Athletic Bilbao: a baszk játékosfilozófia minden szeglete

Sajnos a futball fejlődésének elmaradhatatlan velejárója az a tény, hogy már az is világszenzáció, ha egy topligás csapat kezdőjében találunk 4-5-6 honi játékost, sőt örülünk, ha egyáltalán találunk. Mára már sokszor a kisebb klubok is ki tudnak küldeni világválogatottat. E klubok akár a költségvetés, az identitás vagy a hagyományok miatt azonban egy a maitól teljesen eltérő gondolkodásmódot képviselnek. Jöjjön az Athletic Bilbao játékospolitikája! Cikksorozatunk első része.

Athletic Bilbao

Talán az egyik legnagyobb és legsikeresebb ilyen gárda, amely egyértelműen az embereknek elsőre eszébe jut a témában. Megmerjük kockáztatni, nincs még egy olyan klub, aminek játékospolitikája saját Wikipédia-oldalt kapott. Baszkföldet különlegessé teszik az erős kulturális nézetek, többek közt a saját a zászló, a saját válogatott és a hagyományok is. Bilbaóban az Athletic minden ember életének a része, ha megkérdezel egy boltost, hogy ki is az a Inigo Martínez meg Inaki Williams, garantáltan tudna regélni róla.

1911-ben jött az ötlet, hogy csak baszk játékosokból álljon a keret, ezzel növelve annak erősségét. Nem csupán 100%-ban Baszkföldön született spílerek vehették fel a piros-fehér csíkos dresszt, sokan azzal „érdemelték ki”, hogy hosszú időn keresztül az akadémián pallérozódtak, tudták, mekkora jelentőséggel bír itt a klub. Mindannyian egy helyről jöttek, ismerik egymást – ez elengedhetetlen a filozófia sikerességéhez. Ezáltal átmentek a bilbaói vizsgán. Mindennek alapja pedig a Lezama, a klub akadémiája, ahonnan az ifisták 80-85%-a sikeresen kerül ki a Bilbaóhoz. Továbbá a több testvérklubbal való együttműködés is lehetővé teszi ezt az egyedülálló, és a mai napig tartó filozófiát. Szerintünk nincs még egy olyan klub az elitben, amely ennyire akadémiaközpontú lenne. Ezen alapszik az 1984-ig elért 8 bajnoki cím, de a közelmúltból elég említeni a Bielsa-féle El-ezüstöt, a BL-csoportkört 2014-ből vagy a Barca elleni szuperkupa-győzelmet januárból.

„Ez a világ legnagyobb klubja, miért akarnak elmenni?”

Az, hogy még az utóbbi évtizedekben sem „csábult el” az Athletic Bilbao más irányba, csodálni való. Akár egy plusz motivációval is felér, látva az elképesztő bevásárló körutakat végrehajtó topcsapatokat: igenis, pénz nélkül is lehet egy stabil La Liga-egyletet összerakni, megtartani.

Ám ez nem csupán egy szép dolog, hanem eredményes is, igaz, ma már lehetetlen fölfenni a versenyt a Real Madriddal és a Barcelonával. Bezzeg egykoron… Első megingathatatlan bástyánk: a két spanyol gigászon kívül egyetlen egy egylet szurkolótábora sem élte át a kiesést a spanyol első ligából. És melyik ez a gárda? Naná, hogy az Athletic! A 60-as, 70-es 80-as években is mind jöttek bőségesen a trófeák, de a 2000-es években csakúgy megannyiszor láthattuk az „Athletic” feliratot az európai kupákban.

Viszont azt sem lehet „kritikaként” felhozni ellenük, hogy jó-jó csapatként stabilak, de nincsenek kiemelkedő sztárjaik. Ezt megcáfolandó, Javi Martínez, Ander Herrera és Fernando Llorente nem kis névként virít az Athletic Bilbao dicsőségfalán, mint egykori piros-fehér játékos. „Amikor Javi Martínez a Bayernbe, Ander Herrera a Unitedba, Fernando Llorente pedig a Juventusba ment, a szurkolók nem értették, hisz nekik az Athletic a legnagyobb klub a világon, miért akarnak elmenni a világ legnagyobb klubjából?” – nyilatkozta Copa 90 Stories-nak Eduardo Fernandez-Abascal, a Dario AS újságírója. A hozzájuk hasonló eladott eladott játékosokból befolyt pénz pedig megy is vissza az akadémiába.

Baszkföldi mesebeliség

Ennél a klubnál minden ikonikus, mindennek van történelme, minden hangulatos. Itt biztosra vehetjük, sohasem fognak megjelenni kőgazdag ázsiai tulajdonosok. Nem fognak hatalmas játékos-importba kezdeni, amíg az akadémiáról jönnek a tehetségek. Nem fogják föladni a több, mint száz éves íratlan baszk törvényt. Nem, mert a szurkolóknak fontosabb ezeknek a megtartása, mint – teszem azt – a La Liga-tagság. Mindenben benne van a tradíció: a San Mamésnak, a baszkok legendás arénájának ennél nagyobb hatása nem is lehetne az itt élőkre. Egyszerűen nem lehet elkerülni, tudniillik, Bilbaó közepén fekszik. Hozzájárul a baszk életérzéshez az angol bányászoknak köszönhető piros-fehér csíkos felső szintén, amely egészen mesebeli.

Azonban ugyanezt a mesebeli szót muszáj használnunk másra (valakire) is: mégpedig Inaki Williamsre. Ugyanis mesebeli az ő története. Ghánai szülőktől származik, akik a rossz körülmények közt telepedtek le Baszkföldön – Inaki már itt látta meg a napvilágot. Ő merőben más utat választott, mint a fönt említett Herreráék. Több elképesztő szezonja volt, simán elmehetett volna karriert csinálni magának, a Dortmund kifejezetten közel állt a megszerzéséhez. Ám nagyon úgy néz ki, Williamsre igen komolyan hatott mindaz a szenvedély, amelyet Bilbaóban tapasztalt: egy elképesztő, új 9 éves kontraktussal és 2 baszk válogatottbeli mérkőzéssel bizonyította, az ő szíve a San Mamésban van.

A nagyra értékelt Williams példája bizonyítja, hogy a baszk identitás, elképzelés egy darabig még állni fog a modern focival szemben. Reméljük, sikerült valamennyire átadnunk e szimpatikus együttes sava-borsát, bár – valljuk be – ez lehetetlen küldetés.

Szerző: Bózsik Tamás – főszerkesztő

Olvass további focis cikkeket nálunk!

Kövess minket Instagramon és Facebookon!

Kiemelt kép: Jon Nazca/Reuters

Forrás: Copa 90 Stories, Tifo Football