Wilfried Gnonto: az olaszok felfedezettje a generációváltásról

Legújabb cikkünk, melyben azt is taglaltuk, Wilfried Gnonto szimbóluma az olasz válogatott újjáépítésének, a goal.com-on érhető el.

Gnonto, aki jelenleg a svájci bajnokságban pallérozódik a Zürich színeiben, a németek elleni Nemzetek Ligája-mérkőzésen debütált hazája válogatottjában, és rögtön gólpasszal szállt be.

A 18 esztendős center szerint a generációváltás sikeresen le fog zajlani az olasz nemzeti együttesnél. „Megannyi fiatal labdarúgónk van, akik meg akarják mutatni magukat az Azzuri dresszében is. Vitathatatlan, hogy a nemzeti tizenegynek most megújulásra és sok csiszolatlan gyémántra van szüksége, az ő beilleszkedésükben a veterán spílerek tudnak segíteni tapasztalatukkal – tartotta Gnonto.

Mi sem világít rá jobban arra, hogy egy korszak lezárult az Azzurinál, mint az a tény, hogy Giorgio Chiellini utoljára futott ki a gyepre hazáját képviselve a Finalissimán; összesen 117 alkalommal tette meg mindezt.

Roberto Mancini sok peremembernek, esetleg újoncnak lehetőséget adott a június eleji válogatott összecsapásokon, amelyek a kísérletezés jegyében zajlottak. Ebbe a kategóriába tartozott a hosszú sérülését követően visszatérő Leonardo Spinazzola, Federico Gatti, Federico Dimarco, Davide Frattesi, Giorgio Scalvini, valamint Gnonto is.

Az idei bajnokságban nyolc találatig jutó ék üde színfoltnak bizonyult Barelláék támadógépezetében; mieink ellen jól és veszélyesen mozgott. Nem csoda, hogy később, a németországi vendégjáték alkalmával szintén a kezdőtizenegyben olvashatta nevét, a 78. percben pedig mattolta Manuel Neuert. „Szomorú vagyok a végkifejlet miatt, de egyúttal örök emlék marad az a 90 perc, hiszen megszereztem első válogatottbeli gólomat. Csakugyan felfoghatatlan volt egy gólpasszal debütálni néhány párharccal korábban. – emlékezett vissza Gnonto.

Cutrone és Kean nyomában

Hasonlóan az olasz futball néhány idénnyel ezelőtti csatártehetségeihez – mint például Patrick Cutrone és Moise Kean -, úgy Gnonto is légiósnak állt; holott két szezon erejéig az Inter utánpótlásában ontotta a gólokat. „Csodás pillanatokat éltem át az Internazionale háza táján, otthon éreztem magam – mesélte a támadó. – Ugyanakkor a családommal azon az állásponton voltunk, hogy a külföldre való szerződés jót tenne a pályafutásomnak. Az elején nehéz volt megszoknom Svájcot, mégiscsak egy másik ország és egy új nyelv. Ám ha nem váltok, lehet, soha nem hívnak be a válogatott keretébe.”

Látva remek teljesítményét az NL-ben, felmerül a kérdés, van reális esély a visszatérésre? „Sosem lehet tudni, hogy mit hoz a jövő. Inter-szurkoló vagyok, viszont egyelőre nem ezzel foglalkozom; szeretnék minél többet fejlődni.”

Ha már él-hal az Interért, kedvenc játékosát is megnevezte a Nerazzuriból. „Ő Lautaro Martínez. Jó pár alkalommal abba a szerencsés helyzetbe kerültem, hogy együtt edzhettem az argentinnal.”

Szerző: Bózsik Tamás – főszerkesztő

Olvass további focis cikkeket nálunk!

Kövess minket Instagramon és Facebookon!

Kiemelt kép: Marvin Ibo Guengoer/GES Sportfoto/Getty Images

Forrás: Calcio Napoli 1926, La Gazzetta dello Sport,