TSC 1-3 Freiburg: egyszerre sima és kiegyenlített csoportmeccs
Csütörtök este magyaros mérkőzést rendeztek az Európa-liga A-csoportjában, ahol a Sós Bencét a kispadra nevező Topolya a Sallai Rolanddal rohamozó Freiburgot fogadta. Miben bizonyult jobbnak a Topolya az Olimpiakosz elleni pontszerzéshez képest és miért nem tudott akcióból veszélyes lenni a Freiburg? Elemzés.
Az UEFA akcióban: szektorlezárások a TSC Arénában
A TSC a közösségi oldalain jelentette be, hogy az UEFA elrendelte a TSC Aréna kapacitásának 420 hellyel való csökkentését a Freiburg elleni El-csoportmeccsre. Arról, hogy miért kapta a büntetést a klub, nincsenek információk a sajtóban – a kommenteket elnézve a szurkolók körében sem.
Javultak a vajdaságiak
A Topolya ugyanazzal az 5-3-2-es felállással vágott neki harmadik csoportmeccsének, mint korábban a West Ham vagy az Olimpiakosz ellenfeleként. Már-már szokásosan – az UEFA kiírásával ellentétesen – Nemanja Stojics nem a középpályán szerepelt, hanem visszahúzódott a védelem tengelyébe. Zarko Lazetics fiai támadásban nem alkalmaztak más formációt. Ami a Freiburgot illeti, 3-4-3-ban állt fel labdával az együttes, ez saját térfélen való védekezéskor a szélsőközéppályás Ritsu Doan visszalépésével 4-3-3-ra módosult.
Jó iramban kezdődött a mérkőzés, mindkét csapat letámadott, a csatárok védekezése kellően agresszív volt az első percekben. A Freiburg három támadója (köztük Sallai) a TSC három középhátvédjére helyezett nyomást, mindegyikük jókor támadta az emberét, akárcsak Noah Weisshaupt és Doan az ellenfél két szárnyvédőjét. Nemanja Petrovics és Milos Cvetkovics pedig teljesen elszigetelve segítség nélkül maradt a széleken, mert nem volt előttük megjátszható társ, így nem tudtak létszámfölényt kialakítani a széleken.
Tanácstalannak tűntek Stojicsék a németek letámadásával szemben, az első 10. percben nem egyszer kényszerítették ki a vajdaságiak labdavesztését a vendégek. A kilencedik percben egy az ellenfél térfelén szerzett labdát épp Sallai tűzött kapura.
Kispasszokkal nem sikerült kihoznia a labdát az észak-bácskai csapatnak, amely azonban váltott az ellenfél védelme mögé beívelt labdákra, és rögtön gólt szerzett. Hiába tolta fel a védekezését a Freiburg, nem helyezték nyomás alá az Oroszlánok védőjét, akinek ezáltal hat másodperce volt kitervelnie a felívelést. Sasa Jovanovics tette be a szélről a fellőtt labdát, Petrovics pedig tökéletesen érkezett középen. 1-0.
A továbbiakban is küszködtek a vendég védők a fellőtt labdák elhárításával, amelyekből egyre többször jutott el lövőhelyzetig a Topolya. Nem sokkal a vezetés megszerzése után Maximilian Philipp megint későn lépett ki a védőre; Stojicsnak három másodperc állt rendelkezésére, hogy előkészítse az újabb ívelést. Nemcsak a TSC váltott jól, hanem a Freiburg is hozzájárult a hosszú átadások sikerességéhez. Meglepő módon az első negyedórában a TSC szolgált rá jobban a győzelemre.
Christian Streich gárdája hiába szerzett sorra labdát az ellenfél kapujának közelében, egészen a 29. percig kellett várni, hogy újabb vendég lehetőség alakuljon ki; Weisshaupt révén ezúttal gyorsan reagált a Freiburg, amely először talált kaput a mérkőzésen. Ebben közrejátszott a freiburgi támadók pontatlansága labdaszerzést követően, illetve a vendégek gyors átmenete támadásból védekezésbe, emellett a TSC nem riadt vissza attól sem, hogy apróbb szabálytalanságokkal tördelje ellenfele játékát. A 29. minutumra már hét szabálytalanság állt a hazaiak neve mellett.
Miután megszerezte a vezetést, visszavett az intenzitásból a Topolya, amely onnantól kezdve az energiatakarékosabb középmagas védekezést alkalmazva futballozott. Ahogyan azt a szintén 5-3-2-ben védekező Intertől látjuk a nemzetközi porondon, a Topolya hármas középpályája sokat tolódott a szélek felé, megakadályozva, hogy a szárnyvédő létszámhátrányba kerüljön.
Márpedig bizonyos periódusokban a TSC ezt a védekezést alkalmazta annyira hatékonyan, mint az Inter
Keresve sem találtunk olyan képsorokat hazai részről, mint az Olimpiakosz ellen, amikor egyszerre akár heten tartózkodtak a támadóharmadban. Ezúttal szervezetten és fegyelmezetten játszott Lazetics gárdája.
Ennek az ellenszere lehetett volna freiburgi részről a játék forgatása, de Doan behúzásai a jobb oldalról már a gyakorlatban is magukban hordozták a veszélyt. A japán szélső ezzel döntéskényszerbe helyezte a Petrovicsot, hogy kövesse-e őt vagy engedje át inkább a középpályásoknak. Ebből kellett volna több a japán játékostól.
Habár változatlanul hatékonyan működött a letámadás, összességében szenvedtek a vendégek a TSC védelmének feltörésével. Megannyi technikai hiba nehezítette Sallaiék támadójátékát. ráadásul a magyar válogatott mellett Philippet is sérülés miatt kellett lecserélnie Streichnak. Ekkor viszont ismét kijött a hazai védelem gyenge pontja: a pontrúgások.
A West Hammel és az Olimpiakosszal szemben egy kivétellel beadásból vagy szögletből kapitulált a TSC; a 39. percben a fekete-erdeiek szintén pontrúgásból köszöntek be, de les miatt nem adták meg az egyenlítő találatot. Jóllehet újabb jel árulkodott arról, hogy a Topolyának komoly nehézséget okoz a beadások levédekezése.
Mégis az első 45 perc után a TSC vezetett, egyáltalán nem érdemtelenül.
Fokozódó vendég veszély – rögzített helyzetekből
Azzal a szándékkal jöttek ki a vendégek a folytatásra, hogy minél hamarabb lerendezzék ezt az összecsapást. Hölerék fokozták a nyomást a második félidő első tíz percében, igaz, többnyire csak pontrúgások sorozatával tudták kapujuk elé szögezni az Oroszlánokat. Valamelyest viszont javult első félidei önmagához képest a Freiburg.
Még aktívabbá vált a piros mezesek jobbszéle, ebben nagy szerepet játszott Maximilian Eggestein, aki támadásépítésnél a jobb oldali félterületbe mozgott ki, hogy létszámfölényt alakítson ki azon az oldalon. Lucas Höler, Eggestein és Doan sokszor cserélt egymással pozíciót, amivel megosztották az ellenfél védelmének figyelmét.
Rögtön egy szöglet utáni kezezést ítélt meg a játékvezető az 52. percben, a büntetőt Vincezo Grifo értékesítette. Maga a szabálytalanság elkerülhető lett volna, hiszen Sasa Jovanovics annyira Matthias Ginter őrzésével volt elfoglalva, hogy közben nem figyelte a játékszert, amely a kezére pattant. 1-1.
Az 55. minutum újabb vendég gólt hozott, csakhogy ez is lesről született. A topolyai védők annak ellenére veszítettek el újabb fejpárbajt a tizenhatoson belül, hogy hárman voltak három támadóra.
Három percre rá már fordított a Bundesliga tavalyi ötödikje. Grifo bizonyult szemfülesnek, aki a szabadrúgás elvégzése előtt észrevette, hogy Veljko Ilics kapus túlzottan a beadásra számított, aki így csak beütni tudta a lövést. 1-2.
Jobban ügyeltek a fellőtt labdákra Ginterék, mint az első félidőben, a 60. percben mégis ebből adódott komoly egyenlítési lehetőség a vajdaságiak előtt. Ifet Djakovac használta ki a hazai védők bizonytalanságát, de ahelyett, hogy az üresen érkező Jovanovicsot hozta volna ziccerbe, fölé tüzelt.
Vincenzo Grifo aztán a találkozó hajrájában megszerezte csapat és egyben saját maga harmadik találatát.
Ez a gól azon kevés alkalmak közé tartozott, amikor a Freiburg akcióból tudta megbontani ellenfele hátvédsorát.
A kulcs egy közelítő-távolító mozgás volt: Höler (aki Sallai helyére szállt be) visszamozgott, magával hozva az emberét. Az így megnyíló üres területet rögtön támadta Doan, aki kapta is az indítást. Bár jó helyzetből centerezhetett a Freiburg, Cvetkovics elcsúszása jelentősen megkönnyítette Grifo dolgát a befejezésnél. Ebben a szituációban ugyanakkor megmutatkozott a két együttes közötti minőségbeli különbség.
Nem túlzás azt állítani, hogy ez volt az eddigi legjobb nemzetközi fellépése a TSC-nek, habár végül a Freiburg beőrölte az észak-bácskaiakat.
Sós Bence 15 percet kapott. A nyáron a TSC-hez szerződő szélső az egyetlen magyar nemzetiségű játékosa a Topolyának; a több frontos szereplésnek köszönhetően Sósnak egyre több játéklehetőség jut csereként. Mire beszállt már eldőlt a mérkőzés, ám értékes tapasztalattal gazdagodhatott karrierje második El-összecsapásán.
Szerző: Bózsik Tamás Pál – főszerkesztő
Olvass további focis cikkeket nálunk!
Kövess minket Instagramon és Facebookon!
Kiemelt kép: TSC