Louis van Gaal: az Oranje élén három felvonásban – 2. rész
Louis van Gaal a 2022-es világbajnokság után végleg visszavonult, amellyel a világfutball egy korszakos edzőlegendától, a holland labdarúgás pedig örökös megmentőjétől kényszerült elbúcsúzni.
Ennek kapcsán vesszük górcső alá vettük Louis van Gaal három holland szövetségi kapitányként eltöltött időszakát, amely egyúttal betekintést enged a legendás menedzser vezetési stílusába, taktikájába, valamint alapelveibe.
Cikkünk második része.
Vissza az alapokhoz
2021 nyarán ismét égett az Oranje háza, a hollandok kiestek az Eb-ről a legjobb 16 között, ráadásul nyakukon volt a világbajnokság, amelyet három évvel korábban szégyenszemre kihagytak. A KNVB viszont tudta nagyon jól, hogy egy krízishelyzetben ki a megfelelő ember a feladatra: Louis van Gaal. A holland futballnak vissza kellett szereznie régi presztízsét. Van Gaal ennek érdekében visszanyúlt a 2014-ben már tökéletesre levizsgázó pragmatikus, eredményközpontú taktikához – és természetesen nyolc évvel később is bevált.
A szövetségi kapitány alapelvei sem változtak. Kihagyta Donny van de Beeket, illetve Ryan Gravenberchet, mert nem kaptak elegendő játéklehetőséget, kapusposzton szintén meghúzta a váratlant. Andries Noppert a világbajnokság előtt nulla válogatottsággal rendelkezett, mégis az egyik legmagabiztosabb kapus volt Katarban. A két cserekapus, Justin Bijlow, valamint Remko Pasveer összesen nyolc válogatottságot tudott felmutatni a torna kezdete előtt. Mindez azt eredményezte, hogy a jelentős vb-tapasztalattal Tim Kruul és Jasper Cillessen otthon maradt.
Csoportkör
Szenegál
Hollandia Szenegál ellen kezdte meg a szereplését a vébén, és a hajrában nyert 2-0-ra. Megmaradt az ötvédős rendszer, ugyanakkor Denzel Dumfries felmozgásával a szélső pozíciójába, négy hátvédet láthattunk labdakihozatalnál. Van Gaal mindig igyekezett a játékosai erősségét kihasználni, Dumfriest pedig az Interben is hasonló szerepkörben láthattuk. Kitűnt, hogy az Oranje minél gyorsabban az ellenfél védelme mögé szeretne kerülni, a lehető legkevesebb kockázatott vállalva. Vincent Janssen játékában mutatkozott meg a legnagyobb veszély, azzal, hogy visszalépett a félterületekbe, ennélfogva a széleken három a kettőben indulhatott meg a holland válogatott. Többnyire nagy holland helyzet nélkül, igaz, több Noppert-bravúrral csordogált a mérkőzés, egészen a hajráig, amikor Edouard Mendy hibáiból két gólt szereztek Van Gaal fiai. Hollandia győzelemmel kezdte a csoportküzdelmeket, és ez bizonyult a legfontosabbnak.
Ecuador
A következő összecsapáson már Ecuadorral néztek farkasszemet Frenkie de Jongék. Van Gaal változtatott, és Matthijs de Ligt helyett Jurriën Timbert nevezte a kezdőbe, mivel a formációváltásoknál és Dumfires megindulásainál utóbbi jobbhátvédként is tudott szerepelni. A korai gól alapjaiban meghatározta a játék képét, Cody Gakpo köszönt be megint. Az Oranjétól már az első meccsen ugyancsak látott közepes védelmi blokkot alkalmazták a narancsmezesek – lemondva a labdabirtoklásról -, akik nem fárasztották magukat letámadással, tudva, hosszú még a torna.
Igaz, amint Ecuador gyorsított a játékán, megzavarható volt a holland védelem, ráadásul Dumfries és Daley Blind gyakran későn zártak vissza. Ecuador rászolgált az egyenlítésre. De Jong pedig hiába lépett vissza labdákért, és volt területe az ellenfél mélyebb védekezésnél, hogy meglóduljon, az első formás holland akcióig a 66. percig kellett várni; Gakpo nagy őrizetet kapott. Összességében Depayék örülhettek az iksznek.
Katar
A Hollandia-Katar találkozón ezúttal a Teun Koopmeiners kárára bekerülő Marten de Roon tudta de Jong szerepeköréből szervezni a támadásépítéseket, hiszen utóbbi és Davy Klassen pedig a vonalak között helyezkedett el, így volt területe belépni az Atalanta középpályásnak. Gakpo, valamint Memphis Depay, aki a 2022-es vébén először olvashatta a nevét a kezdőben, közelítő és távolító mozgásokkal próbálták megosztani a katariak három belső védőjét, bár kevés párharcot nyertek. Sokáig csupán hosszú labdákból tudott a kapu közelébe kerülni Hollandia, ám Gakpo megvillant, ahogy tette azt az előző két összecsapáson. Visszamozgásával helyet csinált Klassennek, majd a végén Gakpóra jött ki a játék.
Ezen mérkőzés tanúbizonyságot adott arról, hogy Frenkie de Jong áll a támadások fókuszában – talán túlságosan is sokat keresték a Barcelona játékosát. Mindez megmutatkozott a számokban is: a hollandok Katar ellen a balszélen vezették akcióik 43%-át, köszönhetően de Jong feljebb lépésnek a bal oldali félterületbe. Hollandia csoportelsőként, direkt támadójátékkal, sallangmentesen, blama nélkül lépett tovább az A jelű kvartettből.
Nyolcaddöntő: USA
Az USA válogatottja nagy intenzitással vetette bele magát a nyolcaddöntőbe, ahol az Oranje engedte, hogy ellenfele kezdeményezzen és birtokolja a labdát. Mindhiába, Hollandia szerezte meg a vezetést. Az amerikaiak három támadóval támadták le a három holland belső védőt, amire úgy reagáltak a hollandok, hogy De Jong behúzódott a védelembe, és így már könnyebben megtalálták a fentebb helyezkedő szélsővédőt, Blindet, majd Depay szokásos visszamozgása után egy gyors átmenetből született a gól. Védekezésnél szoros emberfogással követte a három holland középpályást a három amerikait, Gakpo és Depay pedig ügyelt a passzsávok lezárására a szélsőhátvédek felé. Tim Ream és Walker Zimmerman ezáltal tehetetlennek bizonyult, kockázatos felpasszaik pontatlanok voltak, képtelenek voltak szervezni a játékot.
Hollandia egyik ellenfele sem játszott olyan nyíltan, mint az amerikaiak, ebből Gakpo, illetve Depay tudott profitálni az átmenetek révén, ugyanis az amerikai szélsővédők sorozatosan fennragadtak. Noha az első félidő hajrájára beszorultak Nopperték, lélektanilag a lehető legjobbkor jött a holland válasz az amerikai nyomásra. Blind a második hullámban érkezve köszönt be egy beadásból, akár az első találatnál Depay. Az amerikai szépítésre is rögtön reagáltak Van Gaal tanítványai, az öt főssé alakuló holland támadósort nem tudta levédekezni a négy védő, Dumfires beállította a 3-1-es végeredményt.
Negyeddöntő: Argentína
A negyeddöntőben a későbbi végső győztes Argentína várt Van Gaal válogatottjára, amellyel megismétlődött a 2014-es elődöntő és egyúttal az 1978-as finálé. Van Gaal az USA ellen kiválóan beszálló Steven Bergwijn mellett tette le a voksát, Klaassen helyett.
A hollandok részéről a jól bevált formulák (létszámfölény kialakítása a középpályán egy fellépő játékossal vagy egy visszamozgó támadóval) megmaradtak. Előbbire Timbertől és De Jongtól, utóbbira Depaytól láthattunk példát az első játékrészben. A 29. percben utóbbi bemutatta mindezt: Depay a saját térfelére jött vissza, hozta magával az emberét, ugyanezt tette Gakpo, ennélfogva Bergwijn egy az egyben maradt a középhátvéddel az indításnál. A lehetőség végül kárbaveszett, ám tökéletesen illusztrálta, hogy a holland támadók mennyi labda nélküli mozgást végeznek.
Viszont most először Hollandiánál volt többet a labda, amihez hozzájárult, hogy a holland hármas védőlánc két argentin csatárral szemben tartotta a labdát, jelentősebb nyomás nélkül. Az ellenfél 5-3-2-es szervezett középmagas védekezése tehát kifogott az Oranjén; ráadásképp a három középpályás jelenléte azt is jelentette, hogy Gakpóra szokásosnál is több védekezőfeladat hárult.
Bár Van Gaal azt nyilatkozta, megvan a terv Messi hatástalanítására, a 35. percben adott kulcspasszából a semmiből előnybe került Argentína. A szünetben Koopmeiners személyében egy sokoldalúbb középpályás érkezett, mint de Roon, rajta kívül Steven Berghuis szállt be a padról. A szövetségi kapitány szokásához híven remek érzékkel cserélt; Koopmeinersszel többet forgott a holland középpálya, az Atalanta passzmestere hol visszalépett labdáért, ellenben máskor a támadósorban tűnt fel. Felállt védelemmel szemben azonban továbbra sem működtek a – főként pontatlan – felívelések, erre rátett egy lapáttal, hogy csak két-három játékos volt az öt tagú védővonalban a fejpárbajoknál.
A 65. percben újabb váltásra szánta el magát a mester, Luuk de Jongot cserélte be, és felállást váltot az Oranje. Messi büntetőgólja után Wout Weghorst is pályára lépett, a két erőcsatárral és Gakpo, valamint Berghuis szélre húzódásával rögtön nagyobb muníció volt a felívelésekben. Végre volt biztos pont a légipárbajokban – egyszerre kettő is. Már az utolsó tíz percen belül jártunk, amikor Weghorst egy fejessel szépített Berghuis szabadrúgásából; Van Gaal újfent pazarul nyúlt bele a találkozóba. A beadások sorra érkeztek, Argentína pedig túlságosan magára húzta az ellenfelét, mindez pedig megbosszulta magát.
A 90+11. percben Van Gaal zsenialitása még 30 perccel meghosszabbította vb-pályafutását. Weghorst már egy korábbi szabadrúgásnál is konzultált a lövőkkel, akik akkor kapura tűzték, ám másodjára már a lepasszolás mellett döntöttek. Weghorst befordult, az Oranje két kaput eltaláló lövésből kettőt belőtt, és életben tartotta a vb-álmait, a sorozat történelmének legdrámaibb egyenlítésével.
Miután Hollandia kivédekezte a hosszabbítás második félidejét, következhetett a büntetőpárbaj. Az argentin tábor előtt azonban mind Virgil van Dijk, mind Berghuis hibázott; ekkor már Van Gaal sem tudott mit reagálni.
„Van gaalos” leköszönés
Leköszönése, illetve a meccs utáni sajtótájékoztatója nem is lehetett volna „van gaalosabb”. „Nem leszek tovább szövetségi kapitány, csak ezt az időszakot vállaltam el, ez volt az utolsó mérkőzésem” – kezdte az Oranje mestere. – Borzasztóan fájdalmas volt végignézni, ahogyan kiestünk, különösen azért, mert mindent megtettem, hogy megakadályozzam. A ma este után nem tudok szemrehányást tenni magamnak. A húsz találkozóm során egyetlen meccset sem vesztettünk. Nem tudom, hogy ezek közül hányszor diadalmaskodtunk – keressenek rá a Google-on, hogy »Louis Van Gaal holland válogatott«. Nagyon pozitívan tekintek vissza erre a világbajnokságra. Angliával egyetemben csak mi maradtunk veretlennek. Nem mondanám, hogy ma legyőztek minket – csupán tizenegyespárbajban.”
Már a világbajnokság előtt tudvalevő volt, hogy LVG leköszön a torna végeztével, és Ronald Koeman váltja a posztján. Igaz, nyilatkozataiban két külön alkalommal is elmondta, nem fogja a holland nemzeti tizenegyet irányítani, és 2016-21 között visszavonult az edzői karriertől, a mostani távozás véglegesnek tűnik. Annyi bizonyos, hogy Van Gaal nem fogja megmenteni többször hazája válogatottjának becsületét, de ha az Oranjén és a KNVB-n múlna, hamarosan megint narancssárga nyakkendőben láthatnánk a legendás holland trénert, akivel története második legjobb eredményét érte el az Oranje a vébék történetében…
A cikk eredetileg a Foci Java Magazin első számában jelent meg.
Szerző: Bózsik Tamás Pál – főszerkesztő
Olvass további cikkeket a labdarúgás világából nálunk!
Kövess minket Instagramon és Facebookon!
Kiemelt kép: ANP/Getty Images
Forrás: The42, The Athletic, ESPN, The Guardian, UEFA, YouTube/DimitriTholen, Eurosport, GOAL, Who Scored, BR Football, FIFA, Transfermarkt, Tifo, Bérczes Tibor: A Holland Foci c. könyv, Marten Maijer: Louis Van Gaal – A Vastulipán c. könyv