellenben voltak mindenhol feljutók, a C-ligából pedig 3 második helyezett is felléphetett. Ki érti ezt?
Előnyök
Már volt szó a folytonos nemzetközi csúcsmeccsek negatívumairól, most jöjjön a dolog jó oldala. Napjainkban a klubfutballba elképesztő módon ömlik a pénz, jönnek a milliárdos tulajdonosok, sorra épülnek a sztárjátékosok sokaságát felvonultató szuper klubok. No és akkor ott van a Bajnokok Ligája és a négy topliga egyeduralma – övék a rivaldafény. Egy szó, mint száz: a válogatott futball már réges-régen kilométerekkel lemaradt az „általános” foci mögött. Érdekeltségben, nézettségben, presztízsben – majdhogynem mindenben. Persze azért a világbajnokság vagy az Eb akkor is világbajnokság, illetve Eb marad, de a nemzeti tizenegyek küzdelmei egyre inkább háttérbe szorultak a modern játékban.
Ellenben a Nemzetek Ligája hozott egy kis enyhe fordulatot, jelezvén, a válogatottakra sem árt figyelni. Ez a sorozat felpezsdítette a foci ezen oldalát. Fönn azt írtuk, egy francia-német veszít az értékéből, de egyben javít is a helyzeten, ha világsztárok tömkelege játszik egy jót hazájáért, ahelyett, hogy például Anglia kitömje szegény San Marinót egy hatossal… E 3 sorocska pont szemben áll azzal, amit a hátrányoknál írtunk a gigászokról, csakhogy fontos megjegyezni, mindkét érvben van igazság, kizárólag nézőpont kérdése. Ki-ki döntse el, mit gondol.
Az A-divízió összes 90 perce csemege azok számára, akik csak egy kicsit is kitudnak szakadni a Barcelonából és a Real Madridból. Szóval azért nem egy rossz kezdeményezés ez.
Amennyiben átugrunk a ló túloldalára, ott is találni tényeket, amik a Nations League mellett szólnak. Nem csupán a szűk elit, de a többi válogatott megint csak hozzá hasonló európai nemzetekkel mérheti össze erejét. Gondolhatunk most akár Magyarországra vagy akár a törpeállamokra. Vegyük például a san marinói csapatot, amely 2004 óta nem nyert nemzetközi összecsapást. Ámbátor nekik is lehet részük sikerélményekben, és végre pariban lehetnek az ellenféllel. A D-, a C- és a B-liga tagjai egyaránt – képességeikhez mérten – izgalmas, nézhető focit tesznek le az asztalra, ami sokkal jobban vonzza a nézőket.
Őszi tündöklés – Eb-csoportkör és A-divízió az NL-ben
Miután fordítottunk Izlanddal szemben, majd jöhetett az örömfoci, amit – megfogyva bár, de okosan játszva – 4 ponttal könnyedén behúztunk. Ugyan akkora ünneplésre nem adott okot, mint pár a nappal azelőtti teljesítmény, azonban nagy tettnek bizonyult ez is. A Nemzetek Ligájában megmutattuk magunkat, és egy nagyon erős négyesből kerültünk át az elsőrangú divízió – így akár még az Eb-csoportunk is megismétlődhet… Stílszerűen zártuk ezt a futballőszt – talán így is kellett lezárni. Megvertük Walest és Horvátországot, mégsem jutottunk ki, eltolták a pótselejtezőt, úgy volt, Szoboszlai el se jön, Marco Rossi nem lehetett együtt csapattal, mivel elkapta a koronavírust, majd Izland ellen 88 percig hátrányban voltunk… Ám a futballt nézve mindenképp kapott a magyar nép egy víg esztendőt összességében – és ebben jócskán közrejátszott a Nemzetek Ligája.
Szerző: Bózsik Tamás – főszerkesztő
Kiemelt kép: Poerre Albouy/Reuters
Olvass további focis cikkeket nálunk!
Kövess minket Instagramon és Facebookon!