Afrikai Nemzetek Kupája: küzdelmes, egygólos futballélmény
Vasárnap kezdetét veszi a tavalyról 2022-re halasztott Afrikai Nemzetek Kupája, a fekete kontinens nagytornája, amely mindig sok brusztolós, szoros összecsapást, változó színvonalat, nagynevű támadókat, és semmihez sem fogható hangulatot tartogat tornáról tornára. Ez alkalomból egy rövid ízelítőt hoztunk.
Footballhun TV-tartalom.
Történelem
Az első Afrika Kupát még 1957-ben rendezték Szudánban (három évvel előbb, mint az első Eb-t), ahol három csapat vett részt, és végül Egyiptom győzedelmeskedett. A mai napig Egyiptomnak van a legtöbb címe egyben: hét alkalommal lett Afrika legjobbjai.
2013-ban állt vissza a CAF a páratlan évben való rendezéshez, mivel korábban 1967-ről 1968-ra halasztották a tornát, aminek az ideivel ellentétben nem vírus, hanem politikai harc volt az oka. A tornát rendszeresen két éve rendezik, ám kilenc évvel később ismét páros évben. A címvédő az algériai válogatott, amely legnagyobb sztárjai nélkül az Arab Kupa megnyerésével hangolódott a tornára.
„Elöl rendben vagyunk”
Az afrikai kontinensbajnokságon kifejezetten sok neves támadó tűnik fel; idén Victor Osimhen az ANK legnagyobb hiányzója, mivelhogy a koronavírusból még a kerethirdetéskor nem épült fel teljesen, ebből kifolyólag kimaradt a válogatottból. Nagy kár, ugyanis a Napoliban és a hazája képviseletében szintén megállíthatatlan, többek közt az olykor Lukakut idéző, félpályájáról induló szólói 18 meccsen tíz gólt eredményezett Nigériának 2021-ben. Sebastien Haller viszont a torna legnagyobb győztese lehet: harmadik évét kezdi Elefántcsontpart nemzeti tizenegyében, és a BL-formáját (hat meccs, tíz gól) szeretné átmenteni a következő egy hónapra is.
Ráadásul villogott az ANK-n anno legendás csatárként Didier Drogba vagy Samuel Eto’o; de az elefántcsontparti Touré-testvérek, Kevin-Prince Boateng, Nwankwo Kanu, George Weah neve szintén beíródott az ANK történelmébe.
Hazai vagy küldöldi? Visszatérő elvek egymás ellen
Némileg magától értetődő, hogy az ANK nem a lebilincselő taktikai csatáktól, emlékezetes egyéni villanásokról szól, ahogyan a körömrágós találkozók sem mindennaposak. A kontinens helyzete a labdarúgásban csakugyan visszaköszön. A rendező országokat általában jellemző belső viszályok; az infrastrukturális hiányosságok; és a szövetségek küzdelmei egy-egy játékosért, hogy klubja elengedje őt a tornára, mind nehezítő körülmények egy ANK esetében.
Nem beszélve az olyan sajátos történésekről, mint például azok a halálos fenyegetések, amelyeket Sierra Leone szövetségi kapitánya kapott a kerethirdetés előtti napokban; vagy az a tény, hogy Zimbabwe válogatottját eltiltással fenyegette a FIFA, a szövetséget övező problémák miatt. Ugyanakkor a koronavírus kevésbé megszokott nehézségekkel jár, csupán a kontinens három százaléka van beoltva; fertőzés miatt Pierre-Emerick Aubameyang és Victor Osimhen minden bizonnyal csakúgy kényszerül kihagyni összecsapásokat.
Mégis az afrikai válogatott-labdarúgás legsajátosabb dilemmája az edzőkérdés. Neves, európai szakember vagy hazai edző? 2006 óta folyamatosan fölényben voltak a külföldi mesterek, ám az elmúlt három kontinenstornán háromról kilencre nőtt az afrikai edzők száma a kijutó nemzeteknél.
Számos európai edző alkotott nagyot az afrikai kontinensen, a legfrisseb példa Hervé Renarddé, a francia mester a 2010-es évek környékén lett az afrikai nemzeti csapatok specialistája; 2012-ben Zambia, 2015-ben Elefántcsontpart legjobbjait vezette végső sikerig a kontinenstornán. Nem mellesleg előtte a ghánai aranygenerációt segíthette másodedzőként.
A szakmai tudás és a tapasztalat dönti leginkább a mérleg nyelvét a külföldi szövetségi kapitányok felé; éppen ezért több nemzet már esélyt sem biztosít a kontinensen belülieknek, hogy leülhessenek a kispadra. „Nem kapnak kellő tiszteletet az afrikai szakemberek” – magyarázta Bakary Cissé, mali újságíró. – Ha adott esetben megvan bennük az a kvalitás és szakmai tudás, mint európai kollégáikban, akkor sem képesek élni egy-egy lehetőséggel a válogatottak élén.
Ellenpélda
Amint azonban fentebb említettük, mintha ismét nőne a szövetségek részéről a hazai szakvezetőkbe vetett bizalom, ennek ékes mintapéldája Mohamed Magassouba, akit 2017-ben még megbízott mesterként neveztek ki Mali válogatottjánál. A 2012-es és ’13-as ANK-bronzokat leszámítva semmikor nem tudott az afrikai labdarúgás élmezőnyébe tartozni az ország, holott az elmúlt öt évben rendre kerültek innen európai (német) akadémiákra tehetségek, mint Naby Keita, Diadié Samassékou és Moussa Djenepo.
Korábban volt lengyel, illetve francia szövetségi kapitánya is az együttesnek, de úgy tűnik, most ismét egy mali edző hozza el a sikereket; veretlenül abszolválta a 2022-es vb-re való selejtezőcsoportját, emellett pedig ismét ANK-főtáblás Mali. Magassouba elszántságát jól illusztrálja, hogy egyúttal a válogatott utánpótlás-szintjeit is menedzseli, ezzel tovább biztosítva a mali labdarúgást.
Különcnek számít még a nagyágyú nemzetek közül Szenegál, ahol Aliou Cissé egy évtizede dolgozik a Terangai Oroszlánok körül. 2015-től fogva első ember Szenegálnál, az oroszországi világbajnokságon mindössze a sárga lapok számán múlt, hogy fiai nem jutottak a 16 közé.
Kik miatt lesz érdemes nézni?
Természetesen itt is igaz, hogy többnyire egy-egy topligás sztár miatt ülünk le a képernyők elé, így összeszedtünk pár nagynevű játékost:
Egyiptom: Mohamed Salah (Liverpool), Mohamed Elneny (Arsenal)
Burkina Faso: Edmin Tapsoba (Leverkusen), Bertrand Traoré (Aston Villa)
Kamerun: André Onana (Ajax) André-Frank Zambo Anguissa (Napoli), Vincent Aboubakar (korábbi Porto-csatár), Eric-Maxim Choupo-Moting (Bayern München), (Joel Matip kihagyja az ANK-t)
Guinea: Naby Keita (Liverpool), Ilaix Moriba (Leipzig)
Szenegál: Sadio Mané (Liverpool), Kalidou Koulibaly (Napoli), Fodé Ballo-Touré (Milan), Idrissa Gueye (PSG), Cheickhou Kouyaté (Crystal Palace), Ismaila Sarr (Watford)
Zimbabwe: Timothy Kadewere (Lyon)
Gabon: Pierre-Emerick Aubameyang (Arsenal), Mario Lemina (Nice)
Ghána: Daniel Amartey (Leicester), Thomas Partey (Arsenal), Jordan Ayew (Crystal Palace)
Marokkó: Achraf Hakimi (PSG), Yassine Bono (Sevilla), Youssef En Nesyri (Sevilla), Munir (Sevilla), (Hakim Zijes kimaradt az együttesből)
Bissau-Guinea: Pelé (Monaco)
Nigéria: Zaidu Sanusi (Porto), Alex Iwobi (Everton), Wilfried Ndidi (Leicester) Samuel Chuckwueze (Villarreal) Kelechi Ichenacho (Leicester) (Victor Moses kimaradt az együttesből)
Algéria: Aissa Mandi (Betis) Youcief Atal (Nice) Ramy Bensebaini (Mönchengladbach) Ismael Benaccer (Algéria) Riyad Mahrez (Manchester City) Adam Ounas (Napoli) Islam Slimani (Lyon) Said Benrahma (West Ham) (Faouzi Ghoulam kimaradt az együttesből)
Elefántcsontpart: Serge Aurier (Villarreal) Eric Bailly (Manchester United) Franck Kessié (Milan) Jean-Daniel Akpa-Akpro (Lazio) Nicolas Pépé (Arsenal) Sébastien Haller (Ajax) Jérémy Boga (Atalanta) Maxvell Cornet (Burnley) Willy Boly (Wolves)
Gambia: Omar Colley (Sampdoria) Musa Barrow (Bologna) Ebrima Darboe (Roma) Ebrima Colley (Spezia)
Mali: Amadou Haidara (Leipzig) Moussa Djenepo (Southampton) Yves Bissouma (Brighton)
Tunézia: Omar Rekik (Arsenal) Hannibal Mejbri (Manchester United)
NB I Afrikában
De aki magyar bajnokságban pallérozódó labdarúgókat szeretne látni hazájuk képviseletében az Afrikai Nemzetek Kupája során, az is megteheti. A Ferencvárosból Laidouni (Tunézia) és a Mmaee-testvérek (Marokkó), a MOL Fehérvárból Stopira (Zöld-foki Köztársaság) és Jallow (Gambia) míg a Nyíregyházából Yashin Hamed (Szudán) lesz ott az Afrika-kupán; csakhogy így is kimaradtak olyan labdarúgók, mint Franck Boli, Abdoulaye Diaby, Junior Tallo, Mory Kone, vagy Ubochoma Meshack.
Az idei tornáról
Az idei Afrikai Nemzetek Kupája küzdelmeinek Kamerun ad otthont, a döntőt Yaoundéban rendezik; a szakértők Szenegált és Algériát várják a fináléban, a már említett Mali pedig a meglepetéscsapat titulust töltheti majd be. Garantálni tudunk több rangadót már a csoportkörből, ilyen példaképp a Nigéria-Egyiptom, a Marokkó-Ghána vagy az Algéria-Elefántcsontpart.
A tornát január 9. és február 6. között rendezik meg, és összesen 51 meccset játsszanak le; tudniillik akárcsak az Eb-n, itt ugyanúgy 24 csapatos a kontinens legjobban várt eseménye.
Szerző: Tarr Ákos, a Footballhun TV szerkesztője; Bózsik Tamás – főszerkesztő
Olvass további focis cikkeket nálunk!
Kövess minket Instagramon és Facebookon!
Kiemelt kép: Ayman Aref/NurPhoto/Getty Images; KENZO TRIBOUILLARD/AFP/Getty Images; PIUS UTOMI EKPEI/AFP/Getty Images
